CHANLIX (tanár x diák)[Befejezett]

♡ 15 [vége] ♡

– Mióta megtaláltam a fegyvered, azóta tudtam. Glock 17. Tipikus zsaru fegyver – magyarázta a fiatal.

– Nem akartam elhinni – mondta Bangchan. – Miért nem akartál soha hazamenni? Hogy megfigyelj? Szimpátiát akartál kicsalni tőlem, hogy átverj?

Felix halkan felnevetett.
– Átverjelek? Nem. A házam. Az a bázisunk. Tudod, nagyon hangos hely és én a nyugalmat szeretem. Szóval, mióta tudod?

– A legeleje óta. Ezért jöttem "tanítani" az egyetemre. Be kellett épülnöm az egyetemre miattad.

Felix ismét kinézett az ablakon.
– Értem – sóhajtotta.

– Nagyon megleptél aznap, amikor nekem adtad az esernyőt.

– Miért?

– Egyrészt, azt hittem már lebuktam pedig még el sem kezdtem a küldetést. Másrészt, nem számítottam ilyen kedvességre tőled.

– Huh... – nevetett fel halkan a fiatal. – Már az elejétől kezdve nem volt esélyem, nem igaz? – A férfira nézett. – És most mi lesz?

– Mi lenne? – kérdezett vissza a másik.

A fiú elsétált az ablaktól a másikhoz. Közvetlenül odaállt elé és közelebb hajolt.
– Letartóztatsz? – kérdezte. Bangchan érezte meleg leheletét a bőrén.

Valami kattant. Felix lenézett. Látta, hogy a fémes bilincs körbezárta egyik csuklóját. Bangchan ekkor a nyakába hajolt és megpihantette a fejét.
– Zárjalak be? Tudod, szívesen megtenném. Soha nem engednélek ki többé innen. Mindenedet magaménak akarom.

A fiú szabad karjával végigsimított a másikon.
– Akkor tedd azzá.

– Talán meg is teszem – jelentette ki a férfi, mire megragadta a fiú karján logó bilincset és durván megrántotta azt, ahogy elindult vele a hálószoba felé.

– Bangchan! – mondta ki figyelmeztetőleg Felix a nevet, de a másik nem lassított.

Behúzta magukat a szobába, majd nekinyomta vágyainak személyét a falnak.
– Miért nem menekültél el?

– Miért nem üldöztél? – kérdezett vissza Felix.

Mindketten belehajoltak a csókba. Furcsa érzés futott végig a testükön. Mintha egy áramcsapás lett volna.

Felixet egyre jobban nyomta Bangchan a fal felé. A fiú tehetetlen volt. A lélegzete is a csókban ért véget. Teljesen a másik rabja lett.

Az idősebb szakította félbe a pillanatot.
– Tudod – suttogta –, múltkor nagyon megleptél. – Benyúlt a pólója alá és simogatta bőrét. – Nem gondoltam rólad, hogy ennyire kidolgozott testel rendelkezel.

– Nem... – lihegte a fiatal. – A lábaim...

Nem kellett végigmondania. Bangchan tudta, hisz az ő lábai is gyengék lettek.

Ismét rántott egyet a bilincsen. Most a faltól az ágy felé húzta a rabját, aki elvesztette egyensúlyát és ráesett a puha szivacsra.

A férfi fölé mászott. Lehúzta róla pólóját. Előbukkant Felix előbb említett, kidolgozott hasa.

– Erről beszélek – mondta a férfi, majd odahajolt, hogy puszikat adjon rá.

A fiatal halkan felnevetet.
– Azért te se panaszkodhatsz. Én nem láthatom a tiédet?

Bangchan fenézett rá.
– Attól függ – mosolygott Bangchan. – Mennyire akarod?

– Te mennyire akarod?