REED-Meghalnék a csókodért! |+18 |

🖤HATVANEGYEDIKRÉSZ🖤

Lassan felemelte tekintetét s szemei megpillantották az oltár előtt álló férfit.
Akinek igazán jó a szeme és ismeri a szerelmet az tudta, tudta már az első percben egyetlen pillantásukból, hogy ők bizony egyszer oltár elé állnak mert ők ketten egymásnak lettek teremtve.

Talán életében nem tett meg ilyen hosszú utat, legalább is hosszúnak tűnt mert kimondottan utálta ha ennyi ember figyeli s bár imádta a rivalda fényt most kellemetlenül érezte magát ebben a giccses túl romantizált szerepben.
Szíve szerint hangosan felszólalt volna s anyja felé intézte volna első szavait ami így szólt volna, " Ne bőgj ribi " s mikor anyósára tévedt tekintete kishíján elnevette magát azon a grimaszon amit Sharon produkált sírás közben.

- Anyád úgy bőg mintha leárazás lett volna valamelyik designer szalonban ő pedig lekéste volna. - súgta oda apja a lánynak ő pedig küzködött, hogy ne nevessen fel hangosan.

- Ne nevettes már. - sziszegte fogai közül.

- Akkor ne nézz Rosera. - mondta apja miközben elfolytotta nevetését.

- Te jó isten, apa...Xavier úgy vigyorog mintha valaki éppen a golyóit nyalogatná.

- Nem nézek oda! - mondta a férfi s próbált a lehető leg feltűnés mentesebben elrejteni egy ide nem illő vigyort.

Mindenki őket nézte ahogy pár méterre az oltártól próbálnak elfolytani egy hatalmas nevetést s közben Katie előttük vonult büszkét azzal a nemes feladattal, hogy vörös rózsaszirmokat hullajtson lábaik elé s a kislány komolyan véve feladatát szórta szirmait azt az apró kitérőt kitéve amikor felpattant a padhoz ahol anyja ült s annak fejére dobott egy maroknyi rózsát amit senki sem bírt ki nevetés nélkül.
A barna hajú kis tündér produkciója nem merült ki ennyiben, ugyanis folytatta útját s az oltár előtt körbe szögdécselve Richardot, az Ő Rickyjét is megszórta, majd a paphoz rohanva körbe hintette a maradék rózsával s meghajolt, hogy megtapsoltassa magát.

Richard szemszöge :

Márcsak pár lépésre van tőlem s ennyire talán sose vártam az érkezését, szivem szerint most eljátszanám a csókjelenetet, csak érjen már ide.
Emlékszem mennyire epekedtem az első csókjáért s mennyit kerülgettem, mennyit udvatoltam mire megtörtént ajkaink első, forró tánca azon a júliusi éjszakán amit sosem feledek amig élek hiszen akkor éreztem először azt, hogy menthetetlenül, visszafordíthatatlanul és halálosan szerelmes vagyok belé.

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

Charlie beszámolt az éppen aktuális külföldi üzletről ahogy befordultam a klubb hátsó bejáratához vezető úton.
Volt még pár elintézni való ügyem, és apámnak is jelentést kellett adnom a Londoni alvilág mindennapjairól.
Oldalra pillantottam s csak remélni mertem, hogy az ülésén elhelyezett hatalmas csokor tulipán elnyeri majd sötét, szinte fekete nem mindennapi színével ennek a nem mindennapi nőnek a tetszését.

Amióta nem tagadom magam előtt, hogy bizony megveszek érte és nem harcolok az érzéseim ellen, azóta napi szinten ostromlom és úgy fűzöm ahogy csak tudom, udvarolok mint egy igazi úriember, virágot küldök a munkahelyére és a klubban lesik minden kívánságát.
Énekesnő ebben a klubban még nem volt így elkényeztetve, senkinek sem voltak ilyen kiváltságai.

Xavier új sportkocsija mellé parkoltam aminek színét magam sem értem, gyöngyházfényű babarózsaszín Mercivel lepte meg magát s állítása szerintem ez tetszik a nőknek és sikeresebb vele a csajozás, nem mintha bármelyikünknek is gonja lett volna ezzel.
Csak a mai napon hét külömböző nőtől kaptam fotót egy szál semmiben s mellé pár pikáns sort ami hidegen hagy úgy ahogy van, változom kéremszépen.