Titkok a túlvilágról /Befejezett/

11. Fejezet

Szeptember 13. hétfő

Az ébresztőm fülsiketítő hangjára nyitottam ki a szemem. Nemtörődve az éles hanggal és a ténnyel, hogy fel kéne kelnem nyomtam meg a szundi gombot. Ám alig telhetett el pár perc ismét megszólalt, szóval úgy dötöttem inkább kikászálódok a meleg ágyból és nekikezdek a napnak.

A szokásos fog-és arcmosás után kiválasztottam az aznapi ruhámat ami ilyen időben egy szürke melegítőalsóból, egy barna hosszúujjúból és egy kardigánból állt. Ezekkel különösen hamar megvoltam így a konyha elé vettem az irányt. A lépcsőn lefelé sétálva az egyik fok halk nyikorgására lettem figyelmes. Sokszor csinája ezt és eddig nem nagyon figyeltem rá fel, de ezúttal eszembe jutott valami.

A vers. ''Néha rezeg a léc, keress ott ahol ez tény.'' A vállamon lévő táskávan lerohantam a konyhába, ledobtam azt a vállamról majd visszaszaladtam ahhoz a lépcsőfokhoz. Nem kellet sokáig keresnem, egy kis, fehér papír egyik oldala látszott ki a fok alól.

Próbálkoztam kihúzni a kis résből de sehogy sem sikerült. Már azon gonolkodtam, hogy minek a segítségével tudnám megoldani, amikor három kopogás hallatszott az ajtón.

- Gyere nyugodtan!- kiáltottam.

- Aimee, hol vagy? - Nick volt az, tudtam, hogy ő az, még tegnap megbeszéltük, hogy reggel idejön.

- Egy pillanat és jövök, csak találtam egy újabb kispapírt!

- Zűrös Lány, tudom milyen fontos ez neked, de le fogjuk késni a buszt, ha nem indulunk most azonnal.

- Jólvan jólvan itt vagyok. Reggelizni viszont nem tudtam.- amint odaértam magamra vettem a kabátom, majd a cipőm és már indultunk is.

- Akkor bemegyünk majd a pékségbe.- válaszolta a fiú.

...

7 órával, egy Emily tiszteletére rendezett megemlékezéssel és egy hosszú buszozással később hazaértem. Az ajtót átlépve türelmetlenül vettem le a hat rétegnyi kinti ruhát majd szaladtam a lépcsőhöz. Egész nap azon gondolkodtam, hogyan vehetném ki onnan a kis cetlit, de semmi hasznosra nem jutottam. Végül a garázsból vett fogóval próbálkoztam. Majd végül sikerült.

Jól gondoltam. Ismét egy üzenet állt a papíron.

''Asztal alatt, szőnyeg fölött.
Ott keresd a nyomot ami megölt.''

Nem kellett sok egyből a nappaliba szaladtam, hogy körülnézzek. A keresést a dohányzóasztalnál kezdtem. Néztem a fiókokba, az asztal peremén és az alján is, de sehol sem találtam. Nem sok helyen lehet. A nappaliban nincs, a szobámba nem lehet, hiszen  a lány már közel három hónapja nem járt a szobámba. Viszont a szüleim dolgozó szobája nyitva volt azon az éjjel, és azt nem is láthattam, hogy oda bemegy-e.

Ígyhát utam egyenesen az aktákkal és fontos iratokkal teli szobába vezetett. Egy kis kör alakú szőnyeg volt az asztaluk alatt, így már érthetőbbé vált miért azt írta a papírra.

Az újabb papírt az íróasztal alján találtam meg. Egy kis ragasztószalaggal volt odarögzítve, és ezt az üzenetet hagyta:
''Ott keresd a megoldást ahol a legvalószinűtlenebb lenne keresni.''