RÉMÁLOM AZ EXOMBAN /𝒏𝒐𝒗𝒆𝒍𝒍𝒂/ ✓

11.

lehull a lepel

S A V A N N A H

River meggyógyított.

Eszembe jut mennyire ideges lett, amikor felhoztam a csók témát, és eszébe juttattam a közös múltunkat. Mintha attól tartott volna, hogy átszakad valamiféle gát.

Miért nehezíted ezt meg nekem?

És a műsor, amit Corey előtt vágott le? Amikor nem volt ott más volt. Szemét volt, de nem kegyetlen. Amikor a lila hajú seggfej megjelenik, hirtelen Jer és River is átváltozik. Hogy tarthatja őket ennyire sakkban? És én tényleg csak azért vagyok itt, hogy szórakozzanak velem, vagy valami nagyobb terv része vagyok?

Fáj a fejem a sok gondolattól.

Az ablakpárkányon ülök, és figyelem, ahogy a faágakat táncoltatja a szél, és egy kicsit belenyugszom a látványba. Egészen addig, ameddig valaki be nem dörren a szobámba, maga mögött hangosan becsapva az ajtót.

River áll ott, én pedig hirtelen felállok. Nem is a jelenléte az, ami a leginkább meghökkent, hanem az arca... A vágásnak nyoma veszett.

Megindul felém, én pedig ösztönösek hátrébblépek, ezzel beleütközve az ablak előtt álló komódba. Nagyot nyelek, ahogy egy szempillantás alatt előttem terem. Aztán a legmeglepőbb dolgot teszi. Térdre borul, erősen megragadja a derekamat, és homlokát a hasamnak dönti. Heves lélegzeteket véve rázza meg a fejét.

"Annyira sajnálom..." suttogja.

Bennem akad a levegő, és képtelen vagyok arra, hogy megmozduljak.

"Kegyetlen voltam, és nincs rá mentségem, tudom" sóhajtja. "De annyira fáradt vagyok, Sav. Fogalmam sincs meddig bírom még a színjátékot, mert esküszöm neked, belül már haldoklom..."

Az, hogy végre a becenevemen szólít, valamit átszakít bennem. Térdeim önkéntelenül megadják magukat, és letérdelek elé. Nem néz rám, mintha szégyenkezne, ezért erősen hullámos hajába túrok, és úgy rántom hátra a fejét, mint ahogy ő tette azt odalent.

"Akkor légy velem őszinte! " kérem kemény hangon, mire rám néz, és ez a zöld tekintet már sokkal inkább emlékeztet arra a fiúra, akit egykor ismertem.

"Hosszú történet lesz."

"Akkor hallgatom" feszül meg az állkapcsom.

River hátra dől, hátát az ágynak támasztja, és keményen az ölébe ránt, mintha attól félne, hogy itt hagyom.

"Amikor idejöttem, tényleg az hajtott, hogy felfedezzem az embereket. Beiratkozzam a suliba, és megdöntsem a legjobb csajokat" rándul meg a szája széle. "Csak arra nem számítottam, hogy már az első nap keresztbe tesznek a tervemnek" pillant fel rám. "Mert találkoztam veled. "

"Akkor... nem volt hazugság?

"Úgy érzed az volt? Őszintén, ha visszagondolsz a közös időkre, szerinted az volt? "

"Nagyon jó színész vagy!"

"Mert a biztonságodról van szó" fakad ki idegesen. "Bármit megtennék azért, hogy életben tudjalak, Sav, fogalmad sincs róla, mi mindent! "

Öntudatlanul simítom kezemet az arcába, amelybe egyből belehajol, és úgy szívja be a levegőt, mintha régóta most először jutna hozzá a droghoz, amely után epekedik.

"Alkut kötöttem Corey-val, amikor bezárt minket Jer-rel. Megígértettem vele, hogy nem megy a közeledbe, és három évig sikerült távol tartanom tőled, de egy idő után türelmetlenné vált. El kellett vele hitetnem, hogy már nem vagy fontos nekem, ez csakis a birtoklásról szólt, semmi másról, mert egy önző seggfej vagyok " magyarázza. "Nem bánt, ha tudja, hogy nem érzek irántad semmi komolyat, de az, hogy ennyire kegyetlennek kell lennem, amikor tudom, hogy figyel, vagy a fejemben kutakodik, kicsinál..."