CHANLIX (tanár x diák)[Befejezett]

♡ 5 ♡

– Miért rángattál be ide? – kérdezte a kíváncsiságtól frusztrált hangon Hyunjin Felixet.

Csempe lent, csempe a falon. Az egyetem mosdójában voltak. Szerencsére üres volt, hisz Felix direkt akkor hívta magával barátját, amikor már elkezdődtek az órák.

Kapkodta a levegőt, ahogy összeszedte magát a magyarázatához.
– Mutatnom kell valamit. – Idegesen körbenézett. Pedig tényleg egy lélek se volt ott rajtuk kívül.

Hyunjin felhúzta egyik szemöldökét.
– Micsodát? – A hangjából ki lehetett venni, hogy tartozkodott a dologtól.

– Inkább menjünk be a fülkébe.

– Most komolyan? – akadékoskodott a fiú, miközben a másik behúzta magával a szűk helyiségbe.

Felix lecsukta a vécé ülőkét, majd rátette a táskáját.
– Le fog esni az állad.

– Oké... – Hyunjin idegesen figyelt.

A szőke fiatal széttárta a hátizsákot, majd előhúzta belőle a fegyvert. Hyunjinnak ténylegesen leeset az álla. Kérdőn nézett a barátjára.

– Te egy fegyvert hoztál az iskolába?! – ingerültségtől elfolytott hangon vonta kérdőre.

– De nem rossz szándékból!

– Mi az, hogy nem rossz szándékból?!

– Hát... hát...!

– Honnan szerezted?

– Készülj a másik meglepő dologra.

– Ne idegesíts! Mond már! – sürgette Hyunjin.

– Bangchan professzor házából!

– A há... Miért voltál te egyáltalán nála?

– Ez hosszú – legyintett a fiú – és lényegtelen.

– Pedig engem nagyon is érdekelne!

– A lényeg a lényeg! – Felix visszadobta a táskájába a veszélyes eszközt. – Volt nála egy fegyver.

Hyunjin az arcába vágta a kezét.
– És te elhoztad tőle... Szerinted észrevette?

– Nem hiszem.

– Jó – sóhajtott a fekete hajú –, akkor még ma visszaviszed.

– Mi?! – akadt ki a fiú. – Biztos, hogy nem.

– De! Nagyon is igen.

– És mégis mikor? Hogyan?

Hyunjin elgondolkodott.
– Nem tudsz megint csak átmenni hozzá? Vagy nem tudom, hogy kötöttél ki a házában, de csináld újra!

– Az véletlenszerű helyzet volt.

– Igazán? – Hyunjin arcán itélkező vonások jelentek meg.

– Van egy ötletem – vigyorodott el Felix.

– Jaj, ne... – suttogta az orra alatt a másik.

– Gyere velem!

– És mit mondunk? "Oh, csak jöttünk beköszönni professzor bá...!?"

– Még mindig ki tudsz nyitni zárakat.

Hyunjin figyelmeztetőleg megemelte a mutató ujját a másik előtt.
– Ne merd felhánytorgatni a múltat!

– Én nem! – biztosította Felix – Gyerünk már! Hisz barátok vagyunk, nem? Azt akarod, hogy visszavigyem a fegyvert, nem?

Hyunjin lehunyta egy pillanatra a szemeit.
– Nem véletlenül akarod... beengedni magunkat, igaz? Szét akarsz nézni. Átlátok már rajtad.

Felix bólintott.
– Valami nem stimmel vele.

– Hát nagyon nem! – Hyunjin szinte felkiáltott. – Egy ákozott fegyvert tart! Te meg elvetted.

– Akkor suli után? Segítesz?

– Tudod, hogy igen – mondta Hyunjin.

♡

A két fiatal eljött az iskolából, hogy be tudjanak menni a házba, amikor a férfi még a suliban dolgozik.

– Jó kis hely ez – döntötte el Hyunjin. – Mégis mennyit keres egy egyetemi tanár manapság? – A modern épület előtt álltak.

Felix megvonta a vállait.
– Fene tudja. Gyere. – A fiú beütötte a kódot, amire még előző napról emlékezett, majd mindketten beléptek a lépcsőházba.

– Wow – nézett szét Hyunjin, amikor látta az épület letisztult belsejét.

– Várj, amíg meglátod a lakását! – Felix elindult a lépcsőn nyomában a másikkal.

Felértek a negyedik emeletre, majd megálltak az egyik ottlévő ajtó előtt.

– Ez lenne az – mutatott a szőke fiú a zárra.

– Adj egy percet. – Hyunjin a zárhoz hajolt egy tolvajkulccsal a kezében.

Felix addig őrt állt. Hallotta az ajtózár csattanását, majd érezte mellkasában az izgalmat.

Hyunjin belökte az ajtót.
– Konkrétan mit keressünk? – Egymást követve bementek a lakásba.

– Akármi személyeset. Iratokat... valami ilyesmit?

– De pontosan miért is?

Felix elmosolyodott.
– Azt hiszem... nem teljesen az, akinek mondja magát. Ez a ház is... túl letisztult, nem gondolod? Mintha nem is lakna itt senki.

– Most, ahogy mondod...

Fiókok, szekrények, lapok, bármi ami valami információval bír felkutatásra került, s mégis semmi. Egy óra telt el, mire a két fiú abbahagyta a keresést.

– De a fegyvert azt visszateszed, ugye? – kérdezte Hyunjin.

– Visszategyem?

A fekete hajú ifjú ismét frusztrált lett.
– Még szép!

– Oké, oké... megyek és visszateszem.

– Én addig előre megyek. Az épület előtt megvárlak.

– Jó! – Felix bement a fürdőbe. Várt pár percet, majd kiment a nappaliba.

Abban a pillanatban nyílt a bejárati ajtó.