A tűz próféciája

16. fejezet

Amelia rögtön tudta, melyik Kyro szobája. Az ajtó előtt két drakon őrszem állt, gyanakodva méregették a lányt. Amelia azonban már eltökélte magát, hogy mindenképp kideríti, amit a drakon el akar titkolni előle.
Megacélozta magát és megállt az őrszemekkel szemben.

– Kyrinthoshoz jöttem – mondta, és büszkén kihúzta magát, amiért nem remegett a hangja. Az őrszemek összenéztek, a hozzá közelebbi, magas, hosszú szőke hajú férfi válaszolt. A pikkelyek, amik áttörték a bőrét, halványkékben játszottak.

– Mi dolgod vele?
A hangja mély morgásra emlékeztette a lányt, a tarkóján felálltak a pihék. A férfi szarva valamivel rövidebb volt, mint Kyroé, az egyik végéből letört egy kisebb darab.

– Csak mondd meg neki, hogy Amelia a Hollófészek klánból keresi. Tudni fogja, miért jöttem.

A két drakon összenézett, az alacsonyabbik megvonta a vállát, majd benyitott az ajtón.
A nimfák szerelmére, ha ilyen tempóban halad, az egész napot itt fogja tölteni.
Szerencsére Kyro néhány perccel később kinyitotta az ajtót, fekete, pikkelymintás tunikája rendezetlenül állt rajta, mint aki épp most kapta fel.
Valószínűleg így is volt. Ezek szerint, amikor otthagyta a lányt a gyengélkedő előtt, aludni ment.
Mindketten csak álltak egymással szemben, a két őrszem figyelő tekintete mellett. Amelia nem tudta, hogy fogjon a mondandójába úgy, hogy a másik két férfi ne sejtsen semmit. Nem tudta, mennyire nyilvánosak az információk a drakonok között és nem ő akart az lenni, aki a pletykát elindítja.
Kyro azonban megoldotta a problémát, a szobája felé intett.

– Itt nyugodtan beszélhetünk.
Amelia az őrökre sandított, de Kyro megrázta a fejét.
– Az ajtót hangszigetelő varázs védi. Semmi sem jut ki innen.
A lány bólintott, és ellépett az őrök mellett. Elnyomta a késztetést, hogy rájuk vigyorogjon, az alacsonyabb őr azonban nem volt ilyen fegyelmezett, apró morgás hagyta el a torkát.
Mintha Amelia akkora fenyegetést jelentene a trónörökösükre.

A szoba félhomályban úszott, a berendezés a vendégszobák szegényes bútoraiból állt. Egy ágy, egy asztal, szekrény, néhány karosszék, oldalról pedig a fürdő nyílt. Persze, a boszorkányok bármikor tudtak volna új tárgyat idézni, de a drakonoknak ez is elég volt. A levegő meleg volt, olyan típusú, amitől Amelia legszívesebben begubózott volna a takaró alá. Az ágyon összegyűrt lepedő sem kerülte el a figyelmét.

– Talán később kellett volna jönnöm – fordult a férfi felé, aki közben leült az ajtóhoz közelebbi karosszékbe. Arca egészen elcsigázott volt, a szemében lobogó tűz most éppen csak pislákolt.
– Hamarosan úgyis felébresztettek volna. – A férfi hangja fáradt volt. Hát persze, a szertartás is kimerítette, az utána következő események sem éppen pihentető alvást eredményeztek. – Hogy van a barátnője?
– Nem jól. Még mindig nem tért magához, és fogalmunk sincs, hogy egyáltalán felébred-e – mondta keserűen Amelia, a torkát sírás fojtogatta. Vagy ordítás, nem tudta eldönteni, melyik esne jobban jelenleg. Mindenesetre értékelte a férfi kérdését.

Kyro bólintott, a bokáját a másik térdére fektette, ujjaival végigszántott a haján.
Amelia emlékezett a selymes fürtökre.
Egy lépést hátrált az ablak felé, amit most sötét függöny fedett.

– Sajnálom.

A lány nem válaszolt. Mit lehet erre mondani? Inkább a lényegre tért.
– A könyv miatt jöttem. Morena említette, hogy nála is érdeklődött, de nincs meg az itteni könyvtárban.
– Tudom, de szeretném, ha újra ellenőrizné. Csak a biztonság kedvéért.

– Van egy feltételem – vágott közbe a lány. Kicsit finomabban akarta felvezetni, de úgy tűnt, az alváshiány meggondolatlanná teszi.
A drakon érdeklődve hajolt előrébb a széken.

– És pedig?
– Én segítek a könyvvel. Maga pedig segít kideríteni, hogy ki támadta meg Pattyt.
– Azt hittem, a boszorkányok elintézik.
– Morena nem talált senkit, de a kastély még mindig le van zárva. A tettes pedig itt rejtőzik.

Kyro elgondolkodott néhány percig. Amelia közben észrevétlenül megszemlélte a drakon holmiját. Néhány pohár állt az asztalon, az előző esti köntöse pedig a másik székre volt terítve. A lány legyőzte a késztetést, hogy átkutassa a maszkja után. Nem is értette, miért akarta visszakapni, talán csak az emlék miatt. Talán azért, mert ajándék volt.
A többi talánba nem akart belegondolni.

