Kérlek.

5.

Szétesett. Lehet így mondani? Egyedül érezte magát? Igen. Nem kellett volna ennyire begurulnia? Nagy valószínűséggel nem. Megbánta? Nem.

Nem érdekelte az ismeretlen, akit majdnem ájulásig vert. Nem érdekelte a szemtanúk, akik felvették videóra. Őt csak legjobb barátja érdekelte, aki most egy jó darabig nem fog hozzászólni.

Olyan régóta barátok már és ő volt az egyetlen akit ennyire bizalmába engedett. Yoongi megértette őt, amikor senki más nem tudta. Ott volt mellette mikor szüksége volt rá, bármikor hívta, ő már ott is termett.

Ágya szélén ül és gondolkozik. Nem érdekli Taehyung nézése, mégsem tudja kiverni fejéből szemeit. Fejét fogja, idegességében hajába túr. Holnap meccse lesz és ki kellene pihennie magát. Pont most, mikor olyan sok dolog történt.

Inkább a fürdő felé veszi az irányt, ahol a zuhany alá lépve engedi magára a jéghideg vizet. Reméli, ez segíti ellazítani és lenyugtatni.

Fáradtan közelíti meg ágyát és fekszik bele. Szokás szerint, szemére megint nem jön álom. Teste lomha, nem lenne ereje felkelni már egy teára. Az egyetlen amit tehet, ha vár. Mint minden este, most is a plafont bámulja és várja a sötétséget, vele együtt borzalmas álmait is.

...

Nem volt kipihent. Mondjuk, ő sosem az. Sporttáskájával kezében lép be a mérkőzés helyszínére és megy az öltözők felé. A folyosókon mindenki ide-oda szaladgál és készülődik, miközben ő csak semmi életkedvvel próbálja felrázni magát. A reggeli kávé talán felébreszti. Nem láthatják hogy fáradt.

Az öltözőbe belépve meglepődik. Barátja karba tett kezekkel nézi, nekidőlve a falnak. Nem törődik vele, leül egy padra és cuccait kezdi kipakolni.

-Nincs mondanivalód?-kissé flegmán teszi fel a kérdést a barna hajú.

-Nincs.-nem néz rá, cipőjét köti ki.

-Legalább egyszer néznél szembe a problémáiddal.-gúnyosan szólal fel, miközben ellöki magát a faltól.

-Ha csak ezért vagy itt, el is mehetsz.-néz szemeibe komolyan-Vagy ha ennyire kiakarod adni magadból, akkor a meccs után tedd. Erre most nem vagyok kíváncsi.-áll fel és kezébe veszi dolgait.

Yoongi, legjobb barátja látván, elgyengül. Végignéz rajta és csak sajnálatot tud érezni. Tudja hogy nem aludt, látszik rajta.

Szeme mindig észreveszi a mellkasán levő heget, minden egyes alkalommal mikor meglátja póló nélkül. Szörnyű belegondolnia, de tartotta magát. Megígérte neki hogy nem fog sajnálkozni.

Hagyja, had menjen ki az ajtón. Nem sokkal később ő is kimegy és már csak azt látja hogy a bíró beszél, a fekete hajún pedig már rajta van a kesztyű.

Nem aggódik miatta, ismerte már. Eddig egy meccset sem veszített el és érzi hogy nem most fog ez megtörni.

A bíró elindította a mérkőzést és árgus szemekkel nézte barátja ütéseit. Néha még őt is letudja nyűgözni mikre képes, mégha nem is ez az első alkalom hogy látja ilyen helyzetben.

Az ellenfele eléggé ügyes, de látszik rajta hogy még kezdő. Sok mindenre nem figyel, nagyon ugrándozik, ezzel is fárasztva magát. Jungkook csak nézi hogy pattog neki, de nem akar sokáig itt lenni most, így megüti úgy, hogy az a földre kerül.

Nem hagyja itt abba, amint a másik feláll, azonnal folytatja. Kiadja magából feszültségét, amit a tegnapi nap és az alváshiány okozott neki. Már le kellett ráncigálni szegény gyerekről, hisz a végén kórházban köt ki.

Egyértelmű győzelem volt, ezt mindenki látta. A bíró magasba emelte kezét, ezzel lezárva a mérkőzést. A fekete hajú csak kiköpte fogvédőjét és leszedte kesztyűjét. Igyekezett minél előbb eltűnni onnan, nem volt kíváncsi az újságírókra.

Yoongi követte vissza az öltözőbe, megvárta míg kifújja magát és iszik vizéből, majd amikor látta hogy barátja teljes figyelmét neki szenteli, elkezdte beszédét.

-Idióta vagy.-kezdi mérgesen-Felelőtlen és nem hallgatsz az eszedre. Simán félrelökhetted volna azt a csávót és elmehettél volna, de nem. Neked végigkellett hallgatnod ahogy ócsárol téged és neki kellett menned.-lép egyre közelebb hozzá-Megint behívhatnak emiatt, nem fogod fel?! Megmondták ha lesz megint hasonló, akkor nem úszod meg.-artikulál idegesen.

-Ennyi?-nem törődően húzza fel szemöldökeit.

-Nem jársz a kibaszott terápiákra. Meg lett mondva hogy menj el rájuk.-sziszegi-Te is tudod hogy segítenek, csak nem vagy hajlandó bevallani magadnak. Valahogy éreztem hogy leszarod az egészet, de hogy ennyire?-hitetlenkedik-Jó ez neked?-próbál lenyugodni.

-Nem lesz több ilyen.-sóhajt egy nagyot a fekete hajú-Igyekszem nem törődni velük.-néz rá komolyan.

Yoongi végignéz rajta. Egyszerűen nem tud rá haragudni, hisz ismeri már őt. Lobbanékony és nehéz vele bánni, de csak meg kell érteni. Néha csak belegondol az ő helyzetébe és rájön, mit miért tesz.

-Nem tudtál aludni, igaz?-tereli a témát kedvesen, miközben leül mellé.

-Nem igazán.-nem hazudik neki, nincs értelme-Elfogyott az altatóm.-dönti hátra fejét.

-Az sem tesz jót, hogy mindig azt szeded.-néz irányába, de az még mindig felfelé tartja fejét.

-Anélkül nem tudok aludni, te is tudod. Ha azt szedem, legalább nem álmodok.-sóhajt frusztráltan.

Csendben ültek egymás mellett egy darabig, de Yoongi törte meg azt.

-Randim van, szóval megyek.-áll fel hirtelen mire Jungkook is felkapja fejét.

-Micsoda?-hitetlenkedve nézi vigyorgó barátját.

-Jól hallottad.-fölényes mosolya ott van arcán-Majd mesélek.-ezzel ott is hagyja a fekete hajút aki csak megrázza fejét barátja viselkedésén.

Bocsánat.