In our dreams ||Mattheo Riddle fanfiction||

44.rész

Elkészültem a bálra, de semmi kedvem nem volt menni. Pedig úgy vártam, de minden elcsesződött azóta.
Lementem a klubhelyiségbe, ahol Adrian már várt.

-Uh, nagyon szexi vagy. -vigyorgott.

-Köszi. -mondtam simán, kedvtelenül. Nem volt kedvem se hozza, se semmihez.

El is indultunk abba a terembe, ahol itt a Roxfortban szokták tartani a bálokat. Én nem tudtam hol van, szóval még jó, hogy Adrian tudta. Be is értük, de csak úgy simán mentünk egymás mellett, mintha nem is együtt mentünk volna a bálra.
Végül Adrian odanyújtotta a karját felém, erre én megkaroltam. Egy kicsi jó kedvem sem volt. Bementünk s leültünk egy asztalhoz. Sokan már táncoltak is, de nekem nem volt kedvem ahhoz.

Láttam, hogy Linda és Theodore is megérkeztek, amint észrevettek idejöttek hozzánk.

-Ti ketten?-nevetett Theodore.

-Miért?-kérdeztem.

-Neked nincs okod ezt tenni Mattheo-val szemben. -mondta Theodore.

-Nem is azért jöttem el Adriannal, hogy Mattheo-t dühítsem. -mondtam.

-Nehezen hiszem, de oké. -kuncogott Theodore.

-Ő eljön?-kérdeztem.

-Már itt is van. -nézett meglepődve Theodore az ajtó felé, erre én is odanéztem s teljesen ledöbbentem, amikor megláttam Mattheo-t Pansy-vel besétálni az ajtón. Pansy Mattheo karját karolva, nagy vigyorral az arcán sétált.

-Ez meg mi?-nevetett Theodore.

Én nem tudtam mit mondjak, teljesen lefagytam. Mattheo és Pansy?! Most ez komoly?! Mattheo direkt csinálja ezt, tudom! Ahh! Még jobban elrontotta a kedvem ezzel. Már könnyes szemekkel bámultam őket.

-Beteljesült az álma a r*binek.-mondta Linda.

-Tényleg igen. -kuncogott Theodore.

Láttam, hogy Mattheo és Pansy leülnek egy asztalhoz pont velünk szemben.
Mattheo-val ebben a pontban találkozott a tekintetünk. Hideg, komor tekintettel nézett rám, majd elnézett s belekortyolt az italába s odasúgott Pansy-nek valamit.
Direkt csinálja ezt velem, kínozni akar..

-Jaj, mennyire erőltetett ez az egész. Ahelyett megbeszélnétek mindent.-mondta Theodore.

-Szerinted én nem ugyanezt akarom? De Mattheo nem akar látni sem. -mondtam.

-Mit gondoltál, hogy könnyen kezeli majd? Hisz hónapok óta csak hazudtál nekünk. -mondta Theodore.

-Tudom, és bánom is nagyon. De ha nem lettek volna a hazugságaim szóba sem áltatok volna velem a vérmániás énetek miatt. -mondtam halkan.

-Ez igaz, viszont most elég nagy port kavartál ezzel, jobb lesz szerintem, hogyha hagyod Mattheo-t kitombolni magát, mert most nagyon bosszút akar állni. -mondta Theodore.

-Tudom, és azt is, hogy megérdemlem ezt mind. Ezért sem haragszom rá.-mondtam.

-Ne beszéljetek már arról az idióta baromról, felejtsd már el! Most velem vagy. -mondta Adrian s magához húzott, erre megint láttam, hogy Mattheo szigorú tekintettel minket néz pár méterrel tovább.

-Mert szerinted olyan könnyű elfelejteni?-kérdeztem.

-Legalább ma éjszakára. -vigyorgott Adrian.

-Te egy kicsit sem tartod tiszteletben, hogy éppen most szakítottak?!-kérdezte Linda idegesen Adrian-tól.

-Csak segítenék túllépni. -fogta meg a derekam Adrian mosolyogva, de már kellemetlenül éreztem magam, ezért kicsit odébb ültem.

-Nem kell. -mondtam.

-Milyen kis segítőkész vagy.-kuncogott Theodore, majd Lindával elmentek táncolni, mert már majdnem mindenki táncolt, csak mi nem.

-Kettesben maradtunk.-vigyorgott Adrian s a keze megint megindult a derekam felé.

-Szerintem én lassan visszamegyek a szobámba. -mondtam s felálltam az asztal mellől, de Adrian utánam jött.

-Nem bánod ha csatlakozok?-kérdezte mosolyogva.

-Fáradt vagyok Adrian, leakarok feküdni.-mondtam s elindultam az ajtó felé, de követett.

-Ne már, nem bánnád meg, ha én is felmennék. -vigyorgott s elkapta a karom s visszarántott.

-Engedj el. -mondtam, de nem engedett el.

-Jól fogunk mulatni. -kérlelt Adrian, de megint megpróbáltam elmenni, de visszahúzott, erre a semmiből ott termett Mattheo s hirtelen meglökte idegesen.

-Mi a f@szt csinálsz?!-kérdezte Mattheo idegesen.

-Neked már semmi közöd hozzá.-mondta idegesen Adrian.-Velem jött el a bálba, azt csinálunk, amit akarunk.

-Ó, szóval veled?-vigyorodott el gúnyosan Mattheo s rám nézett, erre odajött Pansy is. Még csak ez kellett..

-Mit csinálsz itt Mattheo?-kérdezte Pansy s rám nézett ő is.

-Semmit, gyere menjünk inkább.-mondta Mattheo s megfogva Pansy derekát elsétáltak.

-Te pedig hagyj békén, ne mondjam el mégegyszer. -mondtam idegesen Adriannak s inkább visszaültem az asztalhoz, nem mentem vissza a szobámba.
Adrian elment táncolni, mert már elkezdődött a bál bulisabb része.
Én meg csak ültem az asztalnál egyedül.

-Hol van a partnered?-hallottam egy hangot a hátam mögül, hátranéztem s Mattheo volt az.

-Hagyj békén. -mondtam halkan.

-Elhagyott ő is? De szomorú, most nincs kinek hazudozz. -gúnyolódott Mattheo.

-Te pedig Pansy-n kívül más csajt nem kaphattál volna, akivel idegesíthetsz engem?!-förmedtem rá hirtelen, meg is lepődött.

-Semmi közöd ahhoz, hogy kivel jövök el. Legalább ő nem b@sz át. -mondta Mattheo, s elakart menni, de utána szóltam.

-Jó, akkor folytasd csak ezt a játékot vele, meglássuk meddig bírod. -mondtam idegesen, erre hátranézett s pár lépést visszalépett felém.

-Itt egyedül csak te játszottál, senki más.-mondta idegesen.

-Játéknak nevezed? Pedig az érzelmeimről sosem hazudtam neked.-mondtam.

-Engem már nem érdekel semmi, ami veled kapcsolatos, érted? És miért hinnék neked egyáltalán? -kérdezte idegesen.

Erre nem tudtam mondani semmit, csak bámultam a táncoló diákokat könnyes szemekkel.

-Chh. -mondta gúnyosan Mattheo s elsétált.
Később meguntam és visszamentem a szobámba aludni.