14. Fejezet

62 7 0
                                    

Szeptember 17. Péntek

Már kettő nap eltelt azóta, hogy megbizonyosodtunk róla, Emily tudta ki a gyilkosa. Nickkel ott kerestük a nyomokat ahol tudtuk, de semmire se jutottunk. Zoe is segített a nyomok keresésében, de csak távolról, neki Nick írja meg miket találtunk.

-  Zűrös Lány, eddig nem akartam szólni, de nekem valami bűzlik. – mondta a fiú a fejét vakarva. - Biztos, hogy semmi mást nem hagyott neked?

- Nem tudok róla, de majd rákérdezek Mrs. Smithnél.- feleltem miközben a levelet olvastam újra és újra az ágyamon ülve.

-Szóval, visszatérve a tárgyra. Akartam szólni, de valószínűleg úgyse hinnéd el vagy lenn…

- Nick, bökd már ki! Tudod, hogy hiszek neked bármi van.- tettem le a kezemben lévő papírokat miközben egy komoly pillantást vetettem a fiúra. Bármit is akar mondani, száz százalékig biztos vagyok benne, hogy igaza van. Ezt az elmúlt napokban tapasztaltam. Nem tudom, hogy csinálja, de mindig bejön a tippje.

- Tehát. Kicsit nehéz ezt közölni, de valami fura Zoeval kapcsolatba. Tudom, teljesen érthető, hogy miért szeretne segíteni nekünk de rossz érzésem van. – nekezen, de sikerült kihúznom belőle mit akar.

- Miféle érzés? – kérdeztem bizonytalanul. Bízom a fiúban, nagyon is. De szerintem a lánynak semmilyen hátsó szándéka sincs. Szimplán a barátnőjéről van szó, csak mint az én esetemben, annyi különbséggel, hogy ők már jó ideje nem beszélgettek.

- Szerintem furcsa, hogy hirtelen hozzánk fordul azzal, hogy neki is az a célja mint neked. Értem én miért, de nekem ez nem tetszik! – mondta gyanakvó hangon. – De tudod mit? Nézzünk utána a lehetséges elkövetőknek. – terelte el a témát és hátat fordított.

Mindenkit átnéztünk az iskolából, de senkit sem találtunk akinek lett volna indítéka.  Hiába keressük őt egyszerűen nem találjuk. Én az ágyon ülve a fiú pedig a forgószékemen elhelyezkedve  gondolt át minden lehetséges helyzetet.  A néma csendet Nick telefonja szakította meg.

***

3 óra telt el azóta mióta a fiú hazament. Feladtam mára a keresést és inkább indítottam volna egy filmet a laptopomon amikor azt feloldva egy névtelen e-mail ugrott fel a képernyő jobb alsó sarkában. Megnyitottam és egy rövid üzenet fogadott.

Bízz a megérzéseidben! :)

Ennyi állt a levélben, nem tudtam mire vélni, de lehet ez is egy nyom. Ötletem sincs ki küldhette, és miért, de szerintem köze van a nyomozáshoz.  Terv lefújva, még sincs filmezés, és nem adhatom fel ezután, így írtam egy gyors üzenetet Nicknek, hogy van e tippje, ki lehet az aki írt.

Aimee: Most jött egy üzenet, anonim és azt írja: Bízz a megérzéseidben! Nem tudod ki lehet?

Nem kellett sokat várnom a válaszra, szinte azonnal meg is jött.

Nick: Halványlila gőzöm sincs, de nem véletlen üzenet az biztos.

Aimee: Lehet valaki megtudott a nyomozásról?

Nick: Csak te, én és Zoe tud róla. Mondtam, hogy valami nem okés a csajjal.

Aimee: Kétlem, hogy ő lenne, miért írna ilyet?

***

Újabb kudarc, és újabb eredménytelenség. Ezen a ponton már úgy éreztem, hogy felesleges bármit is nyomozni ma. Este tízkor már úgysem fogunk semmire sem jutni.. És talán ez az első, hogy megakadunk a nyomozásban. Az ágyba bebújva szinte azonnal elnyomott az álom.

Titkok a túlvilágról  /Befejezett/Where stories live. Discover now