Álom a halálom

Korbács és reuma

Mikor még anyu eljárt szoláriumba, azt remélve az amúgy hófehér bőre kap egy kis barnult színt, apám kihasználva az alkalmat "új játékot" talált ki, melyet a pincéből hozott fel. Arra számítottam, hogy valamit vett nekem a piacon, amivel csöppnyi kis örömet szeretne szerezni nekem. Ugyanis gyakorta volt, hogy közösen elmentünk a vasútállomáson található nagypiacra, ahol szétnéztünk a "lomik" közt. Általában a tévé, illetve rádió hangszórókat gyűjtögette. Végignézett a kézzel hordozható Sokol rádiók közt, majd külön kérésemre kaphattam egy pár 'fityinges plüssállatkát, amit nagy örömmel fogadtam.

Amit aztàn felhozott arra aztán végképp nem számítottam. Nem tudtam megmondani pontosan micsoda, végül nagy nyíltsággal közölte velem; Egy korbács. Nem értettem, hogy azzal mégis hogyan tudnék játszani, vagy mi a célja vele!?
Rögvest megosztotta velem a titkot, amiről sejtettem, hogy a perverz fantáziájához van köze. Azt kérte, hogy két tenyeremmel támaszkodjak a heverőre háttal neki, pucsítsak, mondván úgy tudja megmondani, hogy mire való az eszköz. Azt kérte továbbá, hogy húzzam le a nadrágot és a bugyimat, legyen csupasz a fenekem. Éreztem, hogy fájni fog amit tenni fog, ami hamar beigazolódott. Olyan erővel rácsapott hátsómra, hogy felsértette vele bőröm, a sebet éles pirosodás színezte vöröslően pompázóra. A szívárgó vér végig folyt domborulataimon, egyenesen megcélozva aprócska, csupasz nemiszervem. Felszisszentem, majd halk nyöszögés követte rossz érzésemet, mire elkezdett csitítgatni;
- Ne sírj, ez nem fáj, mindjárt bizsereg aztán szeretni fogod!
- De apu ez fáj! Nem akarom!
- Majd mindjárt letörlöm a vért, ne aggódj!

Hallottam amint lehúzza nadrágján a sliccet, majd kibontja nadrágövét. Ezt követően felálltam, és próbáltam kimenteni magamat a helyzetből. Megfordultam, majd láttam a már nagyon álló farkát, amit egyenesen rám szegezett. Megfogta karjaimat, majd arra kért elégedett mosolyával, hogy forduljak meg. Ekkor már haragosan rákiabáltam;
- NEM! Elég lesz! Hagyd abba vagy megmondalak anyunak!
Mire a következőképp felelt;
- Nem lehet Barbika, ha anyunak elmondod, nem veszek neked több játékot!
Mutatóujját a szája elé helyezte, ezzel jelezve, hogy ne beszéljek az ügyről.

Eztán váratlanul megcsörrent a kaputelefon, ami azt jelezte, hogy anyu végre hazajött, s hamarosan felér a bejárati ajtónk elé. Eszméletlen nagy hálát éreztem, hogy megúszom a szituációt! Apám gyorsan rám parancsolt, hogy húzzam fel a nadrágomat, ő meg elszaladt a korbáccsal egyenesen a spejz felé, ahová gondosan eldugta azt, anyám nehogy felfedezze morbid játékàt. Letöröltem könnyeim, majd odaszaladtam anyuhoz. Átöleltem, majd annyit mondtam neki;
- Köszönöm!
Meglepettségében nem tudott mit reagálni, de kis hatásszünet után visszakérdezett;
- Ugyan mit, Barbika?
Apám közbelépett, leintett, majd pofátlanul válaszolt helyettem;
- Csak azt köszöni, hogy milyen finom ebédet főztél!
Mire anyám;
- De hisz még nem is főztem, most hoztam a boltból húst a kajához.
Apám erre csak elmosolyodott, majd leült a konyhai székre dobozos sört bontani.
Anyám kissé furcsállotta a helyzetet, de hamar mással kezdett el foglalkozni. Én meg már nem akartam erről beszélni, így nem folytattam mondandómat, úgyis kimagyarázta volna apám.

A piacon egyébként gyakran összefutottunk apám ismerőseivel, voltak köztük volt bányász kollegák akik szintén nyugdíjba vonultak, meg olyanok is, akiket a focipálya nézőterén ismert meg. Egyik nap találkoztunk az egyik közelebbi haverjával, Lajossal. Lajos volt az, aki szintén döngette anyámat apám háta mögött. De mikor épp nem ezért jött át hozzánk, Zámbó Jimmy lemezeket hallgatott apámmal, s közben ittak. Úgy bűzlött a szoba mintha egy kocsmában lettünk volna. A piacon aztán szintén megittak egy pofa sört, s mikor apám elment a második körért, Lajos "bácsi" elkezdett velem társalogni.
Megemlítette, hogy igazán szemrevaló lány cseperedett belőlem. Amivel nem lenne gond, hisz gyermekeket is szoktak dícsérni, viszont egyértelműen látszott az engem bámuló tekintetén, hogy épp arra gondol, hogy hogyan erőszakolna meg. Nem reagáltam rá semmit, pusztán odarohantam apámhoz, s engedélyt kértem, hogy amíg vedelnek - Had nézhessek körbe a benti lomisok közt. Így szintén kimentve magam a szituációból.

