Kérlek.

11.

Ő most...Bevallotta neki hogy mit érez?

Ágyán ült és maga elé nézett folyamatosan. Néha hajába túrt idegesen és azon gondolkozott hogy mi a francért szólalt meg akkor. Megbánta? Meg.

Taehyungnak nem szabadott volna egy szót sem mondania magáról. Még ha csak egy kicsit is mondott, annál nagyobb súlya volt annak.

Ezek után nem tudja hogy fog ránézni a kisebb és nem is akart emiatt találkozni vele. Nem fog tudni uralkodni magán és még több mindent el fog neki mondani, hisz a szőke valamilyen oknál fogva nyugalmat ad neki és azt érzi hogy benne megbízhat.

Ezt pedig Jungkook furcsállta. Még legjobb barátjának se mondott el ilyen hamar dolgokat, most pedig csak hirtelen kicsúsznak a szavak a száján.

Biztos benne hogy Taehyung se tudja mit csináljon most és ebben igaza volt. A szőke egész este ezen gondolkozott, de ezzel csak kíváncsisága nőtt nagyobbra. Érdekli mi történt a fekete hajúval, de nem állhat elé kérdően csak úgy. Yoongit sem szeretné kérdezgetni, bízik abban hogy maga Jungkook fog neki egyszer megnyílni és nem kell annyit kérlelni.

Yoongi most is a szőke házában volt és a nappali kanapéján ültek. A barna hajú nem tudja mással megbeszélni azt, hogy aggódik legjobb barátja miatt. Párjával ilyenekről nem szeretne beszélni, fél hogy nem érdekli vagy csak szimplán nem akarja terhelni ezzel. Így mindig Tae kanapéján köt ki és beszél arról hogy barátja tönkre fogja tenni magát, előbb vagy utóbb.

Mégha a kisebb nem is ismeri annyira a bokszolót, szívesen végighallgatja Yoongi beszédét. Igyekszik neki tanácsokat adni és nyugtatja hogy minden rendben lesz. Ám ezt néha ő sem gondolja komolyan. Amiket hall róla nem megnyugtatóak. A másik bokszoló nem oszt meg akármit legjobb barátjáról, ami így megnehezíti Tae dolgát, de tiszteletre méltónak gondolja hogy Yoongi nem mondja el azt a múltat amit a fekete hajú szívből utál.

A szőke tudta hogy vannak nála rosszabb sorsúak. Főleg most hogy egy-két dolgot megértett Jungkook történetéből. Abból a pár információból is rájött, hogy milyen nehéz élete volt és van a bokszolónak.

Bátorítónak gondolta hogy eddig eljutott és mostanában ráébresztette Taehyungot arra, hogy legyen erős. Még ha nincs is jó kapcsolatban a fekete hajúval, akkor is hálás neki ezért.

-Átmegyünk hozzá, oké?-Yoongi kissé kérdően néz felé, hogy tényleg jönni akar e.

-Oké.-bátorítóan mosolyodik el.

-Jobb ha nem írom le neki miért megyek meg kivel, mert képes kizárni.-húzza száját miközben írja az üzenetet.

A szőke csak bólint és várja míg barátja befejezi amit elkezdett. Ezután folytatják beszélgetésüket, de már az autóban ahogy a bokszoló háza felé mennek.

...

Nem kellett sokat vezetni, tizenöt perc alatt odaértek. Becsengettek és vártak, míg barátja nem nyitott ajtót.

Jungkook nem figyelt ki az, csak kinyitotta az ajtót és rögtön ment is vissza, így nem látta hogy a szőke is ott van. Amint visszanézett észrevette a kisebbet. Kérdőn és idegesen méregette barátját, de az csak állta tekintetét.

-Ülj le.-mutatott egy fotelra az alacsonyabb és ő is helyet foglalt a szőkével.

Csak beletörődően leült, de mérge nem múlt el. Felváltva nézett Taehyungra, aki csak összehúzta magát a másik tekintetétől és legjobb barátjára, aki kezdi egyre jobban idegesíteni ezekkel a cselekedeteivel.

-Felhívott az orvos.-kezd bele nyugodtan.

-Muszáj ezt most megbeszélni?-szorongatja a kanapé karfáját.

-Igen, muszáj.-néz rá komolyan-Elmesélte mi történt. Konkrétan remegő hanggal mondta hogy mit csináltál.-szorítja össze fogait-Teljesen elment az eszed?!-emeli meg kicsit hangját, de a mellette levő könyökével megböki és ezt Jungkook is észre vette.

-Ha legközelebb is olyanok mond, ne félj, a fején fogom széttörni az asztalt.-húzza gúnyos mosolyra ajkait.

-A munkáját végezte!-artikulál idegesen kezeivel.

-Tudod te egyáltalán miket mondott?-vonja fel kérdően szemöldökeit.

-Igen tudom, mert én kértem hogy mondja azokat, basszameg!-fakad ki, de rögtön megbánja. A fekete hajú csak kissé felhúzza szemöldökeit és úgy szemez barátjával.

-Tényleg?-horkant fel hitetlenkedve.

-Jungkook én...-vesz nagy levegőt-Én csak segíteni akarok...-nem tudta befejezni, mert félbevágták.

-Takarodj a házamból.-szorítja még erősebben a fotelt, nehogy elboruljon ennél jobban agya.

-De..-szabadkozott volna, de mit sem ért az már.

-Takarodj a házamból!-emelte meg hangját mire Taehyung megugrott. Yoongi csalódottan de egyben idegesen állt fel és ment el, az ajtót becsapva maga után.

Jungkook hajába túrt és próbálta lenyugtatni magát, de úgy szorongatta már a fotel karfáját hogy ujjai elfehéredtek.

A kisebb nem tudta mit csináljon. Maradjon vagy menjen ő is el? Már állt volna fel és indult volna az ajtóhoz de Jungkook megállította hangjával.

-Maradj.-ennyit mondott csak, de ezzel is sikerült maradásra bírnia a szőkét.

Csak lassan visszaült és úgy nézte a magasabbat mit szeretne. A fekete hajú maga sem tudta miért késztette arra hogy ne menjen el a másik, de úgy érezte muszáj.

Maga elé nézett egy darabig, erőszakosan megdörzsölte arcát majd halkan megszólalt.

-Miért csinálod ezt velem?-kissé szenvedve nézett Taehyungra, aki tágra nyílt szemekkel vizslatta a másikat.

-M..Mit?-megint rosszul csinált volna valamit? Játszódott le fejében a kérdés, hisz nem tudta Jungkook mire gondol.

-Miért érzem ezt?-hangja mintha egy pillanatra megremegett volna, de próbálta tartani magát.-Nem tudok a közeledben megmaradni, mert egyszerűen..-nem akarta befejezni a mondatot, nem merte.

Taehyung kíváncsian hallgatta a bokszoló szavait és hitetlenkedve nézett rá.

-Megőrjítesz.-fejezte be halkan a mondatot a fekete hajú. Jól esett neki kimondani ezeket a szavakat, de bűntudatot kezdett el érezni utána.

Hagyta hogy érzelmei legyőzzék őt és ezt szánalmasnak tartotta. Évek óta nem volt ilyen és nem hiányzott neki ez. Gyengének, sebezhetőnek érezte most magát, mint aki el van veszve.

Bízom benned.