A tűz próféciája

7. fejezet

Amelia alig tért magához.

Hallotta a nevét.

Hallotta a nevét!

Félve fordult Patty felé, aki viszont összeszorított szájjal csóválta a fejét. Meg tudta érteni a hitetlenkedését. Mégis ki választaná Ameliát Patty ellenében? Vagy bárki ellenében?
Sem különösebben csinos nem volt, sem tehetséges, az ereje igazából átlagosnak mondható, úgyhogy kizárt, hogy bárkinek is eszébe jutna egy orgián.

– Rá kell beszélned a drakont, hogy cseréljen! – fordult felé hirtelen Patty és megragadta a karját. A szemében eszelős fény csillant, ami megijesztette Ameliát. Sokféle arcát látta már a boszorkánynak, a mostani azonban különösen furcsa volt.

– Mégis miért akarsz ennyire menni? – rázta le a karját Amelia, mire Patty dühösen dobbantott.

– Mégis mit gondolsz? Sokkal több jogom van ott lenni, mint…

– Nekem? – kérdezte egy hangyányival magasabb hangon Amelia. Szinte rá sem ismert a szobatársára. Patty eddig egyszer sem éreztette vele, hogy kevesebb lenne.

Ezek szerint viszont végig így gondolta.

– Jaj, Mel, ne csináld már! Mintha nem lenne egyértelmű, hogy tévedés történt. Majd délután szépen helyrehozod, amikor beszélsz a drakonnal és nem lesz semmi probléma – legyintett egyet Patty, mintha ezzel minden el lenne sikálva, és meg nem történtté lehetne tenni a névsort. Annyira biztos volt benne, hogy neki kell ott lenni és nem Ameliának, ami már-már sértő volt a lányra nézve.

– És ha mégsem tévedés? Ha Morena engem akar ott látni? Keményen dolgoztam, és úgy látszik, ez a rend vezetőjének is feltűnt.

Patty felnevetett, ami igencsak rosszul esett Ameliának. Hátrébb lépett a lánytól, de a szobatársa felé kapott.

– Ugye nem gondoltad komolyan? Hiszen el sem akartál menni!

– Belógni nem akartam, de úgy látszik, már szívesen látott vendég vagyok.

Patty beletúrt szőke hajába, összekuszálva a rendezett tincseket.

– Ez őrültség! Egyszerűen elmész és szólsz Morenának, hogy helyet akarsz velem cserélni.

– Nem!

Patty megütközve nézett rá, mintha csak valóban megütötte volna. Amelia is így érezte, amint kimondta, de egyszerűen képtelen volt tovább hallgatni a szobatársa alázását.

– Nem fogok veled cserélni. Ha még mindig akarsz, lógj be, de rám számítanak. És nem fogok csalódást okozni Morenának.

Patty egészen közel hajolt hozzá, Amelia látta az aranypöttyöket úszkálni az áfonyakék íriszében.

– Ahogy akarod. De ne gyere sírva hozzám, amikor kiderül, hogy az egész egy nagy tévedés. Mert hidd el, Amelia a Hollófészek klánból – Patty hangja hideg volt, akár a jég, amikor a lány jelentéktelen családját említette –, nincs olyan valóság, ahol te megelőzöl engem.

Patty sarkon fordult és felrohant a lépcsőn, otthagyta a reszkető Ameliát az üres csarnokban. A lány még mindig alig hitte el, hogy Patty képes volt ezen ennyire összeveszni vele, de valahogy mélyen azért örült, hogy végre kibújt a szög a zsákból.
Ki tudja, már mióta érlelődnek ezek a gondolatok a szobatársában, és lám, amint Amelia egyszer felülkerekedett rajta, rögtön ki is kívánkozott belőle az igazság.

Mindenesetre azért fájt a lánynak. Ha nyolcvan évig valakivel sülve-főve, minden csínytevésben, örömben és bánatban együtt volt, hogy ismerhette ennyire félre? Vajon tényleg ennyire fontos neki ez a nyamvadt orgia, hogy képes felrúgni érte a barátságukat?

Amelia lehunyta a szemét, a keze ökölbe szorult, ahogy igyekezett visszatartani a kikívánkozó könnycseppeket. Amikor végre sikerült úrrá lenni az érzésein, a főétkező felé indult, amerre Morena eltűnt.

Ennyivel azért tartozik Pattynek, még ha meg is volt győződve róla, hogy semmiféle tévedés nem történt.

A rend vezetőjét már odakint érte utol. Morena a saját lakrésze felé indult, amikor meghallotta Amelia hangját és hátrafordult.
A lánynak meg sem kellett szólalnia, Morena válaszolt a fel sem tett kérdésre.

– Nincs semmi tévedés, Amelia. A szorgalmadnak és a kitartásodnak köszönheted a ma esti helyedet. Tudom, hogy nem a te világod, de boszorkányként kötelességed részt venni a szertartásokon.

Ameliának az volt a benyomása, nem először mondja el a szövegét, és kicsit megnyugodott, hogy nem ő az egyetlen, aki nem repdes örömében.

– Tudom, de… Patty.

Morena felsóhajtott, és közelebb lépett a lányhoz. Amelia érezte a belőle áradó energiát, sokkal nagyobb, mint bármelyik rendnővéréé. Nem véletlenül ő a vezetőjük. A ma éjszaka után pedig akár meg is duplázódhat az ereje. Amelia feje kóválygott a gondolatra, hogy valaki ennyi varázserő felett uralkodjon.

– Patricia éppen azért van itt, hogy türelmet tanuljon. Az ő ereje egyelőre nem alkalmas arra, hogy megsokszorozza. Így is elképesztő energiába kerül féken tartani, nem akarom kockáztatni, hogy esetleg elszabaduljon.

Amelia bólintott. Természetesen érthető indok, és talán Pattynak is jó lett volna hallania. Jelenleg azonban nem voltak beszélőviszonyban, így csak remélte, hogy miután a lány lenyugszik és átgondolja, ő is belátja, hogy jobb így mindenkinek.

Morena kérdőn nézett rá, de Amelia megrázta a fejét. Megtudott mindent, amit akart, így a vezetőjük folytatta az útját a saját tornya felé.

A kertben elhelyezett, tíz láb széles napóra szerint még bőven volt ideje, amíg a drakon megérkezik és idegenvezetést vár, a szobájába viszont nem mehetett vissza.
Fáradtan rogyott le a virágzó vérrózsák közé kihelyezett padra. A virágok illata megnyugtatta és nagyon remélte, hogy segít neki ellazulni és átgondolni a lehetőségeit.