Az iskolában egyébként én voltam az egyetlen lány, akit még tizenegy, tizenkét évesen sem foglalkoztattak a fiúk. Mint minden serdülő lánynak, elkezdett növekedni a mellem. Anyám ezt fürdés közben vette észre, nagy hangot is adva behívta apámat, hogy nézze meg. Nagyon kínos szituáció volt, főleg, hogy tudtam apámról azt amit, és végképp nem akartam, hogy ezért folytassa velem erőszakoskodásait. Mikor az iskolában felvilágosító órát kaptunk, a lányok egy tisztasági betétet kaptak az óra végén, a fiúk pedig óvszert. Mellékeltek mellé egy felvilágosító füzetet. Mikor hazaértem nyitva maradt a táskám, anyám kiszúrta azt. Kínos pillanatok követték ezt, ő maga is felszeretett volna világosítani, mit kell tenni ha menstruálni kezdek. A lehető legjobban elszerettem volna zárkózni ezeketől, és abbahagyni a témát. Anyámat meglepte, hogy nem bízom benne, és semmiféle nyitottságot nem mutatok az irányába.

Anyám betegsége után is sokszor elzárkóztam a szobámba mikor apám is otthon volt, volt, hogy egész nap nem jöttem ki hétvégenként. Annyira szorongtam, hogy a szoba egyik sarkába pisiltem tálba, mert nem akartam a szüleimmel találkozni. Még addig sem, míg kimegyek a szobámból wc-re. Ők persze érezték ezeket, de sosem jártak sikerrel az"elbeszélgetéseink" során. Anyám ekkor már nem vert meg, apám meg a legtöbb esetben részeg volt.

Egyik karácsonykor aztán zavarni kezdte őket, hogy nem díszitem velük a kis asztali műfenyőt anyám szobájában, így apám próbálta rámtörni az ajtót. Mielőtt sikerült volna neki, kiabálni kezdtem vele;
- Hagyj békén TE PEDOFIL!
Erre erőszakosabban rángatta a kilincset, majd mikor kijött a lyukból földre csapta nagy erővel. Kiráncigált a szobából. Mikor anyámra néztem a másik szobába, nagy hallgatással feküdt az ágyán. Akkor láttam, hogy elpityeredett a perpatvar után, s ott már bizton éreztem, hogy tudja mi zajlik. Mert hallhatta azt amit mondtam... Hogy apám pedofil, mégsem reagálta le. Apám is ránézett anyámra, majd szigorú tekintettel rám, szavaival próbálta rám hárítani anyám állapotát;

- Miért kellett ezt tenni anyáddal? Csak azt kértem tőled, hogy segíts díszíteni a fát!

A későbbiekben megsajnáltam anyámat, így csatlakoztam hozzá, majd együtt feldíszítettük a műfenyőt.
Anyut egyébként sokszor szántam, mert már nem volt az a harcias nő, nem csak értem, de magáért sem volt képes kiállni. Ha a hónap utolsó hetére nem volt már mit enni, csak leértékelt boltban vásárolt konzerveket, azért sem szólt apámnak.

Viszont amikor rávettem magam, hogy nyissak felé beszélgetés szinten, már nyitottabb volt felém. Sokat beszélgettünk általános témákról. Féltem, hogy egyszer ismét elkezdődik majd a tévképzetek sorozata. Azt mondta mindig hallja, és látja őket, de már nem veszi komolyan. Összenőtt a betegségével állítása szerint. A pszichihátriai gyógyszerektől reumás tünetei keletkeztek, remegtek a kezei és a lábai. Sokszor már-már annyira, mintha epilepsziás rohamai lennének. Közölte ezt orvosával, aki válaszul csak annyit mondott; "Vagy ez vagy a hallucinációk!" Amit "viccesnek" gondoltam, hisz anyu még mindig látta azt, amit nem kéne a gyógyszertől. (Ami egyébként kábítószer)

Aztán később azt gondoltam, hogy talán akiket a jelenben látott azok nem veszélyesek, akiket meg korábban; Azok igen. Mentegetni próbáltam azt, amit nem kéne. Már akkor jól tudtam, hogy nagy valószínűséggel terápia lett volna javallott. Nem pedig olyan szerek amik hosszútávon tönkreteszik az emberi szervezetet.