In our dreams ||Mattheo Riddle fanfiction||

37

Másnap kézen fogva elindultunk az órákra Mattheo-val.
Hermione Granger mellé ültem le, Mattheo pedig Theodore-al ült, pont a hátunk mögötti padban.

-Bocs a tegnapiért. -mondtam Hermione-nak halkan, hogy Mattheo-ék ne hallják.

-Már megszoktam. -kuncogott. -Viszont te rendes vagy, miért?

-Hogyhogy miért? Nincs okom rosszindulatúnak lenni veletek.-mondtam.

-Szerintem nekik sincs okuk rá, de mégis azt teszik folyton. -mondta Hermione.

-Mert menőbbnek akarnak tűnni.-kuncogtam.

-De mindegy is, tényleg megszoktam és el is engedtem már ezt a sárvérűs oltogatást. Jobbat nem tudnak kitalálni sem. -mondta

-Nem tehetünk róla, hogy ebbe születtünk bele. -mondtam nyugodtan, de hamar észbe kaptam, hogy azt mondtam, hogy "tehetünk", mármint én is.

-Hm?-kérdezte Hermione.

-Mármint, nem tehetsz róla, s senki sem tehet róla, hogy minek születik.-javítottam ki gyorsan, zavarba is jöttem.

-Tényleg nem. -mondta Hermione.

-Pszt, miről folyik a pletyka?-bökött meg hátulról Theodore.
Erre Hermione s én is hátranéztünk, de Hermione mikor meglátta, hogy ők ülnek a hátunk mögött egyből eléfordult.

-Na mi van, Granger? Valami baj van?-kérdezte vigyorogva Theodore.

-Haver, hagyd. -kuncogott Mattheo.

-Pedig én csak beszélgetni akartam. Kíváncsi vagyok milyen az élet a mugliknál. Nem mesélsz kicsit róluk?-nevetett Theodore.

-Még mindig nem bírsz magaddal, Nott?!-kérdezte a mellettünk levő padból Ron.

-Ne kezdjétek. -forgatta a szemeit Mattheo.

-Tegnap még te kezdted, Riddle.-szólt közbe Ron mellől Harry is.

-Potter, ki kérdezett?-kérdezte Mattheo, erre Theodore csak nevetett.

-Rebecca, te eltűröd, hogy ilyen undokon és lenézően beszéljen? És kedvére rángasson téged?-kérdezte Harry.
Erre akartam valamit mondani, de Mattheo közbeszólt.

-Te minek szólsz bele más dolgába? Ez a mi kapcsolatunk, van bármi közöd hozza, te barom?!-kérdezte Mattheo idegesen.

Francba, megint kezdődik. Ez a tanár is hol van már?! Miért nem jön be órára? Ezek mindjárt összebalhéznak megint.

-Nincsen, de annyit mondhatok, hogy nem érdemled meg Rebecca-t. -mondta Harry.

-Ki a f@sznak képzeled magad te amúgy?-kérdezte Mattheo idegesen, viszont nyugodt volt, nem akart felpattanni a helyéről hálistennek.

-Nyugi. -mondtam.

-Én teljesen nyugodt vagyok, Pottert nyugtasd. -mondta Mattheo.

-Nem lesz óra, vagy mi?-akartam témát váltani.

-Lehet csak késik Piton. -mondta Hermione.

-Ilyen sokat?-kérdeztem.

-Akkor szivar szünet gyerekek.-mondta Mattheo s felállt a helyéről, Theodore is vele együtt.

-Megyek én is. -mondtam.

-Gyere. -mosolyodott el Mattheo s megfogta a kezem, majd Harry-re nézett csúnya szemekkel. -Ha féltékeny vagy Potter, akkor azt mond inkább.-kuncogott.

-Mattheo! -forgattam a szemeim.

-Kapd be. -mondta Harry s eléfordult.

-Kapd be, Mattheo, hallod?-nevetett Theodore.
Erre Mattheo is elnevette magát, s kimentünk. Később a többiek is kijöttek, elfelejtettek szólni, hogy elmarad az óra Pitonnal.

