RÉMÁLOM AZ EXOMBAN /𝒏𝒐𝒗𝒆𝒍𝒍𝒂/ ✓

3.

hívatlan vendég

S A V A N N A H

Kilépek a hatalmas folyosóra, gyapjú zoknim alatt pedig kissé csúszik a márványpadló, így óvatosan kell lépkednem, nehogy seggre essek. A fejem ködös, és a fájdalomcsillapítótól, - meg még ki tudja mitől, amit ez a Jer belém nyomott -, túlságosan kábának érzem magam.

Azon gondolkodom, vajon, hogy fogom érezni magam, ha három év után ismét az exem elé állok. Emlékszem arra, amikor a városba költözött, és új diákként minden lány oda volt érte. Mindenki őt akarta, ő pedig engem. Meglátott a szekrényemnél, és attól a pillanattól fogva, folyamatosan a nyomomban volt, ameddig igent nem mondtam a randira. Életem legszenvedélyesebb csókját kaptam akkor. A mi szerelmünk olyan volt, amit Nicholas Sparks is megírhatott volna. A probléma csak az, hogy ezek szerint az ő részéről minden hazugság volt. Egy rövid nadrág és egy fekete férfi pulóver van rajtam, de fogalmam sincs, vajon ki öltöztethetett át.

És mégis mit értett Jer azon, hogy fogalmam sincs, milyen világba csöppentem bele?

Kissé a falnak dőlök, hogy összeszedjem magam, amikor a semmiből egy ismeretlen pasas jelenik meg előttem. Hirtelen megugrom, mire széles, barátságtalan vigyor terül szét az arcán. Haja lila, és pont úgy mered az ég felé, mint Jer szőke fürtjei. Ám ebben a srácban van valami sötét, valami... nem emberi.

Előrébb lép, és meglátom szemeit a folyosó tompa fénye alatt. Ezüst pupilla, fekete írisszel. Bennem akad a levegő, ahogy lassan vibrálni kezd a bőre, és fejemet megrázva próbálok rájönni arra, vajon ez valamiféle hallucináció-e

"Hát felébredtél" jegyzi meg gunyoros hangon.

Ekkor kezd el derengeni, hogy tónusa és hanglejtése igencsak ismerős. Amikor megébredtem az elrablás közben, ezt a hangot hallottam River-é mellett. Ő lehet Corey, aki fejbe vert az otthonomban.

"Tudom ki vagy" szólalok meg erőtlen hangon, mire hirtelen előttem terem, és akkorát csap az arcomra, hogy hátrarepülök, egészen a falnak, amelyről úgy csúszom le, mint egy rongybaba.

Kezemet a felszakadt ajkamhoz érintem, és felszisszenek, amikor megérzem a fémes ízt rajta.

"Ribanc" köpi undorodva a szavait, majd ismét előttem terem. "Ha tehetném, hogy minden mocskos dolgot feltárok itt és most előtted, megtenném, de a fajtám tiszteli az alkut."

A kinézete, az atmoszféra, ami körülveszi őt, és a hatalmas erő, ami az ütéséből áradt...

"Mi vagy te? " suttogom.

Corey veszedelmes vigyorral néz le rám, amelyből minden emberség hiányzik. Vajon, ha nem lennék ennyire kába már régen pánikrohamot kaptam volna attól, hogy valószínűsíthető, nem egy hozzám hasonló személlyel állok szemben?

A következő pillanatban kivágódik az egyik ajtó, és kilép rajta ő... Corey oldalra fordul, és ekkor veszem észre a fülét. Hegyes a vége...

River, maga a megfejthetetlen energiájával felénk sétál, én pedig képtelen vagyok szemügyre venni őt rendesen. Amikor meglát a földön, megtorpan, és kérdőn pillant Corey-ra, aki önelégülten méreget.

"Mi a fenét csináltál vele? " kérdezi hanyagul, a lelkem pedig apró darabokra tör. Semmiben sem hasonlít hangja ahhoz a fiúhoz, akibe évek ezelőtt beleszerettem.

"Csak megmutattam neki, hol a helye" válaszol őszintén Corey. River tekintette megvillan, és aprót bólint. Aztán hirtelen a lila hajú srác elé áll, és behúz neki egy hatalmasat. Corey nagyot nyögve a falnak esik, kezét pedig az orrára szorítja.

"Baszdmeg, ez fájt!"

"Valamiben megállapodtunk" dörren rá River, és amikor megindul felém, feléled bennem a remény, de amilyen hamar jön, olyan gyorsan el is illan, mert a volt szerelmem rám sem néz, csak kikerül, mint egy elhasznált rongyot...

Erősen lehunyom a szemeimet, és még hallom, amint magam mögött hangosan Corey-nak odavakkantja:

"Vidd le az étkezőbe! "

Aztán ajtó csapódás, én pedig mélyen belül meghalok.