A tűz próféciája

20. fejezet

Az odakint álló, hatalmas napóra szerint tíz perc múlva éjfél lesz. Amelia idegesen járkált az ablak előtt, az ujjait tördelte, ahogy a megbűvölt mutatót figyelte. Igaz, ő mondott a drakonnak éjfélt, de azért remélte, hogy a férfi előbb felbukkan, hogy át tudják beszélni az igézet elemeit.

Már mindent előkészített, ahogy a bűbájkönyv írta, Bertie is a krétával rajzolt ötágú csillag közepén álló üvegtálban szundikált. A lány mindenesetre letakarta egy átlátszó fedővel, nehogy a béka idő előtt kereket oldjon, de Bertie-nek esze ágában sem volt meglépni. Kényelmesen bekuckózott a tál pereme alá, lábait mélyen maga alá húzta és csak néha rezzent meg, amikor béka-álma túl mozgalmasra sikerült.

Amelia nézte még egy darabig, majd újra kipillantott. Újabb két perc telt el. Odafent az égen magasan járt a holdsarló, vékony ezüstcsíkot varázsolt a szoba padlójára. Még szerencse, hogy a varázslathoz mindegy volt a holdállás. A legtöbb igézethez telihold, holdfogyatkozás, vagy valamilyen hasonlóan különleges holdállás szükségeltetett, de úgy látszik, az őrvarangy varázslatok nem tartoztak a különösen fontos igézetek közé.

Az ajtón felhangzó, két rövid kopogás megijesztette a lányt, de villámgyorsan a kilincsnél termett. Szinte berántotta a drakont a szobába, aki meglepetten nézett körbe.

Amelia a biztonság kedvéért arrébb tolta az ágyakat és az éjjeliszekrényeket, hogy nagyobb helyük legyen. A füstölőtől szürke levegő nehéz volt, a lány számára megszokott illatú, de a férfi igyekezett aprókat lélegezni. Amelia pedig nagyon igyekezett nem kuncogni rajta.

– Szóval, mit kell csinálnom? – kérdezte Kyro, miután megszokta a látványt és a füstöt.

A teljes értékű boszorkányok szerencsére rendelkeztek a megfelelő engedéllyel, így Amelia és Patty első dolga volt, hogy szagelszívó bűbájt mondjon a szobájukra. Morena nem szerette, ha felügyelet nélkül varázsoltak, de megtiltani nem tudta. A füstölő azonban árulkodó jel lett volna, így a lányok inkább elbűvölték a szobát, hogy eltüntesse a nem kívánatos szagokat, akárhányszor csak bájolni támadt kedvük. Amelia szíve elszorult a gondolatra, hogy Patty esetleg soha többé nem veszi hasznát.

Nem!

Megrázta magát, hogy a negatív gondolatok kiürüljenek a fejéből, és törökülésben helyet foglalt az ötágú csillag egyik ágánál. Intett a drakonnak.

– Üljön oda. Már alig van időnk.

– Azt mondta, éjfélre jöjjek – telepedett le a férfi. Kissé komikusan hatott a hatalmas termete az apró szobában, a holdsarló higanyfénye csillogott a fényes fekete szarván.

– Igen, de reméltem, hogy érti, éjfélkor kell kezdenünk, tehát illene előbb jönnie.

Amelia kikémlelt az ablakon. Egy perc és éjfél. Kezébe fogta a tálat, amit megtöltött különböző száraz növényekkel, békafűvel, feketegombával és az egészet az üvegtálba öntötte. Bertie kicsit mocorgott, amikor elárasztották a varázsnövények, de egyéb jelét nem mutatta, hogy különösebben érdekelné, mi folyik körülötte.

– Ugye nem akarja meggyújtani? – aggodalmaskodott Kyro, amikor Amelia felvett egy fekete gyertyát.

A másik tenyerét a férfi felé nyújtotta, aki óvatosan belecsúsztatta a sajátját. Amelia megborzongott, amikor a drakon forró bőre bizsergetően ért hozzá, a melegség pedig lassan felkúszott a karján.

– Nem, nem fogom meggyújtani – mondta a lány kissé mérgesen, majd a gyertyára koncentrálva meggyújtotta a varázserejével. Az apró láng vidám sárga színnel táncolt a kanócon, különös árnyékokat festve a falakra.