CHANLIX (tanár x diák)[Befejezett]

♡ 4 ♡

– Éhen halok! – jelentette ki őszintén a fiatal.

– Van... – Bangchan odalépett a hűtőhöz és kinyitotta azt – ...palacsinta?

– Szeretem a palacsintát! – mondta csillogó szemekkel a fiatal. – Van hozzá nutella?

– Azt hiszem van. – Bangchan kinyitott egy szekrényt és előkapta az üvegcsét.

A palacsintával együtt letette Felix elé a konyhaszigetre, aki rögtön leült és hozzá is látot.

– Ennyire szereted az édességet? – vonta le a következtetést a férfi.

Felixnek tele volt a szája szóval csak bólogatott válaszképpen. Míg a fiú evett, addig az idősebb pakolgatott, tett-vett a konyhában.

Felix elől elfogytak a palacsinták és a konyhában is tisztaság lett, így elkezdődött egy beszélgetés a kettőjük között.

– Miért voltál az utcán ilyen későn egyedül egy sikátorban?

Felix egy ideig hallgatott, majd válaszolt a másiknak.
– Mondtam már... Nem akartam hazamenni.

– Ennyire nagy a gond? – Bangchan az ifjú arcát fürkészte.

Felix gyorsan témát is váltott.
– Egyébként... nem akarok tiszteletlen lenni, de hogyan-

– Bangchan – vágott közbe a másik. – Nem kell semmi tanárúr vagy akármi, hívj csak Bangchannak.

– Bangchan te nagyon jóképű vagy! – mosolygott rá, ahogy mondta.

A férfi arcára meglepettség ült ki, ami miatt gyorsan el is kapta azt a fiatal elől. Megköszörülte a torkát.
– Igen?

– Biztos egy csomó lány magára mászott már a mai, a legelső napján!

Bangchan enyhén elmosolyodott a másik bátorságán, hogy ilyeneket mert mondani neki. Közelebb hajolt a fiatalhoz.
– Lányok?

Felix szeplős arca erre vörösre váltott és hebegni-habogni kezdett.
– Csak tapasztalatból mondom, mert engem is folyton hívnak el randizni!

– Valóban? Innen a sok gyűrű?

Felix a saját kezére nézett, majd rögtön értette, hogy a barna és fehér színű gyűrűjeire gondolt a másik.
– Nem! – tiltakozott rögtön. – Ezek a legjobb barátomtól vannak!

– Oh, "legjobb barát"? – húzta tovább a fiatal agyát Bangchan.

– Semmi több! – A fiú csak vörösebb és vörösebb lett. – Nem mintha bajom lenne vele... illetve! Nem ìgy értem csak, hogy nincs bajom a férfiakkal!

– Értem – mondta komolyan a másik. Ezzel ellentétben legbelül szórakozottabb volt, mint még valaha.

– És én? – Vágta hozzá a kérdést váratlanul Felix.

Bangchan árgus szemekkel ellemezni kezdte magában az arcát.
– Te – kezdte, majd tartott egy kis szünetet – olyan vagy, mint egy kisangyal...

– Kisangyal? – Felix megkérdezte magában, hogy ez most lekicsinyitő akar-e lenni a másik részéről.

– valahogy az arcod... a szeplőid... kis ártatlannak nézel ki, de a szemeid... azok egy kisördögé.

– A szeplők? – A fiú végigsimította kezeivel arcát. – Régen nem tetszettek, de már igen.

– Aranyosak.

A fiatal ismét elvörösödött.
– Igen?

A férfi csak bólintott, mire ismét Felix szólalt meg mostmár sokkal komolyabb hangszínben, mint az előbb.
– Miért segítesz nekem?

– Csak viszonozom a szívességet.

– Az ernyőre gondolsz?

– Igen.

Felix arcán egy vigyor jelent meg, ami elérte szemeit is. Azok gonoszan csillantak meg. Tényleg egy kisördögé voltak.
– Tudod miért adtam oda?

– Miért?

– Mert olyan jóképű vagy! – Felix mindenáron vissza akart vágni és zavarbahozni a másikat.

Bangchan a fejét rázta.
– A tanárod vagyok – mondta és inkább már saját magának, mint a fiatal fiúnak.

Felix megvonta a vállait. Kudarcot vallott. Ismét Bangchan szólalt meg.
– Bekapcsolom a tévét, jó? Most mennek a hírek.

– Ez a te házad, tanárúr – legyintett erre a fiatal.

Bangchan sóhajtott egyet egy rosszaló pillantás kiséretében, majd megfogta a távkapcsolót és benyomta a tévét.

Rögtön a híradó jelent meg a képernyőn. Mindkettő figyelme immár erre irányult. Egy jólöltözött középkorú nő tudósított benne.
– A "Lidércnek" nevezett bűnözői csoport ma ismét akciózott kora hajnalban. Több ékszerüzletet raboltak ki egyidejüleg csoportokban. A károk akár több milliárdosak is lehetnek. Üzenetet is hagytak mindegyik kirakat üvegén. "Béke".

– Mit gondolsz róluk? – kérdezte Bangchan Felixet, aki csak ekkor vette észre, hogy a férfi már nem is a tévét, hanem őt figyeli.

– Hmm... – elgondolkodott a válaszán. – Azt hiszem kicsit elszaladt velük a ló.

– Miért?

– Mert az erőszak ellen kampányolnak egyre erőszakosabb módszerekkel.

– Van benne valami...

– Merre van a mosdó? – kérdezte kínosan Felix.

– Arra – mutatott az ujjával egy irányba Bangchan.

– Oké.

Amikor Felix belépett a helyiségbe magára zárta az ajtót. Gyorsan elvégezte a dolgát, miközben a nagy csap fölötti tükörben csodálkozott. Amikor mosta a kezét, akkor is belebámult. A szemei elkaptak valamit a szoba tükörképében. A vécé falba épített tartályának fedele az egyik oldalán meg volt emelkedve.

Lerázta vízes kezeit a csapba, majd megtörölte az odakészített fehér törölközőbe. Megfordult, szembe a tartállyal.

Nem igazán gondolta végig mit csinál. A kíváncsiság vezérelte. Megfogta a tartály tetejét, majd a hézagot szétfeszítve szétnyitotta és leemelte onnan.

A szíve hevesen dobogni kezdett, a torka összeszorult, amikor meglátta, hogy mi van a tetőre erősítve. Egy Glock 17-es volt az. Egy fegyver.

A fiú megfogta és kiakasztotta a tetőből, majd a kezébe vette. Döbbent arccal forgatta maga előtt. Nyelt egy nagyot, majd az ajtóra nézett.

Gyorsan megfogta és visszatette a tartály fedőjét. A fegyver nélkül, amit a farmerja derekában rejtett el. Ráhúzta a lezser, szerencsére hosszú pólóját takarásnak, majd kilépett a mosdóból.

– Mennem kéne – mondta rögtön elnyerve Bangchan figyelmét.

– Rendben leszel?

– Igen.

– Hazamész?

– ...igen. Mostmár muszáj mennem.