Kérlek.

8.

Semleges arccal megy végig az épület folyosóján. Testében megvolt a tartás, magabiztosan ment öltözője felé. Vállain ott volt táskája, amiben csak a legfontosabb dolgai voltak.

Néhányan megnézték sétálása közben, de fittyet sem hányt rájuk. Még pár újságíró is észrevette, de mielőtt azok elérték volna, ő már betért öltözőjébe.

Yoongi várta bent egy padon ülve. Minden meccse előtt ott volt és beszélgetett vele pár szót. Igaz, Jungkook ilyenkor meg sem szólalt, de barátja be nem fogta a száját. Buzdította, folyamatosan beszélt hozzá, tartotta benne a lelket. A fekete hajú sosem mondta mennyire is jól esik ez neki.

Leült ő is a padra, majd táskájában kezdett turkálni. Elővette ruháit, mit sem törődve a barna hajúval, el kezdett öltözni.

Yoongi nem volt meglepődve barátja testétől, sokszor látta már ruha nélkül. Ne tessék félreérteni, sosem tudnának úgy nézni egymásra. Volt rá alkalma megnézni, hisz Jungkook maga mutatta meg neki minden egyes hegét, sebét amit a múltban szerzett.

A fekete hajú nem volt rájuk büszke, az emlékek inkább szívfacsaróak voltak. Barátja viszont így is elfogadta, támaszt nyújtott a másiknak és ezt vissza is kapta mindig. Legjobb barátok.

Tudta hogy nem kell beszélnie hozzá, a Jungkook tisztában volt vele hogy mit csinál, minek áll neki. Mégis szeretett tanácsokat adni neki ilyenkor, mégha nem is volt rá szüksége. Egyszerűen csak éreztetni szerette volna barátjával hogy ő itt van és támogatja őt.

Már a ring felé sétáltak, mikor Yoonginak megszólalt a telefonja. Elmosolyodott a kijelzőn levő név láttán, majd gyorsan fel is vette.

-Mondd, Chim.-vigyorgott bambán maga elé, mire barátja csak szemét forgatta.-Nem, nem beszéltem ma vele.-összevonta szemöldökeit-Ne aggódj. Tae tud magára vigyázni.-a fekete hajú akarata ellenére hegyezi jobban füleit a név hallata után-Nem biztos hogy az a fasz áll a háttérben.-rázza fejét-A meccs után átmegyek, oké? Addig nyugi. Puszi.-vigyorog újra és felveszi a tempót a másikkal.

Jungkook agya nem áll le. A 'fasz' nem lehet más mint Kyungsoo, Taehyung exe. Találkozott már vele, nem is egyszer. Nem akar most a múltra koncentrálni, most nem szabad hogy elvonják figyelmét. Mégsem tud másra gondolni mint a szőke hajúra, aki lehet, szenved.

Ugyan, miért törődik most ezzel? Megrázta fejét, majd egész testét átmozgatta és inkább a bíróra figyelt, aki magyarázott.

Belépett a ringbe és felmérte ellenfelét. Nála nem sokkal alacsonyabb, körülbelül vele egykorú. Nem szokott utánanézni ellenfeleinek, nem izgatja különösebben.

A meccs elkezdődött. Nem volt könnyű dolga mint a múltkor, de végre egy kihívás elé állhatott. Megsebesítette a másik, de még így is jobban állt mint ellenfele, aki alig volt már lábán.

Látszott rajta hogy elfáradt, úgy lihegett mint aki alig kap az éltető anyagból. Kapott az alkalmon, mikor az egy pillanatra leengedte kezeit és egy jobb horoggal földre is küldte. Nézte ahogy a bíró odaszalad a fekvőhöz és azt is hogy orvost hívnak hozzá.

Csak egy félmosolyt ejtett, tudta hogy ezzel megnyerte a mérkőzést. Körülnézett, de szeme nem találta a keresett személyt. Taehyung nem ült egyik helyen sem, még a nyomorult exét se látta sehol. Mindig itt szokott lenni a szőke, mégha nem is miatta, de Yoongi miatt igen. Nyugtalanította és nem tudta miért.

Kijelentették hogy ő nyert és már ment is az öltözőbe. Barátja alig tudta felvenni vele a lépést, olyan gyorsan szedte lábait. Leakart tusolni, fel akart öltözni és rögtön autóba pattanni. Yoonginak nem is volt lehetősége megkérdezni tőle, hogy mi lelte, hisz olyan gyorsan eltűnt a zuhanyzók közt.

Már felöltözve tért vissza a barna hajúhoz, aki felvont szemöldökkel nézte kapkodó haverját. Már szólt volna hozzá, de telefonja csörögni kezdett, Jungkook pedig már el is tűnt szemei elől. Csak fújtatott egyet és felvette párja hívását, aki ismét arról számolt be, hogy Tae nem veszi fel a telefont.

A fekete hajú kocsiba ült és rögtön el is indult. Nem tudta hova megy, az ég már sötétbe burkolózott. Talán csak fáradt volt és minél előbb ágyában akart már lenni. Talán csak nem akart a sajtóval foglalkozni. Ki tudja?

A szokásos kisboltnál parkolt le autójával. Kiszállt és már ment volna be, ha szeme nem akad meg egy ismerős hajkoronán. Közelebb lépkedett a szőkéhez és végigmérte.

-Mit csinálsz itt, kölyök?-nem akart beszélgetni vele, de nem tudott csak úgy elmenni mellette.

Taehyung csak ránézett fáradtan. Szája fel volt szakadva, nyaka körül pirosas foltok voltak felfedezhetőek, amiket Jungkook is észrevett. Nem akart turkálni a kisebb magánéletében és nem is érdekelte.

A fekete hajúnak gyorsan kellett cselekednie, hisz a padon ülő elkezdett oldalra dőlni. Leült mellé majd úgy tartotta meg az elájult szőkét.

-Baszd meg, Kyung.-sziszegte fogai közt, hisz tudta hogy ő tette ezt a kisebbel. Tudja milyen valójában az a féreg a tündöklő maszkja alatt.

Lábával dobolt és gondolkozott. Most mit csináljon vele? Nem hagyhatja a padon, éjszaka hideg lesz. Nem tudja hol lakik, ahhoz a faszhoz meg nem viszi. Egyetlen megoldás maradt és az az ő lakása.

Semmi kedve idegenek elvinni oda, főleg nem Taehyungot. Távol akar maradni tőle, de a szőke mintha kergetné őt mindenhová. Sóhajtva vállára kapta, majd a kocsija hátsó ülésére fektette. Beült a volán mögé, majd háza felé kezdett indulni.

Meggyötört.