REED-Meghalnék a csókodért! |+18 |

🖤HATVANÖTÖDIKRÉSZ🖤

Üzenet érkezett Richardtól amiben azt írta, hogy később jön mert el kell intéznie valamit, nem örültem neki mert már nagyon vártam haza.
A nappaliban ültem, nem éreztem jól magam, tompa fejfájás és hányinger már legalább egy órája.

Mikor azt írta később jön arra gondoltam, hogy maximum másfél órával későbbre várhatom de nem így lett.
Már majdnem éjfél volt mikor megpróbáltam felhívni de nem vette fel.
Nem arról volt szó, hogy haragudtam rá és nem is az, hogy nincs otthon, nincs velem hanem, hogy egyre rosszabbul voltam és féltem, elmondhatatlanul féltem.

Hívtam Dant de nem kaptam választ.
Majd Patrickot aki úgyszintén nem reagált.
Reméltem, hogy Xavier felveszi de nála sem jártam sikerrel.
Ekkor már nem csak a baba miatt féltem hanem miattuk is aggódtam, mivan ha történt valami?

Az egyetlen aki felvette a telefont az Franky volt.

- Szia királynőm.

- Franky, nem vagyok jól.Richard nem veszi a telefont, senkisem veszi a telefont.

- Várj miaz, hogy nem vagy jól?

- Órák óta rosszul vagyok, úgy félek.

- Mindjárt ott vagyok.Nyugodj meg. - mondta s bontotta a vonalat.

Hívtam az orvosomat aki próbált megnyugtatni de nem járt sikerrel.
Abban egyeztünk meg, hogy fél óra mulva találkozunk a klinikán.

Nem kellett sokat várnom Frankyre mikor megjelent egy...motorral?

- Figyelj, tudom utálod de...

- Versenyezni ment igaz? Ezért nem veszi a telefont. - Franky nem mondott inkább semmit, hozzám lépett és átölelt, elvesztem karjaiban s most pont erre volt szükségem, hogy megnyugodjak kicsit. - Nem lesz semmi baj.

Frankyvel különleges a kapcsolatunk, tudjuk amit tudunk, emlékszünk a múltra ami nem is volt olyan régen és tudom, hogy Frankyre mindig számíthatok hiszen nem mondja, sőtt titkolja de érzem rajta, hogy nem múló szikrája még mindig ott van a szívében az irántam érzett szerelmének.

- Köszönöm, hogy itt vagy.

- Tudod, hogy miattad még a világ másik feléről is rohannék.

Beültünk az autómba majd elvitt az orvosom magán klinikájára.

- Dr.Rauf.Sajnálom, hogy ilyen későn iderángattam.

- Jóestét Reederica, nem történt semmi.Nekem ez a dolgom.

Dr.Rauf megvizsgált és biztosított róla, hogy a babával nincs semmi baj.
A vérnyomásom volt alacsony és szerinte egy kicsit keveset eszek.
Ezt nem akartam hallani, sőtt ha ezt Richard meghallja, hát én nem is tudom, hogy milesz ha meghallja.

Franky velem volt és ott ült mellettem mikor az orvos infúzióra kötött.

Richard szemszöge :

- Hol a picsába van már Franky? - türelmetlenkedett Dan s égő cigarettáját elpöckölte.

- Nem veszi a telefonját. - fordult oda Xavier majd kinyomta a hívást.

- De már ő következik.

- Menj helyette Dan. - mondtam barátomnak.

- Most mentem, miért nem mész te?

- Mert megígértem a feleségemnek, hogy nem versenyzek.

- Ahhoz képest három kört megnyertél. - nevetett fel Dan engem is magával rántva.

- Jó, de ez az utolsó. - mondtam majd elindultam a rajtvonalhoz.

- Eddig sem kellett könyörögni. - kiáltott utánam Patrick.