REED-Meghalnék a csókodért! |+18 |

🖤HATVANHATODIKRÉSZ🖤

Kinyílt az ajtó, nemtudtam kire számítsak.
Reméltem, hogy nem a miéink közül kapott golyót valaki, ugyanis a négy férfi akikkel szinte egyszerre érkeztem nemtudtam, hogy kihez tartoznak, még sosem láttam őket.

De cseppet nyugodtabb lett a hangulat s pulzusom visszaált a normális állapotába mikor megláttam, hogy az ajtón belépő férfi nem egy idegen, hanem a simlis, hazug férjem.

Ahogy belépett az ajtón zsebeiben kezdett turkálni, s lerakta kulcsait majd kivette fegyverét az övéből és mellé helyezte.

- Gyönyörűm. - méreg zöld szemeit rámvezetve megszólított de mindhiába. - Sajnálom, hogy nem voltam melletted.

- Holnap veszek pár új polcot. - mondtam s közben fülbevalóm kapcsával babráltam a kandalló fölé elhelyezett tükörbe nézve. - ....mert a többi már tele van a sajnálatoddal.

- Ne csináld ezt!

- De csinálom mert megigérted, hogy nem versenyzel, tudtad mennyire utálom és elnéztem, nem szóltam Richard semmit, egyetlen szót sem de megváltoztak a dolgok, gyereket várok és így is bármi történhet veled,
de nem, te még ráteszel egy lapáttal. - szinte kiabáltam rá, nagyon mérges voltam és nem érdekelt a magyarázata.

- Beugortam Franky helyett. - erre a mondatra felhúztam szemöldökömet s hitetlen arckifejezéssel bámultam az arcába, telefonomon megnyitottam azt a tiktok videót amire az idefelé vezető úton bukkantam.
Felé tartottam a készüléket, hogy lássa amit én láttam.

A srác a videón bepörögve vagy éppenséggel be mindenezve ordít a kamerába azt követően, hogy a fekete motor beérkezik a célba, Richard nevét kiabálja s elmondja, hogy mennyire örül, hogy az
" aszfalt királya " visszatért a pályára.
Rezzenéstelen arcal hallgattam miközben Richard nézte a képernyőt.

- Ez lehetne egy másik Ricky is.

- Hogyne, a te motroddal és sisakoddal amin rajta virít foszforeszkáló betűkkel, hogy Ricky.W.

- Kérlek kislány, ezt necsináld. - karjai lendültek, hogy derekam köré fonódjanak de kitértem előle. - Mond el mitörtént, aggódtam miattad.

Olyan volt mint a köpőlégy aki a hús körül repked, jött utánam és próbállt a közelembe kerülni de én nem hagytam magam, most nem.

Láttam, hogy nem tetszik neki, nincs hozzászokva az ellentmondásnak, ahogy ahhoz sem, hogy nem enyhültem meg szimplán a két szép szemétől.

Leültem a kandalló melletti fotelba s bundás kis barátom aki akkora mint egy kisebb medve ölembe hajtotta fejét. - Ki a cuki kutyi? Na ki az én cuki kutyim Kokó? Te vagy a cukim, te vagy anyának a szerelme? - esküszöm mintha értené, megnyalogatta a kezemet és mégjobban odabújt.

- Nem éreztem jól magamat és megijedtem.
Fájt a fejem, szédültem ezért hívtalak.Mindnyájatokat hívtam.
Majd Franky beugrott helyetted amig te beugortál helyette, elvitt a klinikára.
Dr.Rauf megvizsgált, alacsonynak találta a vérnyomásomat, ez okozhatta a fejfájást és szédülést.
A kicsivel minden rendben van.

- Még jó, hogy Franky ott volt.

- Igen, még jó. - megsimogattam Kokó fejét majd felálltam.- Gyere cuki, megyünk aludni.Már elmúlt négy óra.

Richard is megindult. - A -A -ÁÁÁ! Én megyek Kokóval.

- Na ne viccelj már Reederica.

- Aludj ahol akarsz!

- Igen, pontosan azt fogom tenni, melletted.

- Egyedül akarok lenni, eddig is jól megvoltam egyedül. - mondtam majd indultam s hirtelen megálltam.