CHANLIX (tanár x diák)[Befejezett]

♡ 13 ♡

A páros a tanítási órák utánra tűzte ki randi időpontját. Amikor azok lementek, Felix a parkolóba sietett. Bangchan elmondta neki milyen autója van, de a fiúnak csak annyi maradt meg, hogy valami fekete.

Szerencsére az idősebb már nagyon is jól ismerte a fiatalt. Le tudta olvasni a dolgokat a másik arcáról. Tudta, hogy nem jegyezte meg a típust, így kiállt a kocsi mellé és úgy várta.

Felix hamar rá lelt. Amikor találkozott szemük szeplős arcán izgatott mosoly jelent meg, ami elérte csillogó szemeit.

– Annyi a rossz ebben a korai időpontban – kezdte magyarázni a fiú, mikor közelebb ért –, hogy nem tudtam átöltözni.

– Ebben is jól nézel ki.

– A Tanárúr is! – Felix egy gyors mozdulattal rámarkolt a másik hátsó felére, majd szinte futott az anyósülés ajtajához. Rögtön be is ült a kocsiba, mikor odaért.

Bangchan a fejét rázta. Szemeit a fiatalba égette. Bánta kicsit, hogy az ilyen gyors volt, mert ha elkapta volna... Ő is beült a kocsiba.

– És hova menjünk? – Jött elő a nagy kérdés Felix szájából. Ezt az egyet nem beszélték még meg.

Bangchan addigis fogta és beindította az autót. Elindult vele.
– Nekem van egy ötletem – hozta fel közben.

– Micsoda?

– Legyen meglepetés.

– Legyen! – egyezett bele a fiatal, majd feltekerte a rádiót. A MANIAC című szám szólt. – Szereted ezt a számot?

Bangchan feljebb tekerte a hangerőt.
– Szeretem.

Út közben azon kapták magukat, hogy együtt énekelnek a zenére. Eleinte szinte csak félénken tátogtak, majd később már majdnem egy kis koncertet csaptak az autóban. Mindkettőjüknek nagyon jó hangja volt. Az idősebbet nagyon meglepte a másik mély hangja.

Fél óra elteltével végre leparkoltak.
– Itt vagyunk – mondta Bangchan.

– Hol is? – nézett ki az ablakon Felix. Egy egyszerű utcát látott.

– Majd meglátod. – A férfi kiszállt a kocsiból, mire társa követte.

Sietve lépett mellé.
– Nem mondod el hová megyünk?

Bangchan a fejét rázta.
– Mindjárt meglátod. – Gyorsabbra vette a tempót.

Pár perc elteltével egy színes üzlet elé értek.
– Ez egy... – Felix nagyra nyílt szemekkel fogadta magába a látványt. – Cukrászda?

– Feltűnt, hogy nagyon szereted az édeset.

– Ez igaz! – A fiatal nem is habozott soká. Berontott az ajtón nyomában a másikkal.

A cukrászda belseje is színes volt, de nem gyerekesen össze-vissza. Gondosan volt dekorálva. Nem veszett el a hely komolysága.

Leültek egy asztalhoz. Kezükbe vették az étlapot, majd olvasni kezdék a kínálatot.

– Te mit kérsz? – kérdezte Bangchan.

– Hmm... – Felix nem tudta.

Ekkor egy magas, üde nő lépett asztalukhoz.
– Üdv itt a Napraforgóban! Mit hozhatok?

Az idősebb gyorsan odasúgott a fiatalabbnak.
– Rendelhetek neked?

Felixet meglepte a kérdés.
– Igen – vigyorgott, miközben ugyanolyan halkan vissza súgta válaszát.

Bangchan odafordította az étlapot a nőnek. Rámutatott valamire, majd azt mondta:
– Ebből szeretnék kettőt.

– Rendben van – mosolygott a nő. – Máris hozom! – Elviharzott.

– Köszönjük – mondta szinkronban a duó hűlt helyének.

– Mit kértél? – kíváncsiskodott a fiú. Figyelme visszaterelődött partnerére.

– Mindjárt meglátod.

– Ez nem ér!

Negyed órát vártak, mikor ismét odalépett hozzájuk a pincér. Két megpakolt fehér tányért fogott a kezében, amit udvariasan letett eléjük.
– Jó étvágyat! – Ismét elviharzott.

Amit Bangchan rendelt az brownie volt... extrásan. Teljesen fel volt díszítve mindenféle krémmel, cukorral, habbal.

Felix gyorsan a szájába rakta az első falatot. Bangchan várakozó pillantással tekintett rá.
– Na milyen?

– Hát.. – A fiú nyelt egyet. – Az enyém, amit én sütök az jobb!

– Tényleg? – Bangchan is belekostolt.

– Na?

– A külsejét nézve azt hittem, hogy...

Felix közbevágott.
– Ügye?! Kész átverés!

– Mintha csak a dekorra koncentráltak volna...

– Héj, Bangchan – hajolt közelebb a fiú.

– Hmm?

– Mi lenne, ha hazamennénk hozzád és megcsinálnánk az én browniemat?

– Menni akarsz?

Felix bőszen bólogatott.
– Aha!

– Jó. – Bangchan felállt. Nem ellenkezett. – Megyek fizetek.

Pár perc múlva már a kocsiában ültek. Felix nem bánta, hogy nem ízlett nekik az itteni süti, így csak kapott egy indokot, hogy átmehessen a férfihoz és több időt tölthessen vele.

Felhőtlen csevejt folytattak egymással, miközben útra keltek. Mindkettőjüknek jó kedve volt. Viccelődtek, cukkolták egymást...

Éppen összenéztek, mikor Bangchan meglátta a Felix melletti ablakból a közeledő fényszórót. Nem kellett volna jönnie. Nem kellett volna megtörténnie, hisz a férfi szabályosan vezetett.

Mégis az autó sebesen beléjük csapódott.