Álom a halálom

Levél anyunak!

  Drága anyu!

Több esztendeje már, hogy nem látlak, nem beszélünk!
Halványul minden rossz, s jó emlék is egyaránt.

Életem legnagyobb álma volt, hogy megírjam életed történetét, de sok dolog a múlt árnyékába vész el, s úgy érzem; Egy élet nem lenne elég ahhoz, hogy mindent pontosan feltudjak idézni!

Na meg időközben lett két gyermekem, igen..
Én is anya lettem!

Lett egy fiam, és egy lányom.
S ha nem is sikerül majd tökéletes anyának lennem, szeretném ha tudnák;

Szeretem őket, és mindig számíthatnak majd rám!

Őket valószínűleg soha nem mutatom be neked!

Soha nem tenném ki őket a sötét, keserves múltamnak!
Szeretnék mindent máshogyan csinálni mint ti gyermekkoromban velem .

Már nem haragszom rád, talán mélyen belül Te is szerettél engem!
Persze... Két pofon, s a földönvaló rúgdosás közepette is!

Vagy mikor azt a jelzőt illetted rám, hogy;

"Cigánypurdé!"

Vagy mikor nagyon jól tudtad, hogy "apu" miket tett velem KISLÁNYKÉNT!! - Mégsem történt semmi...

Nem védtél meg!
Csak sírtál egymagadban tehetetlenül.

Tudnod kell, hogy sokat gondolok rád!
Sokszor gondolkodom rajta, hogy milyen lett volna, ha csak kettőnknek éltünk volna akkortájt!

S ha szegényesen is, de szeretetben, megértésben támaszkodhattunk volna egymásra...

Bár kitudnám törölni a múltat, bàr tudnék veled beszélni!

De nem megy ...