Titkok a túlvilágról /Befejezett/

16. Fejezet

Szeptember 19. Kedd

Az utóbbi időben próbáltam erősnek mutatni magam, de belül össze vagyok törve. Nehéz abban a tudatban élni, hogy a legjobb barátnőd halott, és soha többet nem láthatod. Úgy pedig még nehezebb élni, hogy elbúcsúzni sem tudtál tőle. És itt most nem a búcsúzó szavakra gondolok, hanem a beszélgetésekre, egymás megértésére és az együtt töltött időre.

Ezek a gondolatok jártak a fejembe a reggelim evése közben. A tegnapot illetően pedig nincsenek jó sejtéseim. Eddig nem vezettem listát a gyanúsítottakról, de most már fogok. És eddig Jasper áll a lista elején. Furán viselkedett a kérdések alatt és mintha ideges is lett volna.

Ahogy végeztem a reggelimmel, felkaptam a táskámat  és elindultam a buszmegállóba. Nick nem jön ma suliba, mert egy szokásos orvosi vizsgálatra megy, ezért egyedül indultam neki napnak.   A busz nem késett, pontosan jött viszont szokásosan tele volt. Alig- alig volt pár szabad ülőhely de mielőtt leülhettem volna az egyikre egy vékony hang szólított a nevemen.

Zoe volt az, és a mellette lévő üres helyre mutatott. Értettem mire gondol ezért helyet foglaltam a lány mellett.

- Aimee, miújság? – kérdezte vidáman.

- Szia Zoe! Minden oké, de te mióta buszozol?- kérdeztem a lányt, mert még sosem láttam, hogy ő is buszozott volna.

- Én is busszal járok, csak most a korábbival jöttem. Előbb ébredtem és gondoltam akkor felszállok erre. De ahogy elnézem maradok a későbbinél, itt túl sokan vannak.

- Hát, nem lehet megszokni az biztos!- sóhajtottam.

A buszról leszállva az épület felé vettem az irányt Zoeval az oldalamon. Ma csak öt órám van aminek kifejezetten örülök, ugyanis Nick nélkül csak még unalmasabb lehet a mai nap.  Éppen a kémialaborhoz tartottam amikor sietős léptek hangja csapta meg a fülemet. Hátra fordultam és a kócos hajú, a futástól kipirosodott fejű  Lucy szaladt felém. Sosem láttam még így a lányt, de meglepett ez a külseje.

-Lucy, jól vagy? – szólítottam meg a lányt amikor megállt mellettem.

- Jól, jól, minden okés. Illetve mégsem, de most nincs időm elmondani! Viszont gyere az udvarra a következő szünetbe és mindent meg fogsz tudni. – mondta a lány lihegve, majd tovább futott.

Miután tegnap elmondtam a lányoknak, hogy miért is kérdezek annyit Emilyről, azóta teljesen máshogy viselkednek velem. Nem néznek rám lenézően, nem suttognak egymás fülébe mikor elsétálok mellettük és még köszönnek is ha találkozunk a folyosón.

Egy részről jól esett, viszont tudom, hogy nem bízhatok meg bennük. Sosem lehet tudni, hogy vajon jóindulatból, vagy valami hátsó szándék miatt kedvesek velem. A kémia óra kezdetétől számoltam vissza a perceket, hogy mikor tudok meg valami újat.

***

45 perc elteltével végre megszólalt a csengő. Már rohantam volna ki a teremből amikor a tanár a nevemen szólított.

- Ms. Dawidson! Várjon egy percet, ne siessen úgy, beszédem van önnel!- mondta Mr.Gray mély hangján.

- Bocsánat tanár úr, miről lenne szó?- fordultam felé, majd odasétáltam az asztalhoz.

- Az utóbbi időben romlanak a jegyei Aimee. Tudom jól, hogy megviselte Emily halála, de sajnos nem javíthatom fel az átlagát. – a negyvenes éveiben járó férfi hangja szomorúan csengett. Nem tudtam mit válaszoljak erre, de egy együtt érző bólintással jeleztem, hogy értem mire gondol. – De térjünk vissza a tárgyra. Tudok javítani az átlagán, hogyha csinál egy három oldalas beadandót az elektronok, a neutronok és a protonok működéséről. Egy hét a határidő. Tisztában vagyok a képességeivel Ms. Dawidson, és csak jót akarok, szóval gondolja át.

- Rendben Mr. Gray, köszönöm! – böktem ki végre valamit.

Nem húztam az időt, elköszöntem majd kisiettem a teremből, egyenesen az udvarra. Lucyra és a többiekre a szokásos helyükön, a padoknál találtam rá. A 2 lány egyből felállt a helyükről majd odajöttek hozzám. Sarah kérésére kicsit arrébb mentünk a fiúktól és egyből bele is vágtak a mondondójukba.

- Akkor nem különösebben volt gyanús, de visszagondolva lehet van valami amit el kellene mondanunk. – kezdett bele Lucy.

- Azon a tragikus pénteki napon, történt valami kicsit gyanús számunkra. – folytatta Sarah.

- Emily mesélt egyszer Zoeról, és a kapcsolatukról, hogy régen ők barátnők voltak, aztán végül Zoe talált másokat. És azt is elmondta, hogy azóta nem is beszélgettek sokat, viszont még mielőtt átmentünk az öltözőbe azon a napon, Emily megkérte Zoet, hogy töltse meg a kulacsát amíg ő visszaszalad a tornazsákjáért a terembe. Megkérhetett volna minket is, téged is, de ő valamiért Zoet kérte meg. Lehet ez mind csak puszta véletlen, de gondoltunk azért szólunk.- fejezte be a beszámolóját a lány.

- Óh, ez igazán hasznos infó, és köszönöm, hogy szólatatok! Viszont lenne egy kérésem. Tudnék beszélni Jasperrel négyszemközt? –kérdeztem. Kicsit hirtelen ért, hogy lehet Zoe állhat a dolog mögött, de semmit és senkit sem szabad kizárni. Alig telthetett el fél perc és már Jasperrel álltam szemben.

- Mond, miről akarsz beszélni? – hangjában ismét feltűnt a feszültség és az idegesség.

- Csak meg akartalak kérdezni, hogy mindent elmondtál-e, ugyanis szerintem kihagytál valamit, és őszintén be kell vallanom, hogy eddig elég gyanús vagy. – nem haboztam, ki kellett mondanom, hogy gyanakszok rá, hátha így könnyebb lesz megtörni.

- Jó elmondom, de rám ne gyanakodj, sosem tudnék senkivel semmit sem tenni! – szólalt meg a fiú kis idő után. – Szóval Emily és én…mi jártunk. Még a nyáron jöttünk össze, és elég nehéz téma ez még mindig, mert mikor visszajöttünk a suliba szakított velem. Ennek ellenére, én ugyanúgy szerettem őt, és mikor megláttam a tornaterem közepén, tudtam, hogy a szívem egy darabja is elment vele. – ahogy végighallgattam a fiút könnyek szöktek a szemembe.

Rájöttem arra, hogy nem csak nekem és a lány szüleinek, hanem valaki másnak is ennyire kárpótolhatatlan lehet Emily. Végiggondolva ezeket, már nem tartottam gyanúsnak a fiút, de majd kikérem Nick véleményét is.

***

Miután hazaértem szinte egyből felhívtam a fiút. Beszámoltam neki a ma történtekről, és megbeszéltük a továbbiakat. Szerencsére jól ment a vizsgálat, és minden rendben, úgyhogy egy pozitív dologgal, és rengeteg új dologgal tudhatom a napot a hátam mögött.