CHANLIX (tanár x diák)[Befejezett]

♡ 1 ♡

Szöul, a város mely sosem aludt. Reggel és délben a nap fénye, este pedig a lámpák sokasága villágította be utcáit. Folytonos volt az autók zaja és az emberek zsivajgása. A hangok, amik a hétköznapi életet jelentették.

A mai nap egy borús nap volt. Az eső kora hajnalban eleredt, s azóta is lezserül hullott le a levegőben a szerencsétlenül járt emberekre, eláztatva őket. A tömeg még ennek ellenére is nagy volt. Jártak-keltek szünet nélkül. Mind mintha egy nagyon fontos eseményre sietnének. Igaz, lehet néhányan az eső elől próbáltak meg menekülni.

A nyüzsgő sokaság szélén viszont volt egy fiatal, aki nem osztozott ebben a többivel. Koszos cipőjével a járda beton között áttörő, deres füvet birizgálta. Amikor felemelte tekintetét a tömegre semlegesség ült ki szeplős, hibátlan arcára. Szemei ide-oda cikázni kezdtek valami érdekeset keresve. A hideg szellő bele-belekapott festet szőke hajába. A pára kissé kocosabbá téve azt, mint általában. Lazán volt öltözve és egy nagy fekete ernyőt tartott a kezében, hogy védje magát a zuhanó víz elől. Fehér pólóján alig észrevehető piros cseppek. Az arca is piroskás volt, ahogy az orra is. Ez az időjárás hibája volt.

A szemei megálltak. Megtalálták, amit kerestek. Egy férfin akadtak meg, aki elég jólöltözött volt. Élére vasalt ing, felette egy fekete zakó és hozzáillő nadrág. A cipője is egy drága fényes cipő volt. A réteges ruha ellenére is látszott, hogy edzett volt. A magas férfi enyhén göndör haja tökéletes tincseké vállt össze párától. Arca komoly, de szemei lágyabbak, mint az átlag emberé. Szinte tökéletes volt. Egyetlen dolog, ami hiányzott az egy esernyő volt a kezéből. Nem volt hát véletlen, hogy bosszúsan pillantgatott fel az égre a nála lévő papírokat rejtegetve.

A fiatal Felix arcán erre egy öntelt félmosoly ült ki. A másik férfinak úgy tűnt mindene megvolt az életben és most úgy nézett ki egyetlen dologra lett volna szüksége, ami viszont meg Felixnek volt meg.

A mosoly hamar eltűnt. Csillogó szemek nélküli komorság jelent meg helyette. Felix ujjai megmozogtak az esernyő markolatán. Még szinte meg sem született a gondolat a fejében már ott volt a sietős férfi mellett.

Gyorsan kellett neki is cselekednie. Durván a másik kezébe nyomta a nagy esernyőt.
– Neked adom.

A férfinak egy pillanatra döbbenet ült ki karakteres arcára, majd mire válaszra nyitotta volna a száját Felixnek már nyoma sem volt.

Megállt. Bangchan csak állt ott a váratlanul kapott esernyővel a kezében a másik távolodó hátát nézve addig, míg az végleg el nem tűnt a tömegben.

Gyorsan összeszedte magát, majd elindult, de csak egy lépést tudott megtenni, mire újra megállt. Ahogy rá pillantott a kezében lévő esernyőre észrevett annak markolatán valamit.
– Lee Felix...? – olvasta fel hangosan az abba belevésett nevet.

Még maga sem tudta miért, de elmosolyodott rajta, majd továbbállt és ő is eggyé vált a sietős tömeggel.