CHANLIX (tanár x diák)[Befejezett]

♡ 7 ♡

Elment a taxi és Felixnek lecsendesedett a világ. Csak a zöldességben megbújó tücsök ciripelését hallotta. Megfogta és ledőlt a hideg talajra, a hosszú fűbe.

Még mindig az alkohol hatása alatt volt. A csillagoktól fényesen ragyogó égboltot nézte és mindenféle gondolat cikázott a fejében.

Egyszer-egyszer elment egy autó mellette az úton, de képtelenség volt, hogy észrevegyék őt.

Valahogyan elvándoroltak a fejében az emlékei és az aznap találkozott szőke hajú nőre tévedtek. Könnyek gyűltek a szemébe. Ez egyben a szomorúság és a düh miatt is volt. Igazságtalan! Jegyes? Ez egy vicc! Biztos volt benne, hogy a férfi és közte izzott a levegő, amikor csak találkoztak! Hát félreértette a jeleket? Nem is voltak olyanok?

Újabb kocsi haladt volna el mellette, de ehelyett megállt a közelében. Felix nem kelt fel. Fekve nézte, hogy az autó világítása nem halad előre, mint a többié. Ez is zavarta. Minek jött ez ide? Menjen már innen!

Léptek hangja. Törő ágak. Felixnek adrenalin jutott a fejébe. A szíve hevesen verni kezdett. Nem mert mozdulni. El sem tudta képzelni, hogy ki lehet az. A keze a nála lévő fegyver felé vándorolt. Hisz lenne itt a semmiben jóindulattal bárki is?

A léptek egyre csak közeledtek, aztán egyszercsak megálltak.
– Van itt valaki? – kérdezte egy hang.

Felix tudta, hogy neki szól. Felült, majd az alak irányába nézett.
– Bangchan? – lepődött meg az ismerős arc láttán. Ezzel együtt a megkönnyebbülés is elfogta.

– Felix? – A másik ugyanolyan döbbent volt. – Mit keresel itt a semmi közepén?

Felix nagynehezen, dölöngélve felállt a földről.
– Te mit keresel itt?

– Várjunk – intette le a férfi. – Ezek szerint van valami nálad, ami az enyém?

– Lehet?

– Felix – mondta ki a nevet szigorúan Bangchan, ahogy közelebb lépett. – A fegyverem. Nálad van.

– Honnan tudod? – A fiú nem húzta elő az eszközt, de rátette a kezét.

– Mert van rajta egy airtag. Azt követtem idáig.

Felix kuncogott.
– Itt van – előhúzta.

– Te részeg vagy? – Bangchan el akarta venni tőle a fegyvert, de a fiú nem eresztette. Így már ketten markolták.

– Egy kicsit — válaszolta. – Miért van fegyvered? – Felix most érezte alkalmasnak, hogy számonkérje a másikat.

– Egyezzünk meg valamiben. Ha kijózanodsz,  Akkor elárulom.

– Azt is, hogy van egy jegyesed?

– Jegyesem? – A férfi arca értetlenséget sugallt.

– Egy szőke, szép nő... Eun? Azt hiszem...

Bangchannak leesett valami.
– Ő nem a jegyesem! Csak valaki, aki szeret ezzel szórakozni. Csak kollégák vagyunk.

– Pedig azt hittem, hogy van köztünk valami... – folytatta a saját magában beszélést a fiatal.

– Te tényleg részeg vagy. – Bangchan a fejét rázta.

– Akkor tévedek?

Csend.

– A tanárod vagyok – mondta hallkan a férfi.

Felix erre végre elengedte a fegyvert. A másik gyorsan elrakta azt, mire a fiú újra ledobta magát a fűbe.

– Akkor menj innen! – förmedt rá, miközben helyezkedett.

– Felix... – Bangchan megbökte a lábával. – Nem foglak itthagyni.

– Nem fogok veled menni.

A férfi sóhajtott egyet.
– Hát jó.

Bangchan odalépett közelebb a fiatalabb mellé, lehajolt hozzá, majd egy-kettőre a karjaiba kapta.

– Ez így emberrablás!

– Egy tolvajnak szava ne legyen!

Felix be lett ültetve az anyósülésre. Bangchan bekötötte a biztonsági övét is, majd beült a saját helyére, a vezetői ülésbe.

– Hánynom kell! – kiabálta Felix.

– Tudom, hogy hazudsz!

A férfi beindította az autót, majd elindultak vele.

– Hozzád megyünk? – kérdezte a fiatalabb.

– Hozzám menjünk?

– Igen.