In our Dreams / Az álmainkban
Egy világban, ahol csupa előítélet és lenézés van, vajon milyen egy alsóbbrendű ember élete? Származás, alacsonyabb rendűség, aranyvér és sárvér. Vajon képesek lesznek leküzdeni a köztük lévő ellentéteket és vajon harco...
Másnap kipihenten ébredtem, de hamar beugrott az emlékezetembe, hogy ma el kell mondanom Mattheo-nak mindent. Megint nyugtalan lettem, mintha érezném, hogy valami szörnyű fog következni. Felöltöztem s majd lementünk Astoria-val reggelizni. Már a többiek is ott voltak a Nagy Terembe.
-Jó reggelt. -köszönt Mattheo, amikor leültem mellé s egy puszit nyomott az arcomra.
-Nektek is. -mosolyogtam.
-Ma megyünk vásárolni?-kérdezte Linda.
-Órák után?-kérdeztem.
-Igen. -felelte Linda.
Aztán elmentünk reggeli után az órákra, amik nagyon lassan s unalmasan teltek, de valahogy elteltek. Roxmorts itt van az iskolától nem messze, oda megyünk vásárolni. Linda, Astoria és én mentünk. A fiúk nem jöttek.
Bementünk egy boltba, ahol ilyen báli ruhákat árultak. Sok szép volt, sokat felpróbáltunk, de végül egy hosszú fekete ruhát választottam:
Ops! Esta imagem não segue as nossas directrizes de conteúdo. Para continuares a publicar, por favor, remova-a ou carrega uma imagem diferente.
Nekem nagyon tetszik.
-Pszt, Linda tudja?-súgta nekem Astoria, amikor Linda még a próbafülkében volt.
-Igen, tudja, ő is nemrég tudta meg.-mondtam, erre Linda kijött a fülkéből.
-Hogy áll ez rajtam?-kérdezte.
-Nagyon jól, szerintem ezt válaszd.-mondtam.
-Lehet ezt fogom, nekem is tetszik.-mondta Linda, az övé is ilyen hosszú ruha volt, csak éppen sötét zöld színű.
-Szerintem ma még ne mond el Mattheo-nak. -mondta Astoria.
-Már te is tudod?-kérdezte Linda.
-Igen, mert volt olyan szíves és elolvasta a levelem, amit Mattheo-nak írtam.-mondtam kuncogva.
-Ne haragudj. -kuncogott. -De ne mond el ma, mert ha megharagszik akkor nem visz el a bálba.
-Igaz, várjam meg amíg vége a bálnak s azután adjam oda a levelet?-kérdeztem.
-Szerintem igen, így lesz a legjobb.-mondta Astoria.
-Szerintem is. -bólintott Linda.
-Hát jó. -mondtam s azután kifizettük a ruhákat s elindultunk az úton visszafelé. Már majdnem visszaértünk a Roxfortba, amikor megszólalt a telefonom. Anya hívott, ezért felvettem.
-Szia kincsem. -mondta anya.
-Szia anya, valami baj van?-kérdeztem.
-Hát.. nem is kicsi.-mondta, hallatszott, hogy a hangja remeg.
-Anya, mi történt?-kérdeztem.
-Az apádat beperelték. -mondta.
-Tessék? Mégis miért?-kérdeztem idegesen.
-Volt egy műtétje, ami nem sikerült, és a beteg meghalt. Apádat okolják ez miatt. Börtönbe is kerülhet. -mondta anya, majdnem sírva.
-Ezt nem hiszem el. Miért lenne apa hibája?!-kérdeztem idegesen. Igen, apám orvos.
-Feljelentették a beteg hozzátartozói, azt mondják, hogy apád nem végezte jól a dolgát. -mondta anya.
-Ez nem igazságos, apám biztos mindent megtett. -mondtam idegesen.
-Hazatudsz utazni holnapig?-kérdezte anya.
-Nem tudom indul-e vonat.-mondtam.
-Indul ma délután 4 órakor.-súgta Linda.
-Indul, akkor hazautazok.-mondtam.
-Rendben, apád most a rendőrségen van, nem engedik haza sem, bent tartják, amíg lesz a meghallgatás. -mondta anya.
-Sietek oda, ahogy csak tudok.-mondtam, majd befejeztük a telefonhívást.
-Apámat beperelték, hazakell mennem.-mondtam.
-De visszajössz a bálig ugye?-kérdezte Astoria.
-Holnap vissza is utazok. -mondtam aztán visszaértünk a suliba és felmentem a szobámba összepakolni egy két cuccot. Mattheo kopogott s bejött a szobámba.
-Te meg mit csinálsz?-kérdezte.
-Haza kell mennem holnapig. -mondtam.
-Mégis miért?-kérdezte.
-Öhm.. történt valami és sietnem kell.-mondtam.
-Nem is mondod el mi történt?-kérdezte.
-Majd elmondom máskor. -mondtam.
-Rebecca, jól vagy?-kérdezte, mert látta rajtam, hogy ideges és feszült vagyok.
-Igen. -mondtam s kiakartam menni az ajtón, de nem hagyta.
-Csak úgy elmész, és azt se mondod el, hogy miért?-kérdezte.
-Nézd, családi problémám akadt, muszáj mennem. -mondtam.
-Hát jó, de hívj fel aztán, mert aggódok.-mondta.
-Rendben. -mondtam s kimentem az ajtón.
Mattheo Riddle szemszöge
Miután Rebecca kiment én még egy kicsit maradtam, nem vitt el sok cuccot, tehát gondolom holnap tényleg visszajön, remélem. Megindultam az ajtó fele, hogy kimenjek, de Astoria bejött.
-Mattheo, hát te?-kérdezte.
-Épp most akartam kimenni, Rebecca elment, te tudod, hogy miért?-kérdeztem.
-Hát az apját beperelte valaki a munkahelyén, azt hiszem egy betege meghalt, s emiatt. -mondta Astoria, de mikor kimondta nagyot nézett. -Oh b@szki.
Én is nagyot néztem, mert nem értettem miről beszélt, mi az, hogy egy betege meghalt? Miféle betege?
-Hogy mondod? Egy betege?-kérdeztem összevont szemöldökkel.
Erre Astoria nem mondott semmit, csak a földet nézte.
-Greengrass, válaszolj már! Miről beszélsz?!-kérdeztem idegesen Astoria-t s kicsit megmozdítottam a vállánál fogva, hogy figyeljen ide és válaszoljon.
-Nem hiszem, hogy ezt tőlem kéne megtudd. -mondta végül halkan.
-Mégis mit?-kérdeztem idegesen, ebből elég. Össze vissza beszél, a felét sem értem annak amit mond.
-Hát.. Rebecca...-mondta de csak makogott össze vissza. Ezt nem hallgatom, erre kirohantam az ajtón s jól becsaptam magam mögött. Siettem a vonatállomásra, hogy elérjem a vonatot, amivel Rebecca elmegy. Eddig Rebecca már biztosan felült, én is hamar felszálltam és vigyáztam nehogy valahol meglásson. Leültem én is egy helyre s vártam, hogy induljon a vonat. Aztán el is indult s kb egy óra utazás után oda is értünk. Leszálltam a vonatról s szemeimmel kerestem, hogy hol lehet Rebecca. Hamar meg is pillantottam, ahogy arra az irányba siet, amerre nem laknak varázslók. Követtem őt, s láttam, hogy felszáll valami buszra, amin muglik ülnek. Mi folyik itt? Aztán végignéztem, hogy a busz elmegy, rajta Rebecca-val. Aztán oda akartam hopponálni Rebecca mellé, de nem sikerült. Valami utcába kerültem, egy kapu mellé. Még van ezenkívül több ház is itt, de gondoltam ha már pont ez a ház elé kerültem itt próbálkozok be először.
