A tiltott kívánság

II.

Hajnalodott.

Az egész éjszakát az ismeretlen fiúval töltöttem, szinte alig beszéltünk. A sikolyoktól képtelen voltam aludni, így reggel, mikor tükörbe néztem, hatalmas karikákat fedeztem fel a szemem alatt.

Bármit megadnék egy jó kávéért!

Hiába kértem fésűt, nem kaptam, ezért az ujjaimmal szedtem rendbe a váll alá érő szögegyenes, vörös hajamat. Farkasszemet néztem magammal és sokkal ijedtebbnek tűntek a zöld szemeim, mint amilyennek éreztem magamat.

Az este folyamán átöltöztem, az ismeretlen srác elégette a ruhadarabot, amiben érkeztem.

– Így a legbiztonságosabb – mondta, miközben a tűz megvilágította a vonásait.

Meglepett, hogy azért kimerészkedett a szörnyektől hemzsegő faluba, hogy elégesse az egyszerű barna ruhát, amiben érkeztem. Mintha az nagyobb veszélyt jelentene bárkire is, mint a rémek.

Kopott farmert, egy bő szürke pólót viseltem azóta és egy fekete bakancsot.

Miután végeztem a hajam rendbeszedésével még a fürdőben maradtam és elővettem az ollót, amit a ruha zsebében találtam érkezésemkor. Végigsimítottam az ismeretlen szón és a holdacskán majd újra megfogalmazódtak bennem a kérdések, amelyekre egész éjjel szerettem volna választ kapni, de a mellettem tartózkodó emberi lénynek nem igazán volt kedve társalogni.

Vajon hol lehetek?

Miért kerültem ide?

Hazajuthatok?

Kiléptem a fürdőből és egy hanyag mozdulattal belöktem az ajtót. Az ismeretlen srác a zajra felnézett a papírok közül. Kék szemeiben értetlenség csillant. Majd felállt és óvatosan kipillantott az egyik redőny mögül.

– Ha éhes vagy, elmehetünk enni – közölte velem, majd ellépett az ablaktól és a vállára akasztotta a puskáját. – Már biztonságos kimenni.

Ezt a mondatát cáfolja a hátára akasztott fegyver, de inkább befogtam a számát. Pár lépéssel átszelte a helyiségét az ajtóig és szélesre tárta, majd kilépett rajta és nem is figyelve, hogy követem-e, elindult a faluba.

Természetesen utánamentem, bezártam az ajtót és felzárkóztam.

Az egyetlen utcán, amely keresztülvezetett a falun, csupán néhány embert láttam. Elhaladtunk három férfi mellett, akik éppen egy test fölé hajoltak. Odapillantottam, hogy vajon mi történhetett.

Egy szétmarcangolt holttestet pillantottam meg, brutális látvány volt. A mellkasát feltépték, a sikoly a szájára fagyott és olyan fakó volt a bőre, mintha kiszívták volna belőle az életet.

Megborzongtam a látványtól, de képtelen voltam levenni róla szememet. Csak bámulni tudtam és a félelem a csontjaim közé mart.

Hol a fenébe vagyok?

– Gyere – karolta át a vállamat szelíden az idegen fiatalember, akivel az éjszakát töltöttem és elvezetett a testtől. Észre sem vettem, hogy megálltam. – Nem való ez a látvány egy ilyen szép lánynak!

Képtelen voltam bármit is reagálni, ugyanis a tegnap esti sikolyok visszhangoztak a fejemben és képtelen voltam kiverni belőle az előbb látottakat.

A srác egy Knox kávézója táblával ellátott hely ajtaján terelt be. A helyiség kihalt volt, piros bőrből készült hosszú fotelek fogtak közre kopottas fehér műanyag asztalokat. Ezekkel szemben látható volt egy hosszú pult, rajta néhány olyan géppel, amely minden kávézóban megtalálható. Egy süteményekkel és egy szendvicsekkel telepakolt hűtőt szúrtam még ki.