Titkok a túlvilágról /Befejezett/

13. Fejezet

Szeptember 15. Szerda

A reggel kicsit elaludtam, de szerencsére még éppen elértem a buszt. Most Nickkel az oldalamon ülök az iroalomórán, és próbálok koncentrálni, ám a fiúnak ez látszólag nem tetszik.

- Nick, hiába böködsz a ceruzával, akkor sem fogok rád figyelni.

- Pedig pont ezt teszed most is, Aim!- ugyan nem néztem rá a fiúra, de halottam a mosolyt a hangjában.

- Mond, mit szeretnél? - kérdeztem a fiúhoz fordulva.

- Szóval, örülök, hogy megkérdezted mivel, csináltam egy tervet. A mai napról és...

-Mr. Termsby, kérem. Ne az órámon beszéljék meg a haditervüket!- szólt Mrs. Steward. Nick nem tudta tovább mondani a tervét, ezért a szünetig kellett várnunk. Amint lement az óra egyből az udvar felé vettük az irányt. A fiú türelmetlenül mondta végig azt amin elmondása szerint egész este dolgozott.

- Tehát, amig te Smithéknél vagy, én bemegyek a rendőrségre, ha tudok valami új infót, akkor irok. Ha viszont te tudsz meg valamit akkor majd irj.- mondta lelkesen Nick.

- Aimee, Nick, sziasztok! - Zoe ült le a mellettünk lévő padra. - Miről beszélgettek?

- Szia! Igazából semmi fontos, csak egy kis apróság.

- Ugyan, avassatok be! - lelkesedett be a lány. - Emilyről van szó igaz? -folytatta, de mostmár kicsit elcsuklott a hangja. Kérdőn néztem a fiúra, majd egy kis idő múlva egy bólintással jelezte, hogy mondjam el Zoenak a tervet.

...

A többi óra után még gyorsan átbeszéltük a dolgokat Nickkel, majd felszálltunk a buszra. Zoe megkért minket, hogy amint tudunk valamit azonnal szóljunk neki. Megértettem amiért aggódik, hiszen ő is jóba volt Emy-vel, igy nem volt kérdés, hogy őt is értesítsem majd. Nekem két megállóval többet kellett mennem mind Nicknek. Ő rendőrségnél szállt le, én meg a parknál. A lány szüleinek a háza nincs messze szóval nem kell túl sokat sétálnom.

Mikor az ajtó elé értem, csak egy mély levegő vétel után tudtam bekopogni. Az ajtó szinte egyből kinyílt, és egy könnyes szemű hölgy nyitott ajtót. Mrs. Smith.

- Aimee drágám! - köszöntött a lány anyja miközben a pólója ujjával törölgette kisírt szemeit.

- Jó napot Mrs. Smith! Zavarhatom önöket egy pár percre?

- Persze, gyere csak! Már akartam szólni, hogy találtam egy kis dobozt Emily szobájában. A neved van rajta. Szerintem neked szánta. De tudod mit? - hangja már kevésbé csengett szomorúam. -Menj csak fel a szobájába.

- Rendben, és köszönöm!- amint kimondtam ezt már indultam is az emeletre. A lépcsőn felérve balra a második ajtó mögötti helyiség volt a lány otthona. Az ágy bevetetlen, az iroasztala rendezetlen volt és úgy nézett ki, hogy a szobához nem nyúltak azóta, mióta a lány az utolsó reggelén úgy hagyta.

Az asztalon találtam egy kis dobozt rajta a nevemmel, pont ahogy Mrs. Smith mondta. Kinytva azt, egy levelet találtam benne, amiben ez állt:

Aimee, téged ismerve már elkezdtél nyomozni. Legalábbis remélem. Ha még nem, akkor ez egy jel, hogy itt az ideje, ugyanis bizos vagyok benne, hogy nem derült ki az igazság. Én tudom ki a tettes, és minden nyomot meghagytam neked ahhoz, hogy erre te is rájöjj. Tudnod kell az igazat, és azt is, hogy mi miért történt. Távol akartalak tartani magamtól. hogy ne essen bajod, ezért nem kerestlek. Sajnálom, és remélem, hogy ezek ellenére sem hagysz majd cserben. Kövesd a nyomot és leplezd le őt.

A legtöbb szeretettel, Emy-től.

Könnyeimmel kűzködve olvastam végig a levelet. A lányt megölték, és tudta ki volt az. És most rajtam a sor, hogy kiderítsem azt. Annyi a dolgom,hogy kövessem a nyomokat, és jó úton járjak.

....

Miután végeztem Smithéknél Nickkel találkoztam a parkban. Mindenről beszámoltam neki, és ő is elmodta, azt mondták neki, hogy a lány szívrohamban halt meg. Tudjuk, hogy ez nem lehet igaz, és minden erőmmel azon leszek, hogy bebizonyosítsam ezt. Ahhoz viszont nem biztos, hogy elég leszek egyedül.