Odamentünk az udvaron a "cigis helyükre", ahol szoktak cigizni. Jött Draco, Blaise s Pansy is utánunk.
Theodore elszívott egy cigit, majd elment találkozni Lindával a folyosón.

-Rebecca, te nem szoktál cigizni?-kuncogott Pansy.

-Kihagyom. -mondtam.

-Milyen kis ártatlan. -mosolyodott el Pansy gúnyosan.

-Ne is cigizz, nem tesz jót az egészségednek. -mondta Mattheo.

-Ahogy a tiédnek sem. -mondtam.

-Tudom. -kuncogott.

-Min vitatkoztatok ma megint Potterékkel?-kuncogott Pansy.

-Min nem?-kérdezte kuncogva Mattheo.

-Már azt hittem megint bunyó lesz.-kuncogtam.

-Ma visszafogtam magam, csakis miattad, kicsim. -húzott magához hirtelen Mattheo és megcsókolt.

-Testi épségüket legalább meghagytad.-nevetett Draco.

-Az is valami, a számat úgysem tudom befogni sosem. -mondta Mattheo.

-Erre rájöttem én is. -kuncogtam.

-Csá, mizu veletek? Nem is hívtok ide?-jött oda egy Mardekáros fiú, azt hiszem haverjuk.

-Hát mostanában nagyon el vagy a barátnőddel, hogy is hívják?-kérdezte Blaise.

-Kit? 2 hete már szakítottunk. Nincs barátnőm. -mondta s alaposan végigmért engem.

-Jaj, nem tudtam. -kuncogott Blaise.

-Te ki vagy?-nézett rám a srác.

-Rebecca vagyok, Mattheo barátnője.-mondtam, erre Mattheo elmosolyodott.

-Hallottad. -mondta Mattheo a srácnak.

-Ne már, a raktáros csajszi?-kuncogott a srác.

-Milyen raktáros csajszi, te f@sz?-kérdezte idegesen Mattheo.

-Bocs, csak így jegyeztem meg. Jó kis botrányt kavartatok akkoriban. Én Adrian Pucey vagyok. -mondta Adrian rám nézve.

-Örülök, hogy megismertelek.-mondtam.

-Szintén. -kacsintott Adrian.

-Nem megyünk órára?-kérdeztem Mattheo-tól, mert már ott volt az idő, hogy kezdődjön a következő óra.

-De igen. -mondta Mattheo s eldobta a cigijét, majd megfogta a kezem s ketten eljöttünk onnan. A folyosón vonultunk az osztályterem felé.

-Azt hittem ha mégegyszer rád kacsint beütöm a szemeit. -mondta idegesen Mattheo.

-Nem nagyon bírod őt, ahogy látom.-kuncogtam.

-Nem, nagy csajozós. Minden nap mással van, gondolom a kapcsolata is azért ért véget, mert megcsalta a barátnőjét.-mondta.

-Undorító. -mondtam.

-Az, s azt hinnéd mi balhézunk sokat Potterékkel, de nem ismered még őt. Granger-t állandóan szívatja.-mondta Mattheo.

-Akkor ő is aranyvérmániás.-mondtam.

-Mondhatni az, viszont nem igazodok el rajta, mert egyszer randizni hívta Granger-t, de ő visszautasította, szerintem ezért is szívatja folyton.-kuncogott Mattheo.

-Ne már. Komolyan?-kérdeztem.

-Igen. -kuncogott. -Szóval aranyvérű létére képes lett volna egy sárvérűvel randizni, ezért sem értem, hogy most miért utálja őket annyira.

-Te nem lennél képes egy sárvérűvel randizni?-kérdeztem halkan.

-Nem tudom, nem hiszem. Mondtam már, hogy nem bírom őket, és ők sem engem. Szóval sosem működne.-mondta.-Miért kérdezed?

-Csak kíváncsiságból. -mondtam halkan, rosszul esett a válasza.
Erre elkuncogta magát, majd beértünk az osztályterembe. Az óra hamar eltelt, majd a nap is..