A tűz próféciája

19. fejezet

Útban a rend vezetőjéhez Amelia gyorsan elhadarta a tervet. Nagyon sok múlt Kyro színészi képességein, de a lány bízott benne, hogy megoldja. Csak egy kicsit kellett füllentenie Morenának, és máris sínen lesznek.

A fekete tölgy ajtó előtt megálltak, Amelia szembefordult a drakonnal.
– Akkor minden világos?
A férfi a szemét forgatta, hanyagul nekidőlt a falnak.
- Ugyan kérem, ez gyerekjáték. Valójában még csak nem is fogok hazudni, mert tényleg egy könyvet keresek, Patty tényleg megsérült, magának pedig tényleg velem kell jönnie.

Amelia elfintorodott. Nos, a terv igazából itt bicsaklik meg. Neki egyáltalán nem szükséges mennie, legalábbis Morena nem fogja engedélyezni.

Nagy levegőt vett, közben némán fohászkodott Hexiához, hogy a rend vezetője kiszellőztette már a szobát, majd bekopogott a faragott ajtón. A bagoly vádló szemmel meredt rá, mintha érezné, hogy rosszban sántikál. Amelia elhessegette az érzést, és benyitott, amikor odabentről Morena szólt ki.

Apró csoda, a bűz már eltűnt, máris jól indul a küldetés.

Morena felvont szemöldökkel figyelte, amint a lány mögött belép a drakon is, de nem tett megjegyzést. Amelia nem is várta, épp elég fagyos volt a hangulat, és Morena biztos nem akarja azzal tetézni, hogy ráripakodik a drakonok örökösére.

– Morena, az engedélyedet szeretném kérni egy fontos ügyben – kezdte a lány, amikor a rend vezetője a fotelek felé intett és helyet foglaltak.

– Hallgatlak – biccentett a nő, fekete haja előrelibbent a mozdulattól. Ameliát elöntötték az előző este képei, amikor Morena haja ugyanígy csúszott előre a vállánál, miközben ő és Kyro…

Elnyomta a borzongását, és inkább Pattyre gondolt. A nővére számít rá, nem fogja cserben hagyni.

– Kyrinthosnak támadt egy ötlete, hogy segíthetnénk Pattyn. Ismer egy könyvet, de az itteni könyvtárban nincs meg. Arra gondoltam, talán az Elsüllyedt Világban utána nézhetnénk…

Morena előrébb dőlt a székén, mélyen dekoltált ruhája több belátást engedett, mint amennyit Amelia szeretett volna látni. Bár, már látta teljesen pucéran, úgyhogy nem is értette, miért kapja el a tekintetét.
Kyronak azonban nem volt ilyen problémája, nyíltan megbámulta az elé táruló látványt.

– A kastélyt lezártam, senki sem hagyhatja el.
– Tényleg megkockáztatná a boszorkányrendek haragját, amiért nem tesz meg mindent az egyik legjelentősebb rend örökösének a gyógyulásáért? – kérdezte Kyro enyhe váddal a hangjában. Amelia majdnem tapsolt neki. – Úgy tudom, már most is forrnak az indulatok, pedig még közel sem tudnak eleget. Ha viszont kiderülne, hogy nem is egy, de két támadás történt a falakon belül, a tettes pedig még mindig szabadon járkál… Nos, annyi biztos, hogy néhányan nem fognak örülni a hírnek.

Morena elsápadt és szúrós szemmel nézte a drakont, ahogy a burkolt fenyegetés elhangzott, de Kyro állta a tekintetét. Amelia újabb piros pontot adott neki magában.

- Rendben. Holnap átmehet. Megüzenem a Vízkirálynőnek az érkezését. Én sem örülnék, ha a drakon trón várományosa hívatlanul betoppanna az otthonomba. Amelia, elmehetsz, a többit megbeszélem Kyrinthosszal.

A lány nagy levegőt vett, hogy az érveit felsorakoztassa, miért is kellene neki is mennie, amikor a drakon megragadta a kezét.

– Szeretném, ha Amelia velem tartana.
– Ugyan miért? – nézett gyanakvóan az összefűzött ujjaikra Morena.

Amelia is nagyot nyelt, a férfi tenyere szinte égette a bőrét, a hüvelykujja finom simítása pedig olyan emlékeket idézett fel benne, amit azóta igyekezett elnyomni, amióta csak találkozott a drakonnal. Mindenesetre mosolyt erőltetett az arcára, és várta, hogy mivel fog előhozakodni a férfi.

