A tiltott kívánság

VII.

Olyan sebesen hagytam el a kastélyt, mintha üldözött volna valami. Ráadásul egyszer sem tévedtem el. Végigcsörtettem a dohos folyosókon, majd mikor kijutottam a levegőre lerobogtam – szinte repültem – a faluba. Fogalmam sem volt arról, hogy hol lakik Lucas, de nem volt olyan nagy ez a község ahhoz, hogy ne találjam meg maximum egy órán belül.

Éppen Knox kávézója mellett rohantam el, amikor megláttam azokat a bizonyoson szőke, göndör fürtöket eltűnni az épület mögött, amikről tudtam, hogy kihez tartoznak. Nagyon reméltem, hogy a kisfiú még Lucassal van. Gyorsabb tempóra váltottam, nehogy elszalajtsam a lehetőséget.

A kávézó mögött húzódó sötét fákkal szemben állt Lucas és a kissrác. Mindketten nagyon bámultak valamit az erdőben. Mivel nem akartam megijeszteni őket azzal, hogy random megjelenek előttük, így zajos léptekkel indultam meg feléjük.

Igyekeztem magamba fojtani a lihegést, hogy ne nézek ki úgy, mint aki a fél tüdejét kifutotta, csak azért, hogy megtalálja őket.

Elsőnek a fiúcska kapta felém a fejét, zöld szemeiben riadalom ült. Megrángatta Lucas karját, aki mordult egyet majd ő is megfordult. A fiú rám mutatott Lucas pedig enyhe döbbenettel bámult rám.

Bátran eléjük léptem, azt tervezgetve, hogy nem kertelek.

– Hol a jó istenben voltunk? – szegeztem neki a kérdést.

Lucas és a kisfiú hallgatott.

– Hahó!? – kiabáltam. – Ez nem egy bonyolult kérdés!

Lucas látványosan nyelt egyet és a kisfiú elé lépett. Mintha meg kéne védenie tőlem, pedig én csak válaszokat akartam és senkit sem szerettem volna bántani!

Felvont szemöldökkel méregettem az előttem álló férfit.

– Neked nem kellett volna ott lenned – válaszolt végre, néhány csöndes perc eltelte után Lucas. ­– Azt nem tudom miért vezetett oda a lepke, ugyanis te Holdáldott vagy.

De nekem ez nem volt válasz a kérdésemre. Többet akartam, sokkal több információt!

– Kifejtenéd?

– Magam sem értem még – rázta a fejét.

Válaszra várva pillantottam, hol rá, hol a kisfiúra. Egy olyan választ szerettem volna hallani, ami bővebb és informatívabb. Van az a rossz tulajdonságom, hogy hamar elvesztem a türelmemet és kezdtem érezni, hogy közel álltam a kiboruláshoz.

Vettem egy mély levegőt, majd kifújtam, nehogy olyan szaladjon ki a számon vagy olyan stílusban szólaljak meg, amit később megbánok.

Igyekeztem úgy folytatni a beszélgetést, hogy ne essek neki azonnal Lucasnak.

– Kérlek, próbáld elmagyarázni azt, amit tudsz – szűrtem a fogaim közt.

Lucas megvakarta a tarkóját, mintha feszült lenne és pótcselekvést kéne végrehajtania. Aztán a kisfiúra nézett, akivel némán megbeszéltek valamit és végül rám emelte a tekintetét.

Utálom, ha kihagynak valamiből.

– Az a lepke – fogott bele. – Nem közönséges lepke, csak egyetlen egy van belőle ezen a helyen. Valamilyen furcsa módon egy Holdáldottnak is megmutatta magát és látomásokat adott a kezedbe.

– Heh? – meredtem rá értetlenül, csípőre tett kézzel.

Ez a mondat olyan volt, mintha egy kínai filmet néztem volna orosz felirattal, egy mukkot sem értettem belőle.