CHANLIX (tanár x diák)[Befejezett]

♡ 10 ♡

Felix rossz lehelettel és fájó fejjel ébredt egy számára nem igazán ismerős környezetben. Forgott vele a világ, miközben felült az ágyon és nyugtázta magában, hogy meztelen.

– A fejem... – fogott rá a fájó testrészére.

Egyedül volt a szobában, így nem szégyenlősködött. Felállt születésnapi viseletében és az ágyhoz közeli nagy fekete, tükrös szekrényhez lépett.

Kinyitotta. Szinte csak sötét, fekete ruhákkal találta szembe magát. Kivett valamilyen pólót meg alsóneműket. Hamar magára vette őket. Kicsit nagyobbak voltak, mint kellett volna, de nem érdekelte, mert kényelmesek voltak.

Amikor belenézett a szekrényen lévő nagy tükörbe egy nyúzott, tépázott Felix nézett vissza rá. Visszagondolt a tegnapi napra, ami ezt tette vele. Nagy sebességgel játszódtak végig a fejében az események. Szájára emelte a tenyerét és tekintetét a padlóra eresztette. Az arca teljesen elvörösödött.

Pár perc múlva erőt vett magán és kiment a szobából. Nagyon kellemes illat csapta meg. Követte és a konyhába találta magát. Bangchan háttal állt neki és egy serpenyőt tartott a kezében. Dobott egyet a palacsintán, ami ettől átfordult a nyers oldalára.

– Jó reggelt... – köszönt rá erőtlenül Felix.

A férfi megfordult.
– Neked is! Hogy érzed magad? – Még mindig tartotta a serpenyőt a kezében.

A fiú a konyhaszigethez ment. Leült egy székre és lahajtotta a fejét.
– Nagyon rosszul! – mondta közben.

– Ennyire? – Bangchan felvonta az egyik szemöldökét.

– Igen!

A férfi erre megfogta és öntött egy kicsit a már lefőzött kávéból.
– Tej, cukor?

– Sok mindkettőből.

– Oké. – Bangchan megcsinálta neki az italt, majd letette elé. – Ez segít majd egy kicsit a másnaposságon.

– Soha többé nem iszok! – jelentette ki Felix, miközben magához vette a kávét. Beleivott egy kis kortyot. – Van egy plusz fogkeféd?

– Van. Nézz szét, ott van valahol a fürdőbe.

A fiatal felállt a székből.
– Reméljük az nincs úgy elrejtve, mint a...

– Felix – szólt rá a másik.

– Jó, jó! Megyek, megkeresem.

A fiú hamar visszatért a konyhába Bangchanhoz, aki már odakészítette neki az ételt.

– Megtaláltad? – kérdezte tőle a férfi, aki már tudta a választ, mert enyhe mentol illatát érezte.

– Igen.

– Egyél – tolta közelebb a tányért.

– Nem is tudom – a fiú a fejét rázta. – Tényleg nem vagyok valami jól. Nem tudnál adni valami pulóvert? Megfagyok.

A férfiben felébredt az aggodalom. Árgus szemekkel végignézett a másikon.
– Nézek neked egyet – mondta végül.

Mire visszatért a felsővel Felix már a kanapén feküdt. Bangchan ráterítette a pulcsit, majd fogott egy takarót is és szintén a fiúra rakta.
– Mi a baj pontosan? Fáj is valami?

– A fejem!

– És még?

– Megfagyok, forog a világ velem!

– Szóval szédülsz? – fejtette meg az idősebb.

– Igen!

Bangchan leggugolt a fiúhoz, a kanapé mellé, majd a homlokára tette kezét.
– Hát...

– Mi az? – kérdezte a fiú.

– Hozok egy lázmérőt – állt fel a férfi, majd hamar vissztért az eszközzel és Felix kezébe adta.

Az nyomott rajta egy gombot és betette a hóna alá.
– Szerinted lázas vagyok? – kérdezte a másiktól.

– Nem lépődnék meg rajta. Ezt kapod, amiért a hideg földön hemperegsz.

Csipogott a lázmérő, mire Felix előhúzta azt.

– Mennyit mutat? – kérdezte Bangchan.

– 38.2 – válaszolta a fiú.

A férfi sóhajtott egyet. Előhúzta a telefonját, majd hívásba kezdett. Felix kíváncsian nézte.

– Szia... – szólt bele az eszközbe – igen... nem érzem túl jól magam, szóval ma nem mennék be... szerintem valami fertőző... igen... jó... köszönöm... – majd letette a telefont.

– Itthon maradsz velem? – A fiatal meg volt hatóda.

– Hát egyedül hagyni biztos, hogy nem foglak! – jelentette ki erre a másik.

Felix nézte, ahogy Bangchan elsétál, majd visszajön egy pohár vízzel meg pár gyógyszeres kapszulával. Hamar a kezeiben kötött ki. Bevette őket, majd ivott rá. Ezután letette a poharat a kanapé mellé, majd lehunyta szemeit és pihent.

Bangchan a konyhába ment. Kinyitotta a hűtőt, hogy nézzen valami zöldséget, amiből levest csinálhat a fiúnak.

A betegség ellenére a reggel és a délelőtt szokatlan nyugalomban telt el.

Aztán csöngettek az ajtón.