– Tisztességes alkunak tűnik. Bár nem tudom, ha a rendje nem találta meg a tettest, miből gondolja, hogy én meg fogom.
– Nem azt mondtam, hogy maga keresse meg. Azt akarom, hogy segítsen benne nekem.
A drakon felhúzta a szemöldökét.
– Nem egészen értem.
A lány fújt egyet.
– Van egy varázslat, de kell hozzá egy segítő, egyedül nem tudom megcsinálni.

Kyro röviden felnevetett, amikor megértette, mire célozgat a lány.
– Azt akarja, hogy legyek a familiárisa? Kissé sértő ez rám nézve, nem igaz?

Amelia fülig vörösödött, de állta a férfi tekintetét. Lehet, hogy a lángok most jobban lobogtak, mint néhány perce?

– Nem bízom jelenleg senkiben.
– Csak bennem? – kérdezte a férfi meghökkenve. Amelia megrázta a fejét.
– Magában sem. Viszont magának is szüksége van rám, ez egyszerű csereüzlet. Én segítek a könyvvel, maga segít a varázslattal. Egyedül egyikünk sem boldogulna, mindketten jól járunk.

A lány határozott hangja sokat segített a helyzeten. Amelia maga sem tudta, honnan jött a fene nagy bátorsága, mindenesetre szilárdan állta a drakon vizslató pillantását.

– Tudja mit? Rendben van. Egyébként is kíváncsi vagyok a boszorkány szertartásokra. Különösen a befejezésre.
Amelia a szemét forgatta a férfi hízelgő hangjára.
– Szó sincs semmiféle befejezésről. Ez nem olyan lesz, mint az éjszakai…

– Mulatság? – Kyro felkelt a székből és lassan hozzá sétált. Amelia egyre kisebbnek és kisebbnek érezte magát, ahogy csökkent közöttük a távolság, míg végül egészen hátra kellett hajtania a fejét, hogy a drakon szemébe tudjon nézni. A lángnyelvek élénk táncot jártak benne.

Kyro felemelte a kezét, a lány elakadó lélegzettel figyelte. A férfi azonban nem ért hozzá, a háta mögötti függönyt húzta csak el. A beáramló napsugarak aranyszínbe vonták a drakon bőrén csillogó pikkelyeket, a szarva olajfeketén fénylett.

– Nem, egyáltalán nem – találta meg végre a hangját a lány, amikor a drakon arrébb lépett tőle.
A francba, miért reagál mindig így a drakon közelségére? Volt már dolga nem egy férfival, de egyik sem volt rá ekkora hatással. A mágiája mindannyiszor felzubogott benne, akárhányszor a drakon megszólal, vagy csak végig méri azzal a lángoló tekintetével.

– Helyes.
Amelia megkönnyebbülten sóhajtott fel. Ezek szerint a férfi sem számít semmi együttlétre. Mert az túlságosan megbonyolítaná a dolgokat, ráadásul elvonná a figyelmét a fontosabb dolgokról.
– Hol akarja kezdeni a keresést? – kérdezte Kyro, most már az ágyon ülve.

– Újra megnézem az itteni könyvtárat, ahogy kérte. Aztán a városi könyvtárban is körbe érdeklődöm.
– A vén medve nem lesz túl boldog. Nem mellesleg a kastély le van zárva. Hogy akar kijutni?
Amelia megvonta a vállát.
– A medve nem érdekel. A kijutást pedig bízza rám.
A drakon bólintott, de azért visszakérdezett.
– Nincs szüksége testőrre?
Amelia elvigyorodott.
– Már két embert megtámadtak, de magának csak most jut eszébe, hogy esetleg veszélyes lehet a kis küldetése? – A férfi mentegetőzni akart, de a lány megállította. – Tudok magamra vigyázni, különben nem vállaltam volna el a segítséget.

– Rendben. Ha talál valamit, vagy van bármi fejlemény…
– Rögtön jelenteni fogom – fejezte be a mondatot a lány. Az ajtó felé indult, amikor mozgást érzett maga mögött. A füstillat beburkolta, kezdte gyanítani, hogy a férfi szándékosan tudja irányítani, eddig ugyanis nem érezte.

A drakon megállt a háta mögött de nem ért hozzá. A testéből áradó hő azonban a lány gerincének feszült. Amelia keze már a kilincsen volt, amikor a férfi megszólalt, a lehelete a nyakát csiklandozta, bizsergett a füle tőle.
– Maga egy rendkívüli boszorkány, Amelia a Hollófészek klánból.

A lány nagyot nyelt, a kísértés, hogy a férfinak dőljön, az egész testén végigáramlott. Csak egy apró mozdulat, és hozzásimulna. Alig kellene moccannia.

Lenyomta a kilincset és válasz nélkül csapta be az ajtót. Csak odakint mert nagyobb lélegzetet venni, és az őrszemtekintetek kereszttüzében villámgyorsan elhagyta a folyosót.