– Tegnap este közel kerültünk egymáshoz, és szeretném jobban megismerni. Nos, persze elég közelről megismerkedtünk már – Kyro a lányra kacsintott, aki fülig pirult és azt kívánta, bár a föld nyelné el –, de mindent tudni akarok róla. És egy kis kirándulás erre a tökéletes alkalom.

Megszorította a lány kezét, aki erre heves bólogatásba kezdett. A hangjában nem bízott, ezért folytatta a mosolyogj és bólogass taktikát.

Morena összevont szemmel nézte őket, Amelia meg mert volna esküdni, hogy a nő átlát a hazugságukon, és pillanatokon belül elzavarja őket, de Morena csak bólintott.

- Rendben. De akkor is várniuk kell holnapig.

Amelia nem merte kifújni az addig bent tartott levegőt, de elkapta Morena pillantását. Amiből olyasmit olvasott ki, amit sosem gondolt volna.

Elismerést.

Szóval azt gondolta, hogy betartja, amit ígért neki, és végül addig ügyeskedett, míg elcsábította a drakont?
Morena vagy vak, vagy ennyire túlbecsüli Amelia képességeit, mert bárki más leleplezte volna őket.

Morena azonban határozottan azt akarta, hogy a lány a férfival tartson.

Hát rendben.
Amelia egyre növekvő feladatlistájához újabb pont adódott.

Odakint az ajtó előtt le sem lehetett törölni a drakon képéről a vigyort.
– Látja, mondtam, hogy menni fog.
– Eltért a tervtől – morogta Amelia, amint távolabb kerültek Morena szobájától. Már a főétkezőnél jártak, odabentről étkezés zaja szűrődött ki. A lány legszívesebben bement volna, de nem akart a drakonnal együtt enni. Vajon elküldhetné finoman a fenébe?

Kyro észrevette a habozását az ajtó előtt és befelé intett a fejével.
– Éhes? Egyen valamit, nekem úgyis dolgom van még.

Amelia bólintott, de mielőtt besurranhatott volna, a drakon elkapta a karját és szorosan magához rántotta.

– A terve nem volt rossz, de nem működött volna. És ha fent akarjuk tartani a látszatot, hogy érdeklődöm maga iránt, muszáj lesz egy kicsit… improvizálni.

Majd a lány legnagyobb meghökkenésére a száját az övére szorította. Amelia ajkai meghökkenve nyíltak el, a férfi pedig rögtön ki is használta az alkalmat, a nyelve átcsusszant a lány szájába, hogy ott cseppet sem finoman bírja kergetőzésre a másik nyelvet. Amelia bizonyára megbuggyant, mert inkább csak érezte, mint tudatos mozdulat volt, de a saját nyelve is felfedező útra indult. Megérintette a férfi szemfogát, amire jutalmul egy morgás és még szorosabb ölelés lett a válasz. Az apró mozdulat is felsértette a nyelvét, a vér sós íze elöntötte a száját. Az ereje már így is csordultig volt az előző esti szertartás miatt, most pedig újabb löketet kapott. Amelia feje kóválygott. Már a falnál álltak, bár a lány esküdni mert volna, hogy meg sem mozdultak. De a forróság, ami a férfiból áradt, kezdte elvenni a józan eszét, és még mielőtt valami végzetes és visszafordíthatatlan történne a folyosó kellős közepén, eltolta magától a drakont.

Kyro vigyorgott és cseppet sem szemérmesen végig nyalta a saját ajkát.

Nem messze tőlük izgatott suttogások keltek és haltak el, Amelia némileg örült, hogy legalább volt szemtanújuk ennek a… Nos, szó szerinti csókcsatának. Inkább érezte harcnak, mint kellemes tevékenységnek, bár áruló teste szinte sajgott a folytatásért.

– Ennyi improvizáció épp elég lesz – morogta a lány dühösen, de a drakon már távozóban volt. – Éjfélkor legyen a szobámban!

A kiáltása túl hangosra sikerült, többen megfordultak, a boszorkányok hangos kacajjal haladtak el mellette.

Kyro megfordult, és színpadias meghajlást mutatott be, aranybarna haja az arcába hullott, onnan pislogott fel a lányra. A szemében vidám táncot jártak a lángnyelvek, Ameliának kedve lett volna egy pohár vízzel lefröcskölni. Helyette rosszallóan megrázta a fejét, majd eltűnt a főétkező ajtaja mögött, figyelmen kívül hagyva a folyosóról beszűrődő, mély hangú nevetést.