A tiltott kívánság

XIII.

– Mi a fészkes fenét kerestek ti itt? – tudakolta Zander hol Lucasra, hol Connorra meredve.

Mindketten némán bámultak ránk, Lucas a háta mögé vonta Connort, mintha veszélyt jelentenénk rá.

Miközben Zander próbálta őket faggatni, megnéztem alaposabban magamnak a helyet, ahol voltunk. A barlang szája olyan volt, mintha egy kapu lenne az ismeretlenbe, a szikla pedig tele volt vésve rúnákkal.

Hirtelen villámként csapott belém a felismerés. Rájöttem, hogy ehhez a barlanghoz vezetett korábban a lepke, amikor Lakheszisz egyik óráján valahogyan idekerült az elmém. Ahogy akkor, most is itt volt Lucas és Connor is.

– Áruljátok legalább azt el, hogy mi ez a hely! – erősködött Zander mögöttem. – Még soha nem jártam itt!

De a másik kettő csendben maradt.

– Én tudom hol vagyunk – feleltem felé fordulva. – Ez az a barlang, igaz? – intéztem Lucashoz a szavaimat, miközben egyenesen a férfi barna szemébe néztem. – Amit mind láttunk – folytattam lepillantva pár másodperce Connorra. – Most jött el az ideje, hogy bemenjünk vagy mi másért lennénk itt? – tettem fel a költői kérdést, miközben a barlang felé fordultam.

– Mochi, magyarázd már el mi a fészkes fene folyik itt! – kelt ki magából Zander.

Én pedig beavattam abba, hogy mit láttam pontosan és mit mondott később ezzel kapcsolatban Lucas, mikor felkerestem, hogy beszéljek vele a dologról. Zander, mint szinte mindent, hümmöggéssel hallgatta végig a beszámolómat és kis híján láttam magam előtt, ahogy bőszen jegyzeteli az információkat.

– Gondolom be akartok menni és megnézni mit rejt a barlang.

Én egészen magabiztosan bólintottam, a másik kettő azonban kevésbe volt biztos a dolgában.

– Néha különös dolgokra vesznek rá a jóslatok és eléggé furcsa megérzésem van a hellyel kapcsolatban – motyogta Lucas. – Semmiképpen sem maradhatunk odabenn sokáig!

Zander bólintott és turkálni kezdett a zsebében, majd előrántott egy hatalmas gombolyagnyi narancssárga madzagot.

– Ezt felkötjük az első bemerészkedő csuklójára, majd amikor ki kell jönnünk, a madzag segítségével könnyen kijutunk, mert a másik végét az egyik fára kötjük – közölte azonnal a tervet és munkához látott.

Mind figyeltük ahogyan szorgosan felköti a madzag egyik felét egy vastag faágra többször megcsomózva, majd hozzánk lépett, hogy kitaláljuk kinek a csuklójára kössük a másik felét.

– Vagy az enyémre, vagy Lucaséra kell kötnünk, hogy fényt tudjunk csinálni az alagútban és valamelyikünk biztosan lássa a madzagot – magyarázta.

Úgy tűnt a Holdáldott képességek most nem voltak nyerőek, talán majd egy másik alkalommal. Lucas elvette a madzagot, majd a csuklója köré tekerte és intett Zandernek, hogy kösse meg.

Ezek után a barlanghoz araszoltunk és kettes sorokba álltunk. Lucas és Connor mentek elől, mi Zanderrel pedig hátul. Mindketten csettintek, mire egy-egy tűzgolyó jelent a tenyerük fölött, majd beléptünk a barlangba.

Odabenn állott szag vett minket körbe, mintha egyáltalán nem járt volna a levegő. Egyre mélyebbre és mélyebbre nyomultunk a barlangba, ahol már a páratartalom is megnőtt. Néha kövek potyogtak le a falakról, ami igazán ijesztővé tette az egészet.

Furcsa növények nőttek ki a sziklákból, amik főleg gombák és zuzmók voltak, melyekre, amint rásütött a fény azonnal világítani kezdtek különböző színekben.