A tiltott kívánság

IV.

A lila hajú lány kezet nyújtott, amit én elfogadtam és aztán felrántott, sokkal erősebben, mint vártam. Kék szemével alaposan végigmért, én pedig csak az ollómat tudtam szorongatni, hogy ne ejtsem el még egyszer.

A lány hasonlóan volt öltözve, mint én. Fekete kapucnis póló, farmernadrág és fekete bakancs. Úgy tűnik ezen a helyen ez a divat, kissé unalmas, de nem fogok ezen lovagolni.

– Maya vagyok – nyújtott kezet barátságosan. – Új vagy itt?

– Emma – csúsztattam a tenyerem az övébe, majd kezet ráztunk. – Tegnap érkeztem.

– A kívánós csaj!

– Hogyan, kérlek? – kérdeztem vissza teljesen döbbentem.

Istenem, kérlek, ugye nem terjedt el máris rólam valami pletyka? Zander tette volna? Lesz hozzá pár keresetlen szavam, az biztos!

– Zander mesélt rólad, hogy ránk hoztad éjjel a rémeket – mondta lazán Maya, miközben megrántotta a vállát, amolyan „nem számít" stílusban.

– Uramatyám...

Teljesen lefagytam és úgy éreztem magam, mintha gimiben lennék és mindenki tudná, hogy én vagyok a fura csaj az első sorban. Máris utál a falu népe, pedig eddig alig találkoztam valakivel.

– Ne aggódj, nem te vagy az első, aki ránk szabadítja a rémeket! – ütögette meg a vállamat baráti gesztussal. – Zander is megcsinálta az első napján.

– Zander? – nevettem el magamat, ezt valahogy nem tudtam elképzelni róla. – Az a túlontúl tökéletes pasi?

– Majd megismered – kacsintott rám Maya. – Több hibát vétett mikor újonc volt, mint azt hinnéd – vigyorgott rám szórakozottan.

Erre már nem igazán tudtam mit reagálni, mert kinyitotta az ajtót, amin én kiléptem pár perce, majd belibbent a szobába és magamra hagyott. Az agyam szinte használhatatlan volt, mert túl sok információval láttak el korábban, így nem tudtam volna megmondani, merre kéne mennem, hogy kijussak.

Maya magabiztosnak tűnt és kicsit sem újoncnak, ezért arra a döntésre jutottam, hogy megvárom és majd vele kijutok ebből a dohos kastélyból.

Végigtapogattam a falat, hogy egy szilárd részre leljek, mert nem akartam, hogy a meglazult fal beszakadjon attól, hogy nekidőlök. Miután találtam egy stabilabb pontot, nekitámaszkodtam a hátammal és az ollómmal kezdtem el játszani, amíg Mayára vártam. Fogalmam sincs meddig állhattam ott, de már kezdtem annyira unatkozni, hogy arra jutottam, inkább kitalálok innét magamtól. Ekkor azonban végre kinyílt az ajtó és a lila hajú, újdonsült barátnőm mosolyogva lépett ki rajta.
A vigyora kissé lelohadt mikor meglátott.

– Hát te? – tudakolta értetlenül.

– Nem emlékszem, hogyan kell kijutni innét, ezért gondoltam megvárlak – magyaráztam, majd zsebre vágtam az ollómat.

– Tetszel nekem, csajszi – karolta át a vállamat és magához húzott.

Citrusos illata volt, mintha egy kádnyi citromba és narancsban fürdött volna meg.

Egymásba karolva szeltük át a folyosókat, majd léptünk ki a kastély kapuján a napsütésbe. A nap állásából úgy tűnt, jócskán benne voltunk már a délutánban. Eddig fel sem tűnt, hogy a kastély egy kisebb dombon helyezkedett el, csak most, ahogyan lenéztem az elterülő falucskára és a sötét erdőre, ami körbevette. A távolban megláttam a pitypang mezőt is, majd több szürke, égbetörő hegycsúcsot is, melyek szinte körbe zárták az egész helyet, akár egy áthatolatlan börtön falai.