In our dreams ||Mattheo Riddle fanfiction||

45.rész

Mikor feljöttem a szobámba s lefeküdtem, hamar el is aludtam.

Mattheo-val álmodtam. Álmomban még együtt voltunk és minden rendben volt köztünk. Annyira jó érzés volt, hogy még mindig mellettem van, olyan valóságosnak tűnt. De felébredtem reggel, és ez a jó érzés elmúlt, mert tudtam, hogy valójában mindennek vége köztünk, és már nincs mellettem, és az én hibám miatt soha nem is lesz többé.
Mostmár várom, hogy újra este legyen és újra aludjak, hogy talán Álmaimban újra érezhessem, hogy szeret.

Mattheo Riddle szemszöge

A buli végén egy lánnyal táncoltam, már nem is tudom a nevét. Nagyon nyomult, úgyhogy gondoltam felviszem magamhoz. Talán segíthet, hogy egy kicsit elfelejtsem a bánatom, azt amit Rebecca okozott bennem, mert nagyon dühös vagyok rá, gyűlölöm, amiért hülyének nézett és a szemembe hazudott hónapokon át. Bántani akarom én is, azt akarom, hogy ne csak én, hanem ő is szenvedjen.
Reggelre úgy ébredtem, hogy fogalmam sem volt mi történt az éjjel. Olyan valóságos álmom volt.
Álmomban még együtt voltunk Rebecca-val és a karjaim között tartottam. Éreztem az illatát, a jelenlétét. Nem volt sem hazugság, sem veszekedés. Csak mi voltunk.
De felébredtem, és nem hittem el, hogy ilyet álmodok. Azok után, hogy miket tett velem képes vagyok még mindig utána vágyódni.
Álmainkban legalább még boldogok vagyunk, de a valóság most teljesen más.

Ahogy kinyitottam a szemem megpillantottam, ahogy egy idegen lány fekszik mellettem. Aztán eszembe jutott, hogy mi is történt az éjjel. Felültem, és felöltöztem. Rosszabbul érzem most magam, mint eddig. Ezzel nem oldottam meg semmi problémát, de viszont legalább Rebecca-t bánthatom vele. Azt akarom, hogy ő is ugyanúgy szenvedjen, mint én.

-Mattheo?-ébredezett a lány, erre ránéztem felvont szemöldökkel.

-Ha kipihented magad, elmehetsz.-mondtam flegmán, nem volt kedvem hozzá, se senkihez.
Erre a csaj felöltözött s az ajtó felé indult meg.

-Mire is számítottam..-mondta a csaj, erre utána szóltam.

-Miért mire számítottál?-kérdeztem flegmán.

-Csak unatkoztál és ezért kellettem, igaz?-kérdezte.

-Nem te akartál feljönni?-kérdeztem idegesen s tettem egy lépést feléje.

-Hagyjuk. -mondta a csaj flegmán s kiment az ajtón.
Erre leültem az ágyam szélére és a tenyerembe borítottam az arcom.

Rebecca Bennett szemszöge

Felöltöztem és kimentem a szobámból, erre Linda jött szembe.

-Theodore-hoz indulsz?-kérdeztem.

-Nem, Theodore az én szobámban van jelenleg, nálam aludt. -mosolygott Linda.

-Jaj, értem. -mosolyodtam el. -Akkor merre indultál?

-Hozzád, hogy szóljak Mattheo-val kapcsolatosan. -mondta Linda.

-És mit?-kérdeztem, erre valami Hugrabugos csaj ment el mellettünk, báli ruhában és kócos hajjal.

-Hát ezt. -nézett Linda a csaj után.

-Mire célzol, ki volt ő?-kérdeztem.

-Szerinted honnan jött le?-kérdezte Linda.

-Mi? -kérdeztem idegesen, mert itt jöttem rá, hogy mire gondol. Ez a csaj Mattheo szobájából jött le. -Mindjárt jövök.

-Rebecca, várj!-szólt utánam Linda, de felsiettem Mattheo szobájába s idegesen bekopogtam.
Pár másodperc múlva Mattheo kinyitotta az ajtót s unott, flegma arccal nézett rám.

-Ez most komoly?-kérdeztem már majdnem könnyes szemekkel.
Mattheo olyan fejjel nézett rám, mint aki nem tudja miről beszélek.

-Hogy vagy képes ezt tenni velünk?!-kérdeztem idegesen. 

-Te még komolyan elhiszed, hogy van köztünk valami?-kuncogott gúnyosan.

-Hiába próbálsz szívtelennek tűnni, tudom, hogy még mindig jelentek számodra valamit. -mondtam könnyes szemekkel.

-Tévedsz. -mondta, de átlátok rajta, tudom, hogy csak erősnek akar tűnni.

-Hazudtam neked ez igaz, de a te viselkedésed most mit mond el?! Nem azt mondtad, hogy szeretni fogsz bármi is történjen?-kérdezte

-Én már nem az vagyok, aki ilyeneket ígért. -ragadta meg a karom idegesen, erre kirántottam a karom a kezéből s csúnya szemekkel néztem rá, mire ő rám vágta az ajtót.
Majd visszamentem a szobámba idegesen és szomorúan.

Pár nap múlva..

Ez a pár nap ugyanúgy telt, párszor találkoztam Mattheo-val, de sosem tudtunk beszélni, mindig faképnél hagyott. Most viszont hazakell utaznom, mert az apámnak most lesz a tárgyalása és ott kell lennem.
Már mentem volna ki a kapun, amikor megpillantottam Mattheo-t a cigizős helyükön. Sajnos ő is észrevett engem, ezért odajött hozzám.

-Szükség van rád otthon?-kérdezte gúnyolódva, nem akartam foglalkozni vele, mert akkor csak felmérgelődök.

-Gondolom most derül ki a mugli doki apád sorsa. -kuncogott az utamba állva, erre idegesen meglöktem.

-Takarodj az utamból.-mondtam idegesen.

-Mostmár mindkettőnk apja gyilkos.-mondta Mattheo még mindig az utamba állva, s élvezve, hogy idegesíthet. De ezzel már átlépett egy határt.

-Menj a pokolba, te szemét!!-kiabáltam s megint meglöktem idegesen.

-Mindketten oda megyünk.-mondta ő is idegesen, erre nem mondtam semmit csak folytattam az utam. Mostmár nem jött utánam, visszament cigizni.

Aztán felültem a vonatra és hazautaztam..
Nem hiszem el, hogy Mattheo ennyire megváltozott, hogy képes így beszélni...?!