13.

102 5 0
                                    


őszinteség a tetőfokán

R I V E R

Szorosan ölelem magamhoz Savannah-t, aki fejét a mellkasomon pihentetve terül szét meztelen testemen.

Az, amit az imént csináltunk, maga volt a megtestesült erotikus fantáziám, amit megannyiszor leforgattam a fejemben zuhanyzás közben, az elmúlt években. Egyszer Corey kérdőre vont, mire közöltem vele, hogy ami jó, az jó.

Még mindig bűntudatom van attól, amit akkor mondtam, amikor ott hagytam az elmeháborodott partiját, de Sav után kellett jönnöm, mert pontosan tudtam, hogy a büdös életben nem bocsájtja meg, ha azt hiszi, én is odalent döngettem a többi tündérrel. Mintha eltudnám őt felejteni, hogy milyen volt, amikor először szeretkeztünk. Előtte soha nem volt ilyen, de ő megtanított rá, milyen, ha a szexbe érzelmeket is viszünk. És azt hiszem, életem legjobb döntése volt.

Amikor az emberek világába áttértek, több, mint bűnös voltam sok értelemben, arról nem is beszélve, hogy számtalan olyan partin vettem már részt, amit Corey tegnap rendezett. De, amikor bementem az iskola folyosójára, és megláttam Savannah Hales-t, valami teljesen átkapcsolt bennem. Üldözni akartam, megszerezni, a magaménak tudni. Ez amolyan exom tündér ösztön, de mégis valami más volt. Nem akartam bántani őt...

Savannah megmozdul a mellkasomon, és álmos tekintettel felnéz rám. Összeszorul a gyomrom.

"Szerinted gonosz vagyok, ha arra gondolok, hogy boldog vagyok, amiért itt vagy velem? "

"Nem vagy gonosz, csak megtört" válaszol halkan, miközben végigsimít a karomon.

"A tudat, hogy odakint vagy, és éled az életed megnyugtatott, de az, hogy nem kell tovább egyedül szenvednem..." Megrázom a fejem. "Nem akarom, hogy te is szenvedj, de eddig nem voltam tudatának abban, mennyi utálom, hogy magányos vagyok nélküled. "

Ez a kettős érzés szétszakít. Persze, hogy biztonságban akarom őt tartani, de az, hogy itt van mellettem ennyi idő után, kárpótol a sok szar miatt.

Savannah megérinti a kezemet, ami még mindig fel van szakadva.

"Mi történt? " ül fel gyorsan. "River, ezt mikor szerezted? "

"Tegnap" vallom be. "Dühös lettem attól, amit mondanom kellett odalent, hogy utánad jöhessek. A falba öklöztem."

"Mit mondtál? " néz rám fájdalmas tekintettel.

"Nem akarod tudni" sóhajtok fel.

"De megkéne gyógyulnod..." simít végig a sebemen.

"Megérdemlem, hogy fájjon. "

"River" néz rám szigorúan, amitől majdnem felnevetek. "Nem szenvedtél eleget? Még ez is? Ne gátolt a gyógyulást, hanem hagyd, hogy megtörténjen" néz rám elszántan. "Most!"

Halkan nevetek, miközben fejét visszahúzom a mellkasomra. Hagyom, hogy az erőm végigáradjon a szöveteimen és figyelem, ahogy a vágások lassan összeforrnak.

"Köszönöm" mormolja bőrömre, és belecsókol a bőrömbe. Egy pillanatra megszorítom a derekát, és figyelem, ahogy kecsesen felkel, és elindul a mosdó felé. Egy pimasz pillantást még vet rám, mielőtt eltűnne ajtó mögött.

Félresöpröm fejemből azt, ami az elmúlt napokban történt, és csak a jó dolgokra gondolok, mert most megtehetem. Visszaemlékszem az első randinkra, amikor egy régi autósmoziba vittem. Életem első ilyen élménye volt, ami megkoronázódott akkor, amikor a kocsi oldalának döntve csókoltam ájultra, mielőtt beengedtem volna a házába.

Széles vigyor terül szét arcomon, meg még most is emlékszem arra, mennyire próbált küzdeni ellenem.

"Ez csak... egy csók volt" pihegte kábán, amikor hatalmas őzike szemekkel felnézett rám.

"Próbáld csak elhitetni magaddal. Úgy remegnek a combjaid, hogy alig bírsz elindulni. "

Savannah visszatér a szobába, így hamar visszarepülök a jelenben. Formás, hosszú combjai kivillannak a póló alól, amit nem rég vett magára. Erős birtokló érzés kerít hatalmába, amikor az én ruhámban látom.

"Várj" torpan meg hirtelen. "Corey nem hallgat ki? "

"Jer" magyarázom.

Sav egy pillanatig elgondolkodik, majd kíváncsian pillant rám.

"Kiterjeszti a burkot" válaszolok ki nem mondott kérdésére, majd megfogom a kezét, és az ölembe húzom.

"Nem fog elfáradni benne?"

"De igen. "

Elérzékenyült tekintete a lelkembe lát.

"De a legjobb barátod, és megteszi érted."

"És mert kedvel téged" mosolyodom el. "Tudtad, hogy Jer mindig is szerette az embereket? Sok barátja volt, mielőtt Corey megtalálta volna az egyik Kaszinóban. "

"Mi történt?" kérdezi halkan.

"Volt egy barátja, Tony. Corey a szeme láttára ölte meg..."

"Istenem" hunyja le a szemeit, én pedig végigsimítok az arcán. "Jer... jól van? " Bólintok mert jól van, legalábbis profin próbálja elhitetni mindenkivel, hogy így van. Ismerem, így tudom, nem érdemes zaklatni, hogy dumáljon a lelkivilágáról. Ez nem az ő műfaja, ahogy az enyém sem volt sokáig.

"Tudod miért mondtam, hogy vedd le a pulcsim? " Megrázza a fejét. "Mert azt viseltem a balesetünkkor. Amikor megláttam rajtad, tényleg dühös voltam. "

"Tessék? " fakad ki halkan.

"Corey műve volt ez is. Gondolom tesztelni akart. "

Megemelem csípőmet, hogy sokkal kellemesebb ponton érjen össze a testünk, Sav pedig rám dől, és ajkába harapva figyel.

"Remélem a testvéred megtalál minket, River."

Azt rohadtul remélem én is, de most nem akarok ezzel foglalkozni. Beleakarok veszni a lányba ismét. Az egyetlenbe, akit valaha szerettem, aki szeretek most is. 

RÉMÁLOM AZ EXOMBAN  /𝒏𝒐𝒗𝒆𝒍𝒍𝒂/ ✓Where stories live. Discover now