ELBASZVA

Első fejezet

- Ne már, Joanna, jó buli lesz! -nyaggatott a barátnőm Misty. Szintén az étteremben dolgozik felszolgáló ként.

- Nem tudom srácok. Nem akarom Scottit megint Robertáék nyakába varrni. -ringattam épp a karomban, de az istennek sem akart elaludni.

- Vigyázok rá. -ajánlotta fel Nicole.

- Kösz húgi, de nem úgy volt, hogy ma átjön Lili?

- Attól még ugyan úgy tudok vigyázni Scottra. -magyarázta, mire a kisfiamra pillantottam, aki csak vigyorgott. Akaratom ellenére is elmosolyodtam, és egy nagy cuppanós puszit nyomtam az arcára. Ha bár fogalmam sincs ki az apja, de jó képű lehetett Scottot elnézve. Egyedül a kék szemét örökölte tőlem, másban nem igen vélek hasonlóságot felfedezni, persze még kicsi, de azért már látszik ez-az. Például a barna haja. Azt nem tőlem, de még csak nem is tőlünk örökölte. A családban szinte mindenki szőke.

- Na, indulhat a buli? -rontott be Miguel (Migel), a mexikói langyi haverom. Imádom ezt a formát.

- Joanna nem akar jönni. -grimaszolt Misty, miközben hanyagul legyintett egyet csipkés kesztyűéjben. Kissé bohókás az öltözete. Most is épp egy sárga csőszoknyát viselt, csíkos pólóval, egy körsállal, ami alól kilógott a lánca, vállig érő lila, kissé hullámos hajában pedig egy kis pink masni díszelgett.

- Joanna Johnson! -tette kezét csípőre Miguel, amihez még kissé be is pucsított. - Ne szórakozz velem kisanyám! -ingatta a fejét, a szám pedig autómatikusan mosolyra húzódott. - Nagyon el akarok menni ebbe a buliba, hogy mint hárman bepasizzunk. -vágódott le közénk a kanapéra. - Ne már! Olyan rég voltunk bulizni, és mostanában stresszes is vagyok. - emelte fel a kezét csajosan. - És te! -mutatott rám hibátlan manikűrével, ami szépen reszelve volt, és színtelen körömlakk díszelgett rajta. - Tudom, hogy rengeteget melózol, és mind kettő stresszes. Ahogyan azt is tudom, hogy a muffod már rég nem szórakozott.

- A muffom igen is jól van!

- Ja, azt a kis örömöt is magadnak szerzed. -csattogott a rágójával Misty.

- Srácok! -állítottam le őket. - Nem hiszem, hogy ez rátok tartozni. Imádlak titeket, de legalább ennyi magánszféra kell.

- Jó, én nem bánom, de ott a helyünk a ma esti bulin. Ha kell, kirángatlak! -húzta a száját kissé csücsörítve Miguel, mire sóhajtva pillantottam felváltva rájuk.

- Legyen.

- Na, ez a beszéd! -vágták rá mind hárman egyszerre, mire Scotti nyöszörögni kezdett.

- Lefektetem.

- Hagyd csak. -vette át Nicole.

Vagy húsz percig indulás előtt agyonparáztam magam, hogy minden meg van , és hogy Scotti biztos jól van e, meg hogy talán itthon kéne maradnom, de esélyem se volt egy lila hajú lánnyal, és egy mexikói meleg srác ellen. Szó szerint kirángattak a házból, és Misty még a telefonom is elkoboztam

- Édesem, ez az este rólunk szól, és hogy jól érezzük magunkat. Kiadjuk a gőzt, és szórakozzunk. -lökte meg a csípőjével az enyémet, mire halványan elmosolyodtam.

- Na, meg a pasikról! -Miguel kijelentésére mind a hárman felnevettünk.

Denver egyik klubjához érve mint előkaptuk a személyinket, és mivel már mind betöltöttük a tizennyolcat (Én tizenkilenc, lassan húsz, Miguel huszonkettő, Misty kereken húsz) így mind bejutást nyertünk. Bent már nagyban folyt a buli. Bömbölt a zene, amire izzadt alakok ugráltak, néha egymást meglökve. Sokan a boxoknál, bárpultnál ücsörögtek, beszélgetve, vagy épp csak a csajokat figyelték, hogy ma ki is rázza jobban. A srácokkal a pulthoz mentünk egy-két indítóért, mert nekem nagyon el kellett lazulnom. Miguel első körnek kért három teqilát -a mexicói- majd jöhetett három vodka is.

- Na, megmutassuk ezeknek a libáknak, hogy a nyomunkba se érnek? -kiabálta a fülembe Misty, mire nevetve bólintottam, magam után húzva langyi haverunkat is. Nem törődtünk semmivel, csak jól éreztük magunkat. Tomboltunk, énekeltük, sőt! Ordítottuk a dalokat. Nem gondoltam semmire, csak arra, hogy szabad vagyok. -Mért van az, hogy mindig ő fog magának legelsőnek pasit? -kémlelte zöld szemeivel Misty, mexikói barátunkat, aki egy fekete sráccal táncolt igen csak túlfűtve, mire elnevettük magunkat, de nem cikizésből persze. Ő a legjobb barátunk, és teljesen elfogadjuk a másságát. De tényleg brutál, hogy ő általában előbb szerez pasit, mint mi. - Apropó, az a cukiság jó ideje téged vizslat. -biccentett a bár felé, mire oda pillantottam. Egy magas, izmos srác állt a pultnak támaszkodva, néhány srác társaságában, de ő teljesen kitűnt. Ritka jóképű férfi volt. Kék szemei, világosbarna haja, és enyhe borostája akármelyik nőt megfoghatta volna itt, de ő mégis velem szemezett. Olyan húsz-huszonöt év között lehetett. - Szerintem fogd meg! -tanácsolta a barátnőm.

- Szeretném, de mégsem mehetek oda hozzá, hogy keféljünk egyet!

- Nem is kell. -vigyorgott. - Már jön. Ne, ne nézz hátra! -akadályozta meg a cselekedetem, majd el is tűnt. A másik pillanatban pedig két nagy tenyeret éreztem meg a derekamon, plusz egy izmos felsőtestet a hátamnak simulva. Még szép, hogy belemegyek a játékba. A kis akcióm meg is hozta hatását. 

***<>***

Fogalmam sincs hány óra lehetett... Teljesen elvesztettem az időérzékem. Csak feküdtem az ágyban a félhomályban. Mellettem a pasi a klubból, aki már egy jó ideje húzta a lóbőrt. Mint kiderült, a neve Liam. De ez mindegy, hisz úgysem látom többé. Elmosolyodtam, ahogyan figyeltem, majd visszavezettem tekintetem a plafonra, és úgy gondoltam, jobb, ha inkább hazamegyek, és nem várom meg a reggelt, tehát amilyen halkan  csak tudtam, felöltöztem. 

Magam után becsukva az ajtót, a lifthez tipegtem magassarkúmban. Beszálltam, megnyomtam a megfelelő gombot, és vártam, míg le nem érek. Magamban elmosolyodtam, ahogyan lejátszódtak bennem a nem is olyan rég megtörtént esemény képei. A kis csengő zavart meg gondolatmenetemben, jelezve, hogy "megérkeztem" Kilépve Denver utcájára megcsapott egy kis hűvös szellő, de nagyon jól esett. Egy cigaretta társaságában, és a magassarkúmmal a kezemben sétáltