Álom a halálom

Szerelmek 4. ~ Farkas 1.

Halálos szerelem.

Farkast egy nagyon pozitív, életvidám úrnak ismertem meg. Egy helyen dolgoztunk, utánam érkezett 1 esztendővel. Már akkor feltűnt személye, kisfiúsan aranyos ügyetlenséggel keltette fel érdeklődésem. Sokan bántották az miatt, hogy hónapok múltán sem tudta felvenni a munkairamot, így "balfasznak" könyvelték el. Mint az a gyárkban lenni szokás, mindig volt pár primitív ember, aki ordítozással fejezte ki felé nemtetszését. Megsajnáltam. Hamar felvettem vele a kapcsolatot, elkezdtünk beszélgetni. Mesélt a szülőhelyéről, és az ottani szegényes, de boldog körülményekről.

Ahogyan telt az idő, egyre szorosabb barátságba kerültünk. Éjszakákon át beszélgettünk, és jártuk Győr fáradhatatlan utcáit. Gyermeteg csínyekkel, s piszkálódásaival fejezte ki a hozzám fűződő érzéseit. Nagyon szerettem benne, hogy az eddigi életem negatívságai ellenére - Valaki jókedvre derít, és önfeledten élvezhetem az együtt eltöltött időt. Nem volt túl bátor férfi, így egy idő után vettem a bátorágot, s közöltem felé szándékaim.

Megtörtént az első csók egy holdfényes esti szerelemittas időben.
Autójából szemléltük a csillámtáncot lejtő csillagok előadását, s elmerültünk egymás bájában.
Hamar éreztem rajta, hogy dúlnak benne a hormonok, melyek csillapíthatatlanul testembe kívánnak hatolni. Szeretkezni akartam vele, hisz megvolt minden; Romantika, biztonság. Sajnos az első pár alkalommal nem jött össze, de elkönyveltem annak, hogy túlságosan izgul. Végül kis idő elteltével a rokonai házában egy ottalvós program keretében megpecsételtük bimbózó románcunkat. Figyelmes volt, s törődő. Leste minden kívánságom, olyan volt mint egy bújós kiscica aki éjjel-nappal dorombolna az oldalamon.

Mivel az akkori albérletemet már nem tudtam fizetni a pandémia okozta munkahiány miatt, így hamar összeköltöztünk egy ingyenes munkásszállásra. Szerelmünk szenvedélyes, és kiegyensúlyozottnak tűnt. Később mikor anyagilag rendeződtem, kivettünk egy albérletet, ahol magunk lehetünk. Ott kezdődtek a szokásos problémák; Elkényelmesedés, a figyelem teljeskörű hiánya, na meg a kezdődő érzéketlenség az ő oldaláról. Gyakorta figyeltem meg ezt férfiaknál, szóval nem lepett meg ez a jelenség. Igazából minden kapcsolatomban számítani lehetett arra, hogy ez bekövetkezik. Nem adtam fel, úgy gondoltam ez a problémás időszak átmeneti, és igyekeztem mindent máshogy csinálni, mint azt előző kapcsolataimban. Megértő voltam, és elszánt. Sajnos sikertelenül.

Észrevettem, hogy egyre jobban nincs meg köztünk az alapvető kommunikáció, s a szexuális vonzalom is egyre jobban eltűnt. Már nem kívánt gyakorta, pusztán havonta 1-2 alkalommal. Sosem volt egy nagyigényű szex terén, így természetesen elfogadtam. Titkon viszont nagyon is okoltam magamat, így igyekeztem a lehető legvonzóbb lenni a számára. Edzettem, figyeltem a csinos megjelenésre, próbáltam felkelteni az érdeklődését.

A csodával határos módon az a néhány szex alkalomadtán elég volt ahhoz, hogy teherbe essek. Így mint a legtöbb családfő, görcsösen saját házat szeretett volna. Volt némi félretett - Gyűjtögetett pénze, így hamar sikerült egy házat találnunk. Igaz, kissé távol mindenttől; Egy világvégén található kis faluban. Ott kezdtük közös életünk, cicánkkal, s a már megszületett szerelmünk gyümölcsével; A kislányunkkal. Na meg a fiammal, akit én látogattam, vagy Ő jött el hozzánk hétvégente

Szerettem a falusi életet, s azt is, hogy végre lehetnek állataink. Volt egy benti cicánk, s mellé szerettem volna egy kutyust is. Farkas kissé konzervatív volt, s régivágású, egy két dologban elavult szemlélődésű, így az újonnan kollégától szerzett kiskutya kinti lett. Innen kezdődtek az elmélyült, visszafordíthatatlan problémák.

