Álom a halálom

Bordáidon a szerelem ~ Szerelmes levél

Megvan az az érzés, mikor a szerelem nyíla belédhasít? Mikor először érzed ujjai puhaságát, a gyöngédség selymét?

Nagyon sokáig vágytam rá, hogy valaki nektár ajkaival csókolja ajkaim, s közben olyan szorosan hozzám bújjon, mintha épp összesorvadnánk. Érezni a meleget, pihenni egy kényelmes, szerelemittas ágyban. Igazából mindig erre vágytam, és a szex volt hab a tortán. Hosszú percekig élvezni akartam, ahogyan szeretnek, és azt, hogy szerethetek tiszta szívvel. Bámulom kezeit, mely az enyémbe simul, és érzem rajta, ahogyan izgul, zavarban van. Ujjperceit nyomogatom ujjpercemmel, és kívánom bőre zamatát. Azt mondják, hogy sok férfi szereti ha egy nőnek puha a bőre. Viszont ezt én is imádom egy férfiben. Ahogyan végigkarcolok kulcscsontján, nyakán, ajkain, hasán. Testét érdes szőr borítja, erei megfeszülnek, vágyat érez, és élvezi ahogyan varázskezeimmel megérintem. Bordáiból kiharapnék egy darabot, kócolnám illatos haját, csókolnám fülcimpáját holtomiglan. Kedvem lenne vérébe kóstolni, de mivel tudom, hogy ha meglékelném; Meghalna. Így nem tehetem. Bordái közé marnék, nézném ahogyan vöröslő, forró vére végig morajlik idomain, egészen a szeméremszőrzetéig. Majd megáll, és szépen lassan elfogy. Végignyalnám eme vízesést, ajkaimat színezné. Majd megkínálnám testi gyönyörével Ő magát is, had érezze milyen íze van. Belenéznék szemei csillogásába, majd könnyeim mosnák arca redőit. Úgy vágyom arra, hogy eme pillanatok a végzetig magukkal kövessenek, és a síron túl is magukhoz szorítsanak. Karmaim nevemet vésnék háta bőrébe, mely rugalmasan gyűrődik miközben fel, s le mozog teste rajtam. Kardja mélyen körbe-körbe jár bennem, érzem ahogyan feszül. Érzem ujjai sorra esnek ki a párnára, majd némán ott hevernek fejem mellett. Verejtékcseppek majd lepottyannak, s eggyé vegyülnek könnyeimmel. Nyelvünket màr lehetetlenség lenne megkülönböztetni, hisz oly szorosan húzzák egymásra forróságukat, hogy majd felrobbannak szánkban. Orgazmushalmok tánca cseng fejemben, érzem, ahogyam rámvetül az igazság fénye, érzem, hogy tüzem égeti a másikat, érzem, ahogy szétrobban mellkasa, ahogyan libabőrös lesz felkarja. Testének illata járja át a szobát, a lepedő szétázik. Puha feneke beleremeg érintésembe, rázkódik, majd lágyan megfeszül. Ahogy mellém kuporodik akár egy gazdáját megtaláló kiskutya, úgy válik mérsékelten nyugodttá lélegzete. Sóhajtózik erőteljesen, majd egyre halkabb, és rítmusosabb lesz, elhalkul. Rámnéz, megsimogatja fejem búbját, belenéz szemembe, majd azt mondja; "Csodálatos vagy!" Cirógatom alkarját, majd fejemet mellkasára helyezem. Érzem ahogyan a szíve kalapál, majd kirobban onnan.
"Tü dü, tüdü tüdü, tüdüdüdű"
Elfolyik testem minden porcikája, mintha vulkánban wellneseznék.
Megrészegedem zavaromban, tenyerem érdességben úszik. Kívánom hercegem minden lehelletét, úgy érzem, testének hőjétől hercegnővé válok! Úgy érzem felragyog a nap, átjárnak sugarai. Pompáznak a virágok, bimbózik szívem. Felforr a vérem, aranylik a lelkem. Barna hajam hullámokat vet, táncot rop a szélben. Simogatja államat az álla, orrunk csatát vív egymással. Érzem arca szúrós tüskéit, beledörgölném puha pofimat. Oh Istenem... Érzem az illatát, érzem kezét, érzem lüktető péniszét... Érzem hasamon hasát, újra és újra a csúcson járunk. Talpát érzem vádlimon, csókját meg a vállamon. Csiklandozza nyakam nyelvével, a fülemben hallom lihegését. Felizgat, kitörni kél belőlem az állat. Szétfeszít, szaggat a szerelem! Úgy érzem belső szerveim darabokra hullva rögvest nyakába robbannak, majd a hányásban fetrengünk. Mégis eme ocsmányságok közepében is úgy nézünk egymásra, mint egy kívánatos cukormázas süteményre, amit rögvest felfalnánk egy hétnyi intenzív koplalás után. Szemeim tüzet hánynak, szikráznak, izzóan égetik szemét, majd lángsugarú tűz veszi körbe szerelmi fészünket. S a tűzgyűrű közepén faljuk egymást csillapíthatatlan étvággyal.

Megannyi szerelmes verset költenék múzsám egyetlen rózsájának. Felkarcolnám a felhőkbe a nevét, madarakkal szórnám körbe azt, víg énekkel színeznék az eget. Naplementében úsznék vele, majd repülve pásztáznánk a csillagokat. S ahogyan lehullik egy, vele zuhannánk vissza a földre mi is. Ott aztán puha pázsiton szerelmeskednénk, végigcsókolnám testét. Megfürdetném szemeim tükrében - Alaposan minden porcikájának zúgait. Arcát szirmokkal borítanám, majd elégedett pislantással jelezném; Ideje aludnunk. Uralnám a lelkét, testét, és minden egyes percben egymás érintésére, közelségére vágynánk szüntelen.

Bár tudnám, hogy ez valaha örök marad, szüntelen társul szegődik hozzám az, aki szintén erre vágyik. Bár rá lenne írva az emberek homlokára, hogy; "Igen engem neked teremtettek!" - És felhőtlenül élvezhetnénk egymás társaságát életünk végéig. A vadmacska énem azt kívánja, had szedjem szét, a szelíd bársony tapintású kiscica pedig azt, hogy lássa meg bennem; Gyönge, àrtatlan lény vagyok, aki szeretetre vágyik. Németjuhász barna szemeim hűséget ígérnek, testem meleget, szívem örökkét. Mondd; Kérsz-e belőle? Kérsz-e egy olyan lányból, aki túl naív, mindamellett bizalmatlan, félénk és noha megtört; Féktelen megszállottsággal szeret majd!?
Életemet adnám érted hidd el - Ha elfogadod a szívem, s örökké őrzöd. Ha előbb meghalnék, megértően hallgatnám hangod síromnál, s az égből reád tekintve mosolyognék! De míg élek, azon lennék, hogy boldoggá tegyelek, és oly erővel szeresselek, amivel még soha senki.
Merre jársz most? Mit csinálsz? Mit mesélsz majd unokáinknak, kik csillogó szemmel kíváncsiak a nagyira? Mit mondasz majd gyermekeinknek, milyen voltam? Túl a halálon is együtt leszünk? Netán együtt halunk meg, egymás ujjaiba kapaszkodva? A Te pillantásod látom majd utoljára? Szeretlek. Találj meg engem jövőbeli egyetlen szerelmem, s hidd el; Sosem engedlek majd.