Amelia nem tudta, hogy a füstölőt, a belekevert bájfüveket, a szertartás miatt keletkező energiát, vagy a drakon csáberejét hibáztassa, amiért az utolsó védőbástyái is leomlottak. Valószínűleg ezeket mind egyszerre.
A gondolatai ködösek lettek, úgy érezte, a férfi keze mindenhol éri, az ajkai mindenhol csókolják, a selyemruha pedig mintha magától csúszna feljebb a combján. A drakon forró ujjai lassan simítottak végig a csípőjén, a kellemes meleg szétáradt az érintése nyomán, végigfutott a gerincén, amitől az egész teste megfeszült.
Végül nem bírta tovább, inkább csak látta, mint érezte, hogy felemelkedik a saját keze és tenyerét a férfi mellkasára szorítja. Az izmok lassan feszültek és ernyedtek a keze alatt, legszívesebben belekarmolt volna.
Valójában meg is tette, válaszul Kyro megszorította a csípőjét és magához rántotta. A vékony selyemruha állt közöttük egyedül, de amilyen tempóban a férfi felgöngyölítette, lassan már az sem.
A csókjai lassan lejjebb vándoroltak, már a lány nyakát kényesztette, meleg lehelete a fülét csiklandozta. Amelia beletúrt a puha, aranybarna tincsekbe, a teste követte a férfi érintését, a gerince ívben feszült, amikor ajkaival már a mellkasánál kalandozott. Végignyalta a kulcscsontját, a lányból halk nyögés szakadt fel. A lába magától lendült a férfi csípője köré, szerencsére a drakon azonnal megtartotta, újabb milliméternyit csökkentve a távolságot közöttük.
A férfi ekkor felemelte a fejét, hogy a lány szemébe tudjon nézni. Amelia elfelhősödött tekintettel bámult rá, hirtelen azt sem tudta, hol van, csak a fájdalmas hiányérzet maradt.
- Akkor segít nekem?
Most? Tényleg most akar beszélgetni? Amelia legszívesebben hangosan méltatlankodott volna, de mintha valami megmoccant volna ködös elméje mélyén.
- Én... nem is tudom.
Kyro újra visszahajolt, a nyelve lassan körberajzolta a lány mellbimbóját. Amelia feje hátrahanyatlott, a férfi nyakába kapaszkodott, miközben a teste megremegett. A francba, olyan közel volt már, pedig a férfi alig ért hozzá!
A hegyes, veszélyes agyarak finoman megkarcolták az érzékeny húsát, válaszul a lány csípője előrelendült, a szája hangtalan sikolyra nyílt.
- Mondja ki, hogy segíteni fog!
Újabb nyalás, újabb karcolás. Amelia tudta, hogy a kitartása utolsó morzsáit emészti fel éppen, a szavak mégsem formálódtak az ajkán. Addig legalábbis nem, míg a férfi be nem fejezi, amit elkezdett.
Mintha csak a gondolataiban olvasott volna, a férfiasságát a lány nedvességben úszó lába közé érintette. A forróság szinte kibírhatatlan volt, de a gondolat, hogy a drakon végre kitölti, a szakadék szélére sodorta a lányt. Mindennél fontosabbá vált, hogy magába fogadja a férfit.
Mit is kérdezett? Már örömmel válaszolna bármire.
A lány érezte, ahogy a drakon megfeszül, felkészül az utolsó mozdulatra, hogy teljes hosszában kitöltse őt, amikor meghallotta a kétségbeesett brekegést.
A kijózanító hangra oldalra nézett. Az őrvarangy megzavarodva ugrált körbe, a hangja viszont...
Amelia sosem hallott még ilyen hangot egyetlen varangytól sem.
Utolsó akaraterejét is összeszedve ellökte magától a drakont. Kyro arcán először valami ősi, vágytól lángoló érzelem suhant át, majd hamar átfordult értetlenségbe, amikor meglátta, hogy a lány visszarendezi a ruháját.
DU LIEST GERADE
A tűz próféciája
FantasyAmelia élete fenekestül felfordul, amikor a boszorkány rendjükhöz érkezett drakon küldöttség veszélyesen csábító hercege a segítségét kéri. A közöttük pattogó szikrák tűzvésszel fenyegetnek, ám lány sejti, hogy többről van szó, mint amennyit a férfi...