"Bántalmazásai alatt furcsamód izgatja, hogy a számba nyúljon és kifeszítse pofámat. Legutóbbinál felsértette belülről szájpadlásomat, és azóta is fáj. A mostaninál is próbálta, de ehelyett inkább a fejemet húzta hátra, mint aki addig akarja hátra feszíteni, míg ki nem törik a nyakam. Ugyan ezt tette a kutyánál is akit kínzott. Ha megpróbáltam védelmébe szállni, végighúzott a kertben, és felnyomott az ajtóra. A konyha ablakot betörte. Ha ezt elmondtam bárkinek, engem bántottak amiért nem tudtam semmit tenni A száját feszegette, s szándékában állt kitörni a nyakát. Már nem meglepve nyugtáztam, hogy én leszek a következő. Meg akar ölni. A másfél éves kislányom előtt bántalmazott, félek egyszer megöl. Nincs kihez fordulnom, se rokonaim, se barátaim. Se pénzem. A rendőrség semmit sem tesz."

Farkasnak egyre jobban eltűntek az érzései, érdektelenné, megrögzötté vált. Furcsamód mindig talált valami feladatot, amivel kényszeresen foglalkozott. Olyan volt, mint aki nem akar pihenni, és folytonosan dolgoznia kell valamin. Mivel mint említettem régivágású volt, azt gondoltam, hogy anyjáék családjából hozott mintája volt számára követendő, azaz; "Akkor vagy értékes társadalomnak a tagja, ha hasznossá teszed magad. Hajnalban kelsz, dolgozol, majd napnyugtakor nyugovóra térsz." - Szocialista munkahőse típusú felfogás. Bűn a lazítás, a nő dolga a háztartás, a gyereknevelés, a férfié a kerti munkálatok, illetve a pénzszerzés. Ez egyébként nem számít betegesnek, hisz nagyon sokan így élnek. Persze a mértéken lehetne vitatkozni, de azt figyeltem meg, hogy két véglet van férfiaknál; Beteges munkamánia - Vagy egésznapos döglés, "majd a másik megcsinálja" alapon.

Viszont hamar rájöttem, hogy ez túlmegy a szüleitől hozott mintán. Egyre jobban értelmetlen feladatokba temetkezett. Volt olyan, hogy a ház előtt lévő alig látható fűszálakat tépkedte, vagy olyan szintű mániákus cselekedetek ami túlmegy az egészséges rendszeretet fogalmán. Ha a falról lepattant egy kisújjnyi méretű festés, képes volt az egész szobát kifesteni miatta. Idegesítette, ha a kanapén nem úgy áll az őt borító pléd ahogyan az ő elképzelései szerint lennie kell. Ha kisebb gyűrődést fedezett fel rajta, idegesen addig igazgatta, amíg szerinte jól nem állt.

Kinti feladataiban sok olyan volt, ami semmi érdemleges célt nem szolgált. Betonon lévő apró repedések betonozása, régi lomok rendezgetése, hogy mindennek legyen helye, miközben azok az előző laktótól itt maradt hulladékoknak számított, amiket később Ő maga is kidobott. A benti légtérben fokozott tisztaságmánia, mindennek ott kellett lennie ahol szerinte azoknak rendeltetésszerűen állniuk kellett. Ha valami kis apróság megtörte az általa fejben felállított rendet, kiszámíthatatlanná, kötekedővé vált, s sokszor engem szapult, bántalmazott szóban.

Igyekeztem rendet tartani, de az sosem felelt meg neki. Mindig talált valami jelentéktelen hibát, amire szerinte figyelnem kellett volna. Ha egy szekrény tetején lévő poháron apró porszemet fedezett fel, elkezdett számonkérni, ledegradálni. Később egyre durvább lett a mániákussága. Ha rosszul parkolt fel a betonos útra, képes volt fél órákat addig-addig helyezkedni az autóval, hogy az megfelelt a kedvérevaló szimetrikusság mániájával.

Egyszóval; Furcsává vált, s rögesztméssé. Kapcsolatunkban mindennapi gáttá vált mindez, mert miközben közösen játszottunk kislányunkkal, sokszor random kitalált olyanokat, hogy neki a még nem is kiégett körtét ki kell cserélnie, különben zaklatottá válik. Nem értettem, s nem tudtam hová tenni. Ismertem már flúgos embereket, meg valahol én is az voltam sokáig, de sosem vontam bele mást az idegeskedéseimbe ezzel kapcsolatban.

Ha a kertben a kutyus elkezdett rombolni az előzetes nevelés hiányában (Nekem nem volt rá mindig időm kisgyermek miatt, így az elején neveletlen volt, mint minden egyes cseperedő kiskutya.) Egyre agresszívebben reagált rá, s tetteire. Egyszer boltba menet kiesett a pénztárcája, amit aztán megtalált a kutyus, és szétrágta. Ennek következtében hosszú órákig verte szerencsétlen állatot. Mikor próbáltam leállítani, az irányomban is agresszív lett, és egy idő után fizikailag is elkezdte bántalmazását, mi szemmel láthatóan kielégítette pszichésen. Olyan volt, mint aki eltorzult, vicsorgó, dühhel megtöltött arca ellenére nagyon is élvezné ezeket, mintha mindig is benne lakozott volna egy démon, amit végre szabadjára engedhet. Egyre felismerhetetlenebb lett szàmomra személye, s azon kaptam magam; Farkas megveszett. - Ismételten bántalmazó kapcsolatban találtam magam, az eddigi legbetegebb személlyel. Felismerhető jegyei alapján bizton állítom; Egy pszichopatával éltem.