CHANLIX (tanár x diák)[Befejezett]

♡ 14 ♡

A fényszóró világossága után teljes sötétség jött. Bevillanó jelentek. Egy csukott szemű véres Felix, aki felé egy szintén véres kéz nyúl. Valami erős, ami több irányból fogja meg és húza ki Bangchant a romok közül.

A férfi minden megjelenő kis pillanatban a fiatalabb nevét kántálta. Felix felől jött. Felix jól van? Az a véres arc... Felix?

Mint ha egy lidérc álom lett volna. Bangchan szemei lassan kinyíltak. Hosszú időbe telt, hogy felfogják a látványt, ami elé tárult.

A falak, a föld mind nedves beton volt, amiből áradt a hideg. Bangchan fázot. A ruhái át voltak ázva, de nem víz által. Csak egy gyenge lámpa fénye égett. A lemenő nap is éppenhogy beszűrődött a rácsos, apró ablakokon.

Ült valahol. A terem közepén? Megérezte ujjait, majd meg akarta mozdítani kezét, de az szorosan le volt kötözve.

– Felix – motyogta a nevet.

– Bangchan! – jött közvetlenül a háta mögül a kiáltás.

Megpróbált odafordulni. Nem sikerült teljesen, mert teljesen le volt kötözve. Odafordulni oda tudott. Abból amennyit látott megértette a szituációt. Felix is egy székhez volt kötözve mögötte.
– Jól vagy? – kérdezte aggódva tőle.

– Megvagyok, de Bangchan mindjárt visszajönnek!

– Kik? – mondta ki fáradtan a kérdést, mire nyílt egy távoli vasajtó.

Csikorgó hang, majd több ember léptének közeledése. Öt férfi bukkant fel a páros előtt. A csoport központi helyén elhelyezkedő alak lassú, gúnyos tarsolásba kezdett.

– Látom sikerült magatokhoz térni. – Szabai a rosszindulatot árasztották.

– Te meg ki vagy? – vonta kérdőre egyből Bangchan.

A férfi elvigyorodott, majd meghajolt.

– Min-Jun, a vörös szitakötőktől.

– Min-Jun? – kérdezett vissza a férfi.

– Vörös szitakötők? – vele egyidőben Felix is.

– Úgy van. Nos – fordult oda az egyik emberéhez –, melyikük az?

Az emberének szinte látni lehetett a lefolyó vízcseppeket a homlokán.
– Az a helyzet főnök, hogy... azt nem sikerült kiderítenünk.

Többen is összenéztek a kis csoportban. Arcuk nem egyezett ijesztő kinézetükkel. Tele voltak tetoválás és sebhelyekkel. Arcukba élesen ivódtak bele a gonoszság vonásai.

– Hogy mit pofázol? – reagált nem túl jól Min-Jun. – Ez most halál komoly?

Emberei nem mertek a szemébe nézni. Min-Jun dühösen a fejét rázta, majd figyelmét a megkötözött párosra irányította. Az övéhez nyúlt és egy mozdulattal előrántotta ott megbúvó fegyverét.

– Szóval – Bangchanékra emelte –, melyikőtök az?

– Kicsoda? – kérdezte tőle az idősebb.

– Na ne szórakozz velem! Melyikőtök a kibaszott Lidérc? A nagybetűs LIDÉRC? Az alapító? – Fegyverét Felixre irányította, ami Bangchannak egyáltalán nem tetszett.

– Egyértelműen én! – jelentette ki.

Felix megrándult a székében.
– Hogy mit mondasz? – Látta, hogy a fegyver visszakerül a partnere fejéhez. – Én vagyok az! – jelentette ki ő maga is. – Ez még a napnál is világosabb!