Kérlek.

2.

Mély levegőt vett és felkelt az ágyból. Magára kapott egy melegítőt és egy pulóvert majd a konyha felé igyekezett.

Nincs lehetősége csak egy fekete tea, ami talán segít neki. Altatója, amit még egy orvos írt fel neki jó pár évvel ezelőtt és azóta szedi, pár napja elfogyott. Nem volt ideje még elmenni venni, napjai szűkösek mostanában. Bár, nem szedheti mindennap őket a meccsei miatt, de mikor csak edzeni megy, jól jön. Átkutatta az egész házat hátha talál valamit, de semmi. Ideges volt hogy pont most nem tud aludni, amikor másnap edzése lenne.

A konyhaszekrényeket mind átkutatta, minden egyes kis szegletet átnézett, de nem akadt tea nyomára.

-A kurva életbe már.-támaszkodott neki a pultnak és próbálta lenyugtatni magát. Mély levegőt vett és felegyenesedett.

Nem volt más választása, minthogy elmenjem a legközelebbi kisboltba, ami ilyenkor is nyitva van.
Magára kapta cipőjét, kabátját és még egy maszkot is felvett. Nem akarta hogy bárki is felismerje. Jól esett neki hogy ennyien szeretik, mégsem volt kedve most senkihez.

Bezárta ajtaját és sétálni kezdett. Nem volt messze úti célja, ezért felesleges lett volna autóját beindítani. Zsebre tett kézzel ment tovább, hisz az idő mostanra már teljesen lehűlt.

A boltba belépve megkönnyebbült. Nem voltak sokan, épp hogy csak egy-két ember járkált a sorok között. Egy kosarat vett kezébe és a teák felé vette az irányt.

Gondolkozás nélkül vette le a szokásos fekete dobozos filtert és dobott kettőt a kosarába. Továbbsétált az italok felé, hogy vizet tudjon venni. Ahhoz hogy odaérjen, át kell menni az édességes soron is, amit nem is értett hogy miért oda kellett rakni.

Odaérve levett egy fél literes buborékmentes vizet, a kedvence. Nem értette minek szeretik az emberek a buborékosat. Egyszerűen az íze is rossz, nem hogy még az érzés mikor a folyadék lemegy a torkodon.

Úgy gondolta hogy végzett, megvette a kellő dolgokat így sétált tovább. Ám szeme megakadt egy ismerős szőke hajkoronán. Felismerte az alacsony termetű fiút, aki nyújtózkodva próbálta elérni a polcon levő csokit.

Megrázta fejét és úgy döntött nem törődik vele. Mégis megállt egy pillanatra és elgondolkozott. A kölyök már lábujjhegyre is állt, de még úgy sem érte el az epres édességet.

Megindult felé, majd gyorsan vette le helyéről, erőlködés nélkül. A szőke hirtelen kapta rá tekintetét és nagy szemekkel nézte az előtte állót.

Felismerte, ez nem volt kétség és erre Jungkook is rájött. Kezébe nyomta a csokit majd sétált is tovább, mintha semmi nem történt volna.

Az alacsony feleszmélt a sokkból és gyorsan utána indult. El sem hitte hogy találkozik vele, a mai után pedig végképp nem.

-Köszönöm.-szól hozzá mikor végre utolérte a bokszolót. Az csak rápillant egy másodpercre majd megy tovább.-Nagyon szeretem ezt a csokit, a kedvencem. Neked melyik?-érdeklődve nézett fel rá. Kedves akart lenni, azok után amiket érte tett. Ki tudja, talán még barátok is lehetnek.

Jungkook csak behunyta egy pillanatra szemét és már meg is bánta hogy segített neki.

-Nem eszem ilyen szarokat.-állt be a kasszához.

-Oh, tényleg.-a szőke, fejében szidta magát hogy miért nem jutott eszébe ez.-De régen biztos ettél.-próbálja menteni a menthetőt.

-Nem. Nem ettem.-ebben viszont hazudott. Ha volt egy kis spórolt pénze, mindig vett magának valami finomságot gyerekként. A kedvence pedig a karamellás csoki volt, csak nem vallja be senkinek.

Ezek után az alacsonyabb már nem szól hozzá, inkább csendben ő is kifizeti a dolgokat. Kilépve a boltból, meglepően nézi hogy a fekete hajú még mindig ott van. Maszkját levette és vizét issza. Ezt jó alaposan megbámulja és észre sem veszi hogy Jungkook már őt nézi, miután abbahagyta az ivást. Megrázta fejét és inkább lehajtja szégyenében.

-Köszönöm a mait.-szólal fel halkan ahogy eszébe jut ami a meccs után történt.

A másik csak elrakja vizét és visszaveszi maszkját. Álmos szemeivel ránéz a szőkére és nem mondva semmit, elindul haza.

-Taehyung vagyok! Egyébként...-suttogva mondja már az utolsó szót, hátha meghallja még a magasabb.
Szomorúan konstatálja hogy a híres bokszoló nem is olyan kedves mint hitte.

Jungkook hazaérve megcsinálta magának a teát és olyan gyorsan itta meg, ahogy csak tudta.

Az ágyba dőlve várta hogy végre elnyelje az álom, de az alig akart szemeire jönni. Ki kell magát pihennie holnapra, de az már nem fog összejönni. Reggel korán kel és elmegy futni, ki kell szellőztetnie a fejét.

Azok a szemek.