Álom a halálom

"Megmossam a hátad?"

  Anyám mentális állapotát nagyban a pénz mennyisége is befolyásolta.

Ha bizonytalan anyagi körülmények közepette élt, megjelentek belső démonjai. Amíg megszállott kiútat keresett, egyre jobban megfeledkezett magáról. Mint nő sem tündökölt, egyre jobban elhagyta magát, mint családanya sem pompázott egy idő után. Hanyaggá vált testileg - szellemileg.

Rásegített az is, hogy apám gyakran elitta az összes anyagi forrásunkat, nem tekintve azt sem, hogy nincs mit enni. Pár "aprópénz" maradt fizetésig, amit lehetetlen volt beosztani. Így sokszor az asztalra üres, száraz zsemle szolgàlt élelemként.

A hétköznapokban akikkel összefutottunk; Ismerősök, szomszédok persze mit sem sejtettek, hisz anyám mindezt szégyellte, és úgy számolt be mindenről mintha minden rendben lenne, normális család lennénk. Amikor felkereste apámat a kocsmákban ahol épp szórta a pénzt, engem is magával vitt, s belecsöppentem egy hatalmas nyílvános balhéba, érezni lehetett a levegőben a szúró feszültséget. Sok ember meglepetten figyelt, de senki sem mert beleavatkozni a családi perpatvarba. Sokan úgy csináltak, mintha én ott sem lennék, és természetes lenne, hogy ezt egy gyermek végignézi. A sarokban gubbasztottam némán, azt figyeltem mikor torkollik az egész tettlegességbe. Elfutni nem mertem, hisz anyám a szeme sarkából engem is figyelt összeráncolt, zavart tekintetével.

...Nem is lett volna hová menekülnöm....

Mikor hazaértünk anyám akkor is üvöltözött, de nem csak a részeges apámra, hanem rám is. Mintha én is leittam volna magam a sárga földig.

- " Cigánypurdé!" - Intézte felém eme jelzőt. Nem szólaltam meg, hisz azt sem tudtam mit jelent a "cigány" szó.
Anyámnál rendszeres volt, hogy amikor nagyon felhúzta magát, rajtam vezette le a feszültségét. Leköpött, belémrúgott, felpofozott. Mikor lenyugodott sem kért bocsánatot, abszolút nem is bánta meg amit tesz, úgy gondolta megérdemlem.

...Én pedig... Nem mertem semmit szóvátenni.

Apám biztonságába sem menekülhettem, hisz őt sem kellett félteni. Ő volt a legjobb példa arra, hogy hogyan NE bízzak meg egyetlen férfiban sem!?

Apám a nőket csak egy szexuális tárgynak tartotta.

Emlékszem mikor a boltban voltunk, mindenhol betegesen, perverzen bámult minden nőt aki vékony. A kor nem igazán számított, 13-60 év között bárkit kiszemelt magának a beteges fantáziájával. Sőt... A fiatal lányok voltak a kedvencei! Mindegy az, hogy kirívó küllemű volt-e a hölgyike, vagy sem. Egyszerűen láttam, s hallottam a gondolatait...

... Aminek persze sokszor hangot js adott!

- " De jó cickói vannak!"
- " Megsimogatnám!"

...Mindezt persze előttem, nem zavartatva magàt. Hozzáteszem kislány voltam ekkor, és az sem zavarta, hogy bárkinek beszámolhatok ezekről.

+ 18

Bár a szemlegeltetés a többihez képest semmi...

Ezeknél SOKKAL durvább, súlyosabb történések voltak akkortájt.

Pl. amikor anyu nem volt otthon, s apám úgy gondolta, hogy "jó lehet" hozzám benyitni fürdés közben!

Olyankor elővette a faszát, majd azt kérte "pusziljam meg" ott.

Roppant kellemetlen, s rémisztő volt.
Már gyerekként is tudtam, éreztem, hogy mindezek NEM helyénvaló dolgok, és hogy én ezt NEM szeretném!!!

Sokszor azzal az indokkal lépett be az ajtón, hogy megszeretné mosni a hátam. Ennek hatására felnőtt koromra nem bírom elviselni, hogyha a hátamhoz érnek. Olyan, mintha apró áramütések vonulnának végig a bőrömön, fizikálisan fáj, ha lágyabban, erotikusabban érnek hozzá. Dühöt érzek olyankor, és azt, hogy menekülnöm kell...

Volt, hogy kiabáltam, hogy azonnal menjen ki a fürdőből... S mivel panelházban laktunk, és a szomszédok hallották ha hangosabban beszéltünk, így valamikor úgy döntött jobb lesz ha kimegy.

...Az a legszomorúbb mindezekben (vagy sem) - Hogy sok dologra nem emlékszem, az emlékeim nagy része törlődött ezzel kapcsolatban, hogy valójában történt-e valami olyan, aminek nagyon nem kellett volna megtörténnie!? Természetesen ezeken kívülre gondolok... Tehát hogy megerőszakolt-e, vagy sem.

... Azt viszont tudom, hogy már gyerekként is érintkeztem a férfi pénisszel...