RÉMÁLOM AZ EXOMBAN /𝒏𝒐𝒗𝒆𝒍𝒍𝒂/ ✓

14.

játék vége

S A V A N N A H

Kora reggel River megtorpan a lépcső tetején, és hátrapillant rám.

"Corey ki van ütve" suttogja, majd finoman megfogja a kezem, és maga után húz a fölszintre. A nappali helyett a konyhába vezet, én pedig halk léptekkel követem őt.

Megérzem a frissen főtt kávé illatát és arra gondolok, hogy ez Jer műve. River kiönt két bögrébe egy jó emberséges adagot, és odacsúsztatja nekem. Annyira szeretném megölelni és megcsókolni, de félek, hogy Corey hirtelen felébred.

Fogalmam sincs, hogy van-e itt valaki még a tegnapi partiról, de erre a kérdésemre hamar megtalálom a választ, amikor a tegnap vörös tündér megjelenik a semmiből, nyomában a szőkével.

"Valaki kávét készített. Ezt szeretem a legjobban a halandók világában" sóhajt fel a vörös és rám kacsint.

A szőkeség mintha itt sem lennék egyből River mellé vetődik, vékony ujjait pedig végighúzza a vállán.

"Miért tűntél el, olyan jól szórakozhattunk volna" sóhajt fel.

A vöröske a reakciómat figyeli, én pedig próbálom elrejteni féltékenységemet, nehogy gyanúba keverjem magam, ám ahogy River ott áll, tekintetét a semmibe szegezve, miközben a szőke őt simogatja kiborít.

A vörös tündér engem figyel, miközben River másik oldalához lép és belesimul a barátom testébe.

"De akkor most is bepótolhatjuk. Imádom a reggeli kényeztetést" búgja izgató hangon.

A szőke arra készül, hogy belecsókoljon a nyakába, és tudom River hamarosan robbanni fog, így gondolkodás nélkül cselekszem.

"Ne érj hozzá!" rivallok rá, mire a két tündér megfeszül, River pedig meglepetten pillant rám.

A vöröske elégedett mosolyra húzza ajkait, majd hangosan felnevet. Ellöki magát a pulttól, és felém sétál.

"Tudtam" csettint, majd lehajol hozzám. "Ne aggódj, nem stílusom mások pasijára rávetni magam."

Amikor kikerül a szőke előttem terem, édes mosolyra húzva ajkait.

"Én erre nem vennék mérget" pillant végig rajtam, majd ahogy elhalad mellettem, végigsimít az arcomon. "Tényleg szép vagy. Ha megunod a nagyfiút, akár mi ketten is szórakozhatnánk egy kicsit."

Döbbenten figyelem, ahogy a két tündérlány ott hagy minket, és tekintetem találkozik Riverével aki... féltékeny. A lányokra!

Már éppen megszólalnék, amikor Corey jelenik meg a semmiből, River pedig rendezi a vonásait.

"Milyen volt az éjszaka, fiatalok? " szólal meg állom ittas hangon. Csak egy flanelpizsama alsót visel, felsőteste meztelen, és csak úgy dagad az izmoktól.

"Beteljesítetted a vágyadat, amivel elindultál az emeletre? " figyeli kérdőn a pult mögül River-t. "Tudod milyen szándékkal hagyott hátra minket? " fordul felém. "Hogy is mondtad? Megyek, és megbaszom amíg alszik, és befogom a száját, hogy ne tudjon sikítani. "

Tátott szájjal nézek Riverre, aki hátat fordít nekem, és feszülten kibámul az ablakon.

Értem, hogy ez egy játék, de ez rohadtul durva volt...

Corey hangosan nevet, miközben a pultra csap, de jó kedve hamar semmivé foszlik. Arca viharossá válik, és a kinti napsütés egyből borús idővé változik.

"Azt hiszitek ennyire hülye vagyok? Tudom mit csináltatok valójában az éjszaka, és miről beszéltetek!" szorítja ökölbe a kezeit.

River hirtelen előttem terem, ekkor pedig tudom, a játéknak vége.

"Sajnálom" szólal meg mögöttem egy feszült hang. Jer az. "Elaludtam... az én hibám. "

"Semmi gond" sóhajtja River. "Már esedékes volt. "

"Mégis micsoda? " kérdezi fojtottan Corey.

"Hogy végre ellássuk a bajod azért, amit tettél. "

Ekkor Corey hangosan felüvölt, és hátralép. Hátából kicsapnak a hatalmas szárnyak, miközben szemei szikrázni kezdenek. River hátra lök, miközben hirtelen a vágásaiból a hátán kiereszti sötét, fekete szárnyait, ami teljes ellentétben áll Corey kinézetével.

River tényleg egy sötét bukott... Olyan veszélyes aura veszi körül, hogy ez önmagában kéne, hogy ijessze Corey-t, de nem ez történik. A seggfej vigyorog, mert tudja, végre eljött a végső összecsapás, amire várt...