A tiltott kívánság

V.

Egy sötétzöld bőrkanapén ücsörögtem, kezemben egy bögre teával és bebugyolálva egy szürke takaróba.

Zander épp zuhanyozott, hallani lehetett a vízcsobogást.

Míg a srácra vártam bámészkodtam a helyiségben, ahol tartózkodtam. Eszembe jutott a tegnap este, mikor megérkeztem az irodába, ha akkor valaki azt mondja nekem, hogy egy rendezett lakás van mögötte eldugva biztos a képébe röhögtem volna. Miközben ezen agyaltam hirtelen villámcsapásként ért a felismerés, hogy már több mint huszonnégy órája itt vagyok ezen az elátkozott helyen.

Azt hamar leszűrtem a nézelődésem közepette, hogy Zander kuckója rendezett és otthonos volt. A kanapéval szemben, ahonnan felmértem a terepet, egy tévét állítottak fel, melyet könyvespolcok fogtak közre. A polcokon könyveket alig láttam, inkább fegyverek pihentek. Kicsit éles kontrasztot adott a kettő, de ki vagyok én, hogy ítélkezzek?

Egy üveglapú dohányzóasztalon még a vacsoránk maradványa volt látható előttem. A helyiségben az egyetlen ágynak minősíthető dolog a kanapé volt és Zander azonnal kijelentette, hogy én azon fogok aludni, ő meg a hideg padlón. Nem is mertem ellenkezni.

A tévé mellett jobbra egy szűk folyosón át lehet eljutni a konyhába és a fürdőszobába.

Beleittam a szilvás-fahéjas teámba. Nagyon jól esett a meleg ital, ahogyan végig csorgott a torkomon és kellemes bizsergést hagyott maga után.

Kortyolgattam a teámat és jó érzéssel töltött el, hogy nem kellett semmit se csinálnom, nem kellett foglalkoznom a világban lévő dolgokkal, nem kellett izgulnom attól, hogy mit hoz a holnap és mit felejtettem el. A hely adott egy bizonyos szintű szabadságot, mintha nyári szünet lenne, amikor is nem kell sehova sem sietni, mert ráérünk és bármibe belekezdhetünk. A világ pedig körülölel bennünket lehetőségekkel.

Csak aztán pofán vág a valóság. Itt minden éjszaka az életedért küzdesz. Mindössze csak szabadulni akarsz erről a helyről, mert túlságosan sok furcsaság történik.

A merengésből Zander felsőtestének látványa szakított ki. Egy szál törülközőben vágott át a szobán, majd mintha megérezte volna, hogy figyelem felém kapta a fejét.

Döbbenten bámultam rá és képtelen voltam levenni a szememet a kidolgozott mellkasáról. Éreztem, ahogyan az arcomon felkúszott a pír és minden erőmre szükségem volt, hogy a szemébe nézzek. Zander ragadozó mosolyra húzta a száját.

– Tetszik, amit látsz? – kérdezte szórakozottan.

– Inkább meglepő, hogy így flangálsz – feleltem és próbáltam a bögre mögé rejteni az arcomat, de a vigyorából ítélve látta, hogy olyan a fejem akár egy túlérett paradicsom.

– Olyan kis vörös lettél, mint a hajad! – nevette el magát, majd visszament a fürdőbe.

Hogy miért rohant ki, sosem tudtam meg. Lehet csak tesztelt, mit reagálok egy ilyen helyzetben.

Kifújtam a bennragadt levegőt, majd egy hajtásra kiittam a bögrémből a maradék teát. Az előttem lévő asztalkára helyeztem a csészét és ezek után még jobban bebugyoláltam magamat a takaróba.

Ekkor tért vissza Zander. Felöltözött végre és eltakarta a felsőtestét, amiért hálát adtam a jóistennek, hogy nincs több kínos szituáció. Majd megláttam, hogy mit vett fel és azonnal realizáltam, hogy végig pirulom az estét, ugyanis egy kopott szürke pólót és fekete boxert viselt. Miért nem vesz fel végre egy rendes nadrágot? Ugye csak viccel velem az univerzum, hogy így alszik?!

A kék szempár engem méregetett, figyelte a reakciómat, de én próbáltam közömbös maradni. Bárcsak az arcpírt is tudtam volna szabályozni!

– Olyan vagy, mint egy kis mochi – közölte velem vigyorogva.