In our dreams ||Mattheo Riddle fanfiction||

53

Kijöttem a teremből s kimentem egyet levegőzni az iskola udvarára. Este volt s kicsit hideg is, de jól esett a friss levegő.
Cigi füst szaga csapott meg, szétnéztem, hogy vajon honnan jöhet, amikor megpillantottam egy srácot, aki közeledett hozzám.

-Te vagy Riddle csaja, jól mondom?-kérdezte flegmán.

-Már nem vagyok az. -mondtam rá nézve.

-Gondolhattam volna, hogyha már az én csajomat fűzi. -forgatta a szemeit idegesen.

-Hogy érted ezt?-kérdeztem.

-Olivia-t, nem ismered?-kérdezte.

-Oh, de. Ismerem. -mondtam kedvtelenül.

-Na, ő az én barátnőm. Mármint volt a barátnőm, csak összevesztünk. Most meg Riddle-el kavar. -mondta a srác idegesen.

-B@szki, te vagy az a srác, akivel Mattheo verekedett?-kérdeztem idegesen s szúrós szemekkel ránéztem.

-Én volnék, és bármikor megtenném újból, ha Olivia-val szórakozik.-mondta.

-Ne merd mégegyszer megütni Mattheo-t, inkább békülj ki a barátnőddel és szálljatok le rólunk. -mondtam idegesen.

-Tehát még kedveled Riddle-t, szóval valamilyen szinten zavar téged is, hogy más csajokkal foglalkozik. -mondta s végignézett rajtam.

-Csak azért csinálja ezt, hogy engem bosszantson vele. Szóval nem érdekel.-mondtam.

-Biztos vagy benne, hogy csak ezért van más csajokkal?-kérdezte.

-Igen. Tudom, hogy még mindig szeret engem. -mondtam, s erre egy hangot hallottam meg a hátam mögül.

-Miért vagy olyan biztos benne?-kérdezte a hang a hátam mögül, hátra néztem, Mattheo állt ott.

-Hallgatózni nem illik, Riddle.-mondta flegmán a srác mellettem.

-Te fogd be. -nézett szúrós szemekkel Mattheo a srácra, majd újra rám szegezte a tekintetét. -Miért vagy olyan biztos benne, hogy még mindig szeretlek? S mi van ha már rég egy senki vagy számomra?

Mattheo annyira próbál szívtelen lenni, de jól ismerem őt és tudom, hogy ő valójában nem ilyen.

-Inkább én lépek. -mondta a srác s eldobta a cigijét a földre, majd bement.

-Hagyjuk ezt inkább, Mattheo.-mondtam s beakartam menni, de megfogta a karom, hogy megakadályozzon.

-Elég lesz, Mattheo! Kár erőlködnöd, ennél több fájdalmat már úgysem okozhatsz nekem. -mondtam s elakartam menni, de újból visszahúzott s a kezét a karomon tartotta.

-Hogy én neked?-kérdezte idegesen.

-Ez azért már tőled is sok volt, hogy a csaj miatt verekedtél. -mondtam.

-Nem miatta verekedtem, hanem csak felb@szott az a f@sz, akivel az imént beszélgettél. -nézett szúrós szemekkel.

-Azzal beszélgetek, akivel akarok.-mondtam, erre szorosabban fogta a karom.

-Miért beszélsz ilyen flegmán?-kérdezte.

-Mert te hogy beszélsz?-kérdeztem idegesen.

-Én csak azt akarom, hogy szenvedj te is legalább annyira, mint amennyire én.-mondta s mélyen a szemembe nézett.

-Hát gratulálok, elérted. -mondtam idegesen s kirántottam a karom a keze közül.

Ő erre nem mondott semmit, csak egymás szemébe néztünk. Majd fogtam magam s bementem. Visszamentem a hálókörletekbe s elmentem lefeküdni.

Linda Forbes szemszöge

Miután Rebecca kiment a teremből én és Theodore visszamentünk a szobámba.

-Te ott voltál amikor Mattheo verekedett azzal a sráccal?-kérdeztem.

-Igen, mindenhol ott vagyok ahol ő. Nem tűnt fel?-poénkodott Theodore.

-Most komolyan na, tényleg a csaj miatt verekedett?-kérdeztem.

-Alapból ideges volt, mint általában szokott lenni. -kuncogott Theodore.-De odajött a pali s még jobban felhúzta.

-Értem. Viszont nem értem miért nem hagyják abba ezt a gyerekes viselkedést, és miért nem békülnek már ki. -forgattam a szemeim.

-Az ők dolguk, baby. Ne törődj velük.-mosolygott Theodore s közelebb jött hozzám.

-Ha te mondod. -mosolyogtam s közelhajolt hozzám s megcsókolt.

-Szeretlek. -suttogta, majd elmosolyodtam s folytattuk tovább...