A tiltott kívánság

XII.

Valaki végigsimított a vállamon, a karomon, majd az arcomon, olyan lehelet könnyedén, hogy azt hittem csak az álom része. Majd meghallottam a nevet, amit valaki más adott nekem és amit olyan tökéletesen ejtett ki mindig, mintha a világegyetem neki teremtette volna ezt az egyetlenegy szót.

– Mochi! – Újabb simítás. – Ébredj, Mochi!

Lassan lestem ki a szempilláim mögül és azonnal Zander arcával találtam magamat szembe. Kék szeme csillogott, fekete haja pedig makulátlan volt – mint mindig. Ahogy összekapcsolódott a tekintetünk elvigyorodott, majd még egyszer végigsimított az arcomon és lehuppant velem szemben az asztal másik oldalára.

Még kissé kótyagos fejjel próbáltam felmérni, hogy egyáltalán hol vagyok. Úgy tűnt, hogy sikerült elaludnom a kávézó részben és bárki megbámulhatott az ablakokon át, ahogyan szunyókáltam.

Kidörzsöltem az álom maradékát és a csipát a szememből, majd próbáltam azzal életet lehelni az agyamban, hogy körbenézek a helyiségben és mindent befogadok.

Maya és Knox együtt nevetgéltek a pult mögött, friss kávé illata szállt a levegőben és mintha almás pitét is éreztem volna. Figyeltem, ahogyan Maya egy csomó porcukrot szór valamire, majd késsel felvágja és tányérokra adagolja, míg Knox a kávékat készítette.

Elnyomtam egy ásítást és kinéztem az ablakon, ahol tegnap a rémek sorakoztak és ahol megjelent a kislány.

Felderengett az agyamban makulátlan kinézete és ahogyan az ajkához érintette a mutatóujját, majd eltűnt. Vajon ki lehetett ő? Az agyam mélyén ott volt a válasz a kérdésemre, de még túlságosan reggel volt ahhoz, hogy rugózzak rajta.

Maya jelent meg mellettem, karjain négy tányérral, rajtuk frissen sült almás pitével és villákkal. Lila hajú barátnőm mindent lepakolt az asztalra, majd intett, hogy csússzak beljebb.

Igyekeztem minél bentebb húzódni, majd magam elé kaptam ez egyik süteményestálat. Ekkor megkordult a gyomrom és olyan éhség lepett el, mintha napok óta egy falatot sem ettem volna.

Megragadtam a villát, majd a pitébe szúrtam és a számba kaptam egy falatot. A számon kiszaladt egy aprócska nyögés az enyhén savanyú alma és a ropogósra sült tészta elrágása közben, majd elkerekedett a szemem, amikor megéreztem a vanília pudingot, ami az almás töltelék és a tészta közt pihent.

Még egy falattal a számba lapátoltam a mennyei pitéből.

– Látom ízlik – tolt elém Knox egy PSL-el csordultig telt bögrét, majd Zander mellett helyet foglalt.

– Isteni!! – motyogtam félig teli szájjal.

– Mochi mindig nyögdécsel a finom kajától – jegyezte meg szórakozottan Zander. – Rá sem kell kérdezni milyen lett, meghallod azt az aprócska és aranyos hangot és már tudod, hogy elveszett.

Miközben beszélt egyenesen a szemebe nézett, én pedig éreztem, hogy enyhe pír ül ki az arcomra. Inkább beleittam a kávémba, hogy a kék-fehér pöttyös bögrével eltakarjam a zavaromat.

Nem tehettem róla, hogy szerettem a jó ételeket.

A többiek is végre nekiestek a reggelijüknek, mire én már a sajátom felét el is fogyasztottam. Ittam egy kortyot a PSL-emből és élveztem azt az egyszerű tevekénységet, hogy az ember együtt reggelizik azokkal, akik fontosak neki.

– Van még ebből? – tudakoltam Knoxtól, miközben a villámmal az üres tányér felé böktem.

A srác ahelyett, hogy válaszolt volna, nevetve elmarta előlem a porcelánt és a pult mögé sietett, majd visszatért egy újabb szelettel. Rám kacsintott miközben átadta.