26.

229 27 3
                                    

Teltek a napok és a mérkőzés ideje egyre csak közelebb jött. Na nem mintha senki nem várta volna, hisz végre egy két majdnem egy rangú összecsap.

Azonban volt valaki, aki száját rágcsálta idegességében emiatt. Hiába nyugtatgatták Taehyungot, még legjobb barátja sem tudta lecsitítani, akivel idő közben újra rendben lett a viszonyuk.

Jungkook izgalmában ugrándozott öltözőjében. Már bemelegített, csak azt várta hogy végre kimehessen a tömeg elé. Yoongi a falnak dőlve nézte őt és büszkeséggel nézett rá.

Nem beszélt hozzá, semmi szükség nem volt rá. Bízott a másikban és nem szerette volna most idegesíteni. Majd a mérkőzés után beszél vele.

A szőke a padon ült és kezeit birizgálta. Jungkook ezt észrevéve guggolt le elé és kezdett hozzá suttogni.

-Ne aggódj.-fogta kettő keze közé a másik pufi arcát.

-Könnyű mondani.-fújta fel fejét.

-Megnyerem.-jelentette ki magabiztosan és egy apró csókot lehelt a szájára, emiatt pedig az elpirult.

A barna hajú csak halványan mosolygott az előtte levőkre. El sem hitte hogy legjobb barátja képes volt valaki miatt ennyire megenyhülni.

Ezután rögtön jeleztek is a bokszolónak hogy idő van és indulnia kellene. Nem várt, rögtön elindult ki az öltözőből. Felvette kesztyűit, fogvédőjét bevette és póker arcát felrakta magára.

Amíg bemászott a ringbe, egész végig farkasszemet nézett ellenfelével. Gyilkos tekintettel nézték egymást, alig bírták visszatartani hogy ne ugorjanak egymásnak.

Amint a bíró belefújt sípjába, rögtön támadni kezdtek. Gyorsan akarták ezt lerendezni és mindketten a kiütésre mentek. A koncentrációtól izzadtságcseppek kezdtek folyni rajtuk, miközben egymást püfölték.

Jungkook csak egy pillanatra nézett el, hogy szemeivel kedvese tekintetét felvegye. Látta rajta mennyire ideges és fél, de egy nyugtató pillantást küldött felé, hátha ez is hat valamit.

Kyungsoo, a másik apró figyelmetlenségét kihasználva gyomron ütötte azt. A fekete hajú begörnyedt, emiatt még több ütést bekapott. A másik csak gúnyosan elvigyorodott ellenfelén.

Jungkook idegesen iramodott neki a sötét barna hajúnak. Végezni akart már nagyon ezzel a mérkőzéssel, hogy ezután hazamenjen az ápolóval és együtt aludjanak.

Ott ütötte ahol tudta, már majdnem ki is ütötte mikor a sípszó jelezte, hogy az első körnek vége. Azt hitte sikerül majd egy menetben lezavarni az egészet, de mivel nem, mérgesen ment vissza helyére.

Fújtatott párat, miközben gyilkos szemekkel méregette ellenfelét. Az sem tett másképp, csak azon jobban látszott már a fáradtság. Letelt a pihenés és a fekete hajú rögtön a másiknak esett.

Ütötte ahol csak tudta, védekezett amikor csak tudott. Kyungsoo kezei kezdték feladni a szolgálatot, emiatt lejjebb engedte őket. Jungkook ezt kihasználva gyorsabban adta neki az ütéseket.

Mikor a sötét barna hajú adott volna egy erős ütést, a másik hirtelen kikerülte. Egy lendület teljes jobb alulról jövő erőset indított, ami célba is ért. Kyungsoo rögtön összeesett.

Jungkook nem hátrált, tovább verte a földön fekvőt. Kiadta ami benne volt, mert megérdemelte. A bíró szedte le róla, aki ezután rögtön orvost hívott.

A meccset lezárták, kijelentették hogy a fekete hajú nyert. Az levette kesztyűit, kivette fogvédőjét és kisietett a ringből. Taehyung rögtön odaszaladt hozzá, de nem tudta mennyire szabad közel mennie.

Jungkookot nem érdekelte a tömeg, odament és magához ölelte a megszeppent szőkét és fel is emelte a talajtól egy pillanatra. Hirtelen csókolta meg kedvesét, aki pironkodva nézett rá.

Az újságírók rögtön megrohamozták őket, egy csepp menekülő utat sem hagyva. A fekete hajú közelebb húzta derekánál fogva magához az ápolót és bátran állt elé a kérdéseknek.

-Maga kicsoda?

-Ön biszexuális?

-Mióta létesítenek kapcsolatot?

-Együtt vannak?

Az utolsó kérdés volt az, ami megfogta Taehyung fülét. Még ő maga sem tudta erre a választ, hisz erre nem tértek még rá.

Jungkook lassan fordult kedvese felé és megfogta kezeit. Halvány mosolyt ejtett és úgy ejtette ki szavait.

-Kölyök, leszel a párom?-reményteli szemekkel nézett a másikra.

-Igen, leszek.-a szőkének könnybe lábadtak szemei az örömtől.

Amint az újságírók elmentek onnan, ők is haza indultak. Le sem lehetett arcukról vakarni a vigyort, amit egymásnak okoztak.

Együtt.

Kérlek.Where stories live. Discover now