RÉMÁLOM AZ EXOMBAN /𝒏𝒐𝒗𝒆𝒍𝒍𝒂/ ✓

9.

a hazugságok hálójában

S A V A N N A H

Hirtelen felriadok, és levegő után kapkodva ülök fel az ágyon. Körbenézek a szobában, de most kivételesen senkit nem találok ott magamon kívül.

Hajamba túrva próbálom összeszedni magam, és visszaemlékezni, hogy mi történt, de fogalmam sincs róla. Az ajtómon kopogtatnak, de mielőtt válaszolhatnék.

Jer lép be a szobámban, szemei karikásak, mintha egész éjjel nem aludt volna, és barátságos mosolyának nyoma sincs, mégis tekintete melegséget sugároz.

"River azt mondta vigyelek le reggelizni. "

"Hol van Corey?" kérdezem halkan.

"Ki van ütve. De ne aggódj, annyira nem, hogy ne hallana mindent" húzza el a száját.

Ledobom magamról a takarót, és meglepetten tapasztalom, hogy sokkal energikusabbnak érzem magam, mint az elmúlt napokban bármikor. Hány napja is vagyok itt? Képtelen vagyok megszámolni, annyira összemosódik az idő a fejemben.

Követem Jer-t le a földszintre a jól ismert helyiségbe, amibe amint belépek görcsbe rándul a gyomrom, és elkap a rosszul lét.

Csak két személyre van megterítve. Egy hatalmas adag rántotta, frissensült bagel és felvágottak hevernek a tányéromon, mellette egy kis tálba tökéletesen, szimmetrikusra vágott zöldégek. Egy bögre gőzölgő kávé és egy nagy pohár narancslé hever ott, én pedig lassan leülök. River velem szemben ül, újságot olvas, és előtte is ott gőzölög egy barna, díszesített kis csésze. Megadja a módját, és úgy fest, mint egy király. Nem néz rám, csak lapoz egyet, de látom rajta, hogy mennyire feszült.

"Egyél!" mondja fáradtan, és most az egyszer, mióta itt vagyok, nem úgy vakkantja oda, mintha egy kutya lenne...

Kezembe veszem a villát, és a tudat, hogy Corey nincs itt, nyugalmat erőltet rám, és végre valahára enni kezdek. Alig bírom megálljt parancsolni magamnak, annyira szeretném megtölteni a hasamat, és pár órára ismét kifeküdni, hogy hasonlóan kicsattanó energiával ébredjek, mint az imént.

Miközben eszem, végig River-t figyelem, akinek hasonlóan táskásak a szemei, mintha kiszívták volna belőle az energiát. Fogalmam sincs mi történhetett, de arra tippelek, Corey megtorolta amiért River behúzott neki. Jézusom, megvédett... megszakította azt, amit a tündér tett velem, és bekeverte a képét.

Ez már a második rés, amit találtam rajta, és nem áll össze a kép a fejemben. Megvédett, tudja mit tanulok, és néha, egy-egy pillanatra fájdalmat látok a szemeiben, mintha valaki teljesen kiszipolyozta volna.

River rám pillant, mert pontosan tudja min jár az eszem.

"Hogy vagy?" kérdezi érdektelen hangon.

"Mi ez az egész, River? " kérdezem tőle, de úgy összehúzódnak a vonásai, mintha fájna neki a nevét hallania a számból.

"Pontosan mire gondolsz? "

"Nem hagytad, hogy Corey elbánjon velem! "

"És? Élve van rád szükség, nem kipurcanva, ő pedig képtelen mértéket tartani. "

Annyi szeretné átlátni a hazugságán, de nem látom semmi jelét annak, hogy ne lenne őszinte. Fáradtan elkapja rólam a tekintetét, ujjaival pedig az asztalon dobol.

"Talán őszinte voltál velem a múltban. Talán csak túlságosan Corey hatása alatt vagy, de az, aki voltál, ott van mélyen belül." Nem néz rám, elengedi a füle mellett, amit mondok. "De néha átlátok a szitán, River. Látom, hogy vannak dolgok, amiket nem mondasz el, és fogalmam sincs mi ez az egész. Talán csókoljalak meg? Akkor megtörik a varázs, vagy mi a fene? "

Ekkor keményen az asztalra csap, és a következő pillanatban már ott áll előttem, és erősen a hajamba markolva, hátra húzza a fejem, hogy felnézzek rá.

"Miért nehezíted ezt meg nekem? " kérdezi meggyötört hangon, és teljesen felemészt zöld tekintete, ami annyira... megtört.

"Erre vágysz? " pillant végig rajtam. "Ezt akarod? Hogy keményen megdugjalak újra? Azután lenyugodsz végre? "

Eltátom a számat, mert mindenre számítottam, csak erre nem.

"Gyerünk kislány, akkor csináld! " rántja meg szabad kezével az övét, és kicsatolja.

Hatalmas szemekkel figyelem, ahogy az ágyékát előre dönti, én pedig hátrébb rándulok.

"Engedj el! "

"Majd, ha végeztél. "

Fájdalmasan felnyögök, számat összeszorítva próbálok kiszabadulni a szorításából, ezt látván pedig egyik pillanatról a másikra elenged, és hátrébblép.

"Szeretem, ha küzdenek" jelenti ki.

Mögöttem Corey hangját hallom.

"Azt látom" jegyzi meg rekedtes hangon. "Kösz a tegnapit, totál feltöltöttem magam. "

Fogalmam sincs miről beszél, de nem is akarom tudni. Fogom magam, és ott hagyom az étkezőt, hátra sem nézve.

Jer a folyosón megállít, én pedig meglepetten figyelem, ahogy végigszánt ujjaival szőke haján.

"Corey elszívja olykor az energiánkat" mondja a semmiből.

"Mi?"

"Benyúl a vágásba" pillant a háta felé, és megrántja vállait. "River-t jobban szereti, de mivel tegnap én is közrejátszottam a balhéban belőlem is elszívott egy keveset. "

"Hogy? " kérdezem, miközben követem őt a szobámba, és bezárom az ajtót.

Jer ledobja magát a fotelba, és fejét hátradöntve felsóhajt.

"Erős bukottak vagyunk, és Corey egy felső kasztból származó tündér, aki abból él, hogy másokból... táplálkozik. Benyúl a sebbe és kiszívja belőle az erőnket. Kell egy kis idő, mire regenerálódunk. "

"És ezt gyakran teszi? "

"Egy ideje már nem csinálta, de tegnap túl sok volt, amit tettünk. River beverte a képét, én pedig meggyógyítottalak. Egy ember nem élte volna túl azt, amit veled tett. "

Eszembe jut a kínzó fájdalom, és ha arra gondolok, hogy ők is ezt élik meg olyankor, kicsit megértem, amiért ennyire meggyötörtek, főleg River, ha ő tényleg gyakori lakomája Corey-nak... Ettől még nem mentség az, ahogy viselkedik velem.

"A sebünk... gyógyító erővel bír. Ezt kaptuk, amikor elbuktunk, mintha ez egy afféle jutalom lenne amiatt, mert már nem tudunk gyógyítani, és olyan dolgokat megtenni, mint az exom tündérek. Valahol gyengébbek, de valahol meg erősebbek is vagyunk. " Nagyot nyelek, miközben hallgatom őt. "Kék vér folyik a sebből, ha felvágod, és ezt tettük múlt éjjel is. River vére gyógyított meg téged. "

Mi van?