A tűz próféciája

14. fejezet

Amelia arra ébredt, hogy feje oldalra billen. Még mindig a gyengélkedő folyosóján volt, a földön ülve, a hátát a falnak támasztva. A feneke egészen elzsibbadt a kemény kőpadlótól, a vékony köntös és a selyemruha pedig semmilyen meleget nem nyújtottak. Amelia felhúzta a kinyújtott lábát és körbenézett.

Egyedül volt a folyosón, a drakon sehol. Persze, miért is várt volna vele, hogy Patty után érdeklődjön? Biztos fontosabb dolga volt.
Mondjuk elment reggelizni, vagy ilyesmi.

Amelia lassan megropogtatta a vállát, amikor valami megmoccant a kezében. Majdnem eldobta a hideg, nyálkás halmot, ami befészkelte magát a tenyerébe.
Bertie mélyen maga alá húzta a lábát, a kis teste remegett, ahogy álmában szuszogott.
Amelia nem is emlékezett rá, hogy a drakon mikor adta vissza az őrvarangyot.

Miután a lány beleegyezett, hogy segít neki megkeresni a könyvet, Amelia bement Pattyhoz. Az állapota tényleg olyan súlyos volt, ahogy Morena állította. A fehérköpenyes gyógyboszorkányok semmi bíztatót nem tudtak mondani neki, de legalább megengedték, hogy ottmaradjon vele egy kis ideig.
Mire újra kijött a folyosóra, Kyro már eltűnt.

Amelia azonban nem akarta otthagyni Pattyt, már a tudat is elképesztő fájdalmat okozott, hogy egyedül kellene aludnia a toronyszobában. Ezért inkább leült a földre, végül elnyomta az álom.
A varangy viszont valamikor ezután került a kezébe. Vagyis a drakon visszajött hozzá.

Bertie nagyra nyitotta varangyszáját, kettőt brekegett, majd kiugrott a lány kezéből.

Amelia felkelt, megtapogatta a fájó ülepét, majd bekopogott az ajtón. A béka türelmesen lekuporodott a fal mellé.
Amikor belépett a kórterembe, a fertőtlenítő gyógyitalok keserű szaga arcon megcsapta. A gyomra összerándult, reggeli előtt senkinek nem lenne szabad ilyen borzalmas szagokkal találkoznia.

Úgy tűnt, már a váltást is átaludta. Nem az előző esti gyógyboszorkányok sürögtek Patty körül, hanem a következő műszak.
Néhányan felhúzták a szemöldöküket a külseje láttán, de jelenleg a legkevésbé sem érdekelte, mit gondolnak róla. Igen, még mindig a szertartáson viselt öltözet volt rajta, a haja pedig valamikor kibomlott, a csat ernyedten lógott az egyik lángvörös tincsében. Kihalászta és zsebre vágta.
Ennyit tehetett a kinézetéért, nem többet.

Odalépett az ágy mellé. Patty sápadt arca még így is meseszép volt, lehunyt szeme mozdulatlanul pihent, sűrű, fekete szempillái az arcán nyugodtak. A korábban rózsaszín ajkai most halvány színben játszottak, alig különböztek a bőre árnyalatától. A vérveszteség minden színt kiszívott a lány arcából.

Amelia óvatosan megérintette a kezét, a bőre hűvös volt és rugalmatlan.
– Nem fogod feladni, hallod? – suttogta, miközben közelebb hajolt hozzá. – Még nem fejeztük be a vitát. Különben is, egy csomó dolgot még el akarok mesélni, és látni akarom az arcodat, amikor meghallod, hogy én…

Amelia visszanyelte a könnyeit, a hangja elcsuklott. Megszorította Patty kezét, de a várt reakció elmaradt.
A gyógyboszorkányok megálltak mögötte, az egyikük a vállára tette a kezét.

– Hagyd pihenni. Nagy küzdelem áll előtte.
Amelia bólintott, majd ellépett az ágytól. Hagyta dolgozni a hozzáértőket. Ő jelenleg most csak akadályozza a munkát.
De van valami, amit megtehet Pattyért.
Válasz nélkül hagyta ott a boszorkányokat, és kisietett az ajtón.

A düh újult erőt adott neki és elszántságot.
Igenis, meg fogja keresni azt a nyamvadt könyvet. De semmi sem gátolhatja meg abban, hogy közben megtalálja azt a rohadékot, aki elbánt Pattyvel.

Az ajtóban majdnem összeütközött Morenával. Annyira a saját gondolataiba mélyedt, hogy észre sem vette a rend vezetőjét.
Elmotyogott valami bocsánatkérésfélét és már kerülte is ki a nőt, de Morena elkapta a karját.

– Még nem végeztünk! A kis meséd eléggé sántít. Öltözz át, utána rögtön keress meg a fogadószobámban.
Amelia bólintott, majd kirántotta a kezét a szorításból. Ha Morena meg is lepődött, nem mutatta.

A lány felkapta a fal mellett várakozó varangyot, zsebre vágta és a toronyszobájuk felé indult.

Útközben összetalálkozott néhány boszorkánnyal. Már mindenki átöltözött a szokásos ruhájába, de Amelia így is meg tudta állapítani, hogy ki vett részt az éjszakai szertartáson. Az elégedett, kielégült, de fáradt arcok kitűntek a csalódott, irigy pillantások közül.
Ő egyik sem volt, egyszerűen dolga volt, úgyhogy nem is fecsérelt rájuk több időt.

Hallotta, hogy néhányan összesúgnak a háta mögött, de figyelmen kívül hagyta a hangokat.
Vajon azon kuncognak, hogy még mindig nem öltözött át? Vagy valaki látta, amikor korábban távozott az orgiáról? Esetleg megtudták, mi történt Pattyvel?

Nem, az utolsó kérdésre egészen biztosan nem a válasz. Akkor jobban fel lenne bolydulva a rend. Patty népszerű volt, ráadásul afféle híresség az ereje miatt. Biztos, hogy rögtön elterjedt volna a híre, hogy megtámadták.
Ameliának fogalma sem volt róla, hogy Morena hogy tudta megakadályozni a szóbeszédet, de ezek szerint sikerült.

A toronyba vezető lépcső szerencsére csendes volt, kíváncsi tekintetek nélkül tudott eljutni a szobájukba.
Az ajtón belépve kihalászta Bertie-t a zsebéből és Patty ágyára rakta. A varangy, mintha csak érezte volna, hogy jó helyen van, befúrta magát a párnák alá, és eltűnt a lány szeme elől.

Patrick viszont az ágy közepén ülve mosakodott. Fekete mancsait tisztogatta, nem is figyelt Ameliára vagy Bertie-re.
Vajon a macskának feltűnik a gazdája hiánya? Eddig nem tűnt túl ragaszkodó típusnak, de ha néhány napig – esetleg hétig, hosszabb időbe Amelia bele sem mert gondolni – nem látja Pattyt, vajon elkezdi kaparni az ajtót? Amelia nem hitte volna, hogy a gyógyboszorkányok örülnének egy macskának a gyengélkedőn.

Elfordult az állattól, és inkább a ruhás szekrénye felé indult. Alig várta, hogy friss, tiszta ruhát vegyen a selyemköntös helyett.
Úgy döntött, egy gyors zuhany is belefér, mielőtt megkeresi Morenát. A frissítő vízpermet után szinte új boszorkánynak érezte magát.
A bőrnadrág, a fehér ing és a fűző sokkal kényelmesebb viselet volt, mint a selyemköntös és a maszk.
A maszk!

Amelia átforgatta a köntös zsebeit, kis híján széttépte az anyagot, de az álarc nem volt sehol. Miért nem vette észre? Erősen kellett gondolkodnia, hogy egyáltalán mikor is vette le? Vajon még a drakon közeledése előtt? Vagy közben? Esetleg később, amikor már a kertben voltak?
Valahogy nem tűnt helyénvalónak, hogy egy ajándékot elszórjon, titkon reménykedett, hogy Kyro egyszerűen visszavette, amíg ő aludt.

Morena után egyenesen a férfit fogja megkeresni, határozta el magát.

A haját egyszerű lófarokba kötötte, a vége a tarkóját verdeste.
Mielőtt kilépett az ajtón, hátrapillantott a szobára. Patrick a párnán feküdt összegömbölyödve, farkát maga köré tekerte. Az őrvarangy valahol a párna alatt lehetett. Amelia majdnem visszafordult, hogy a békát visszavigye a mágikus tárgyak közé, de ekkor bevillant neki egy emlék egy varázslatról.

Talán Bertie lehet az egyetlen szemtanú, aki tudja, mi történt Pattyvel. Addig viszont nem fogja szem elől téveszteni a kétéltűt.

Bezárta maga után az ajtót és megacélozta magát a rend vezetőjével való beszélgetés ellen.