CHANLIX (tanár x diák)[Befejezett]

♡ 11 ♡

Elfolytott hangú beszélgetés. Eleinte csak egy nagy maszlag volt, érthetetlen szavak. Ezek egyre tisztábbak lettek, mire Felix szemei lassan kinyíltak.

Álmosan nézett előre és fogadta be Bangchan nappalijának a láványát. Rögtön elnyerte figyelmét, a mögötte folyó halk beszélgetés. Az előszobából jött.

A résztvevői nem tudhatták, hogy felébresztették a fiút, ő pedig nem tervezte ezt tudatni velük.

Hallgatott, illetve hallgatózott.

– Nem kellett volna idejönnöd – suttogta egy ismeretlen illetőnek Bangchan.

– Mégis miért nem? – kérdezte tőle egy női hang. – Azt hittem baj van, hogy még az egyetemen sem jelentél meg!

Felixnek a nyelve hegyén volt egy név...

Eun!

– Nincs baj, mint látod – biztosította a férfi.

– Mégis mi a jó fenét művelsz? – vonta kérdőre Eun. – Elfelejtetted, hogy mi a dolgod?

– Nem felejtettem el, de...

– De?!

– Eun – szólt Bangchan szigorú hangja –, menj el!

– Menjek el?

– Igen, menj el!

– Jól van, de azt jegyezd meg – a nő hangja fenyegető lett –, te meg ő egy teljesen más világ részei vagytok! Amit most csinálsz az... – Sosem fejezte be.

Felix ezután hallotta az ajtó csapodását. Gyorsan behunyta szemeit, mert a férfi léptei megindultak felé. Megtorpantak egy kicsit, majd tovább mentek a kanapé szett másik részéhez. Leült rá. Pár pillanattal később pedig bekapcsolt a tévé.

Egy női hang szólt belőle.
– ...láthatják a híradóban. Máris kezdünk! – Valami furcsa zene szólt. Miután abbamaradt ismét ugyanaz a női hang hallatszott. – A hatóságok figyelmeztetnek a Lidérceknek nevezett bűnözői szervezet akciójára. Hetek teltek el az utolsó fellépésük óta. Ebből arra lehet következtetni, hogy egy átlagnál nagyobb lépésre készülnek.

A fiatal feszülten figyelt. Sajnos ez nem volt elég. Mivel csukva volt szeme akaratlanul is álomba merült.

Pár óra elteltével egy kéz rázogatta, hogy kelljen fel.
– Felix – szólította Bangchan.

A fiú száraznak érezte szemeit, ahogy kinyitotta őket.
– Mi az? – Rekedt volt a hangja.

– Gyere egyél. – A férfi hangja furcsán lelketlen volt.

Felix felült. Magára vette a pulcsit, ami rá volt terítve, majd követte a konyhába a másikat. A férfi már kikészítette neki az ételt.

– Nagyon jó illata van! – jelentette ki a fiú, majd le is ült, hogy bekanalazza.

Bangchan közben pakolgatott, mosogatott. Felix hamar végzett.

A férfi komoly arccal nézett rá.
– Jobban vagy?

– Sokkal!

– Milyen volt a leves?

Felix arcán egy vigyor jelent meg.
– Mintha egy öt csillagos michelin séf készítette volna!

Bangchan arca nem változott. A fiú pedig biztosra hitte, hogy ettől fog, így az ő arcáról is eltűnt a vidámság.

– Most mi lesz? – kérdezte a férfi.

– Hogy érted?

– Már beesteledett. Hazamész?

Felix megdöntötte enyhén a fejét.
– Hazamenjek?

Bangchan megvonta a vállait.
– Nekem mindegy.

A fiú erre felállt.
– Akkor azt hiszem... megyek.

– Jó. – Az idősebb erre folytatni kezdte a pakolást.

Felixnek kicsit fájt ez az egész. Mi lelte a másikat? Az a beszélgetés volt az oka, amit hallott?

Nem tudta, szóval azt tette, amit igen.

Ismét kisétállt az ajtón a veszélyes utcák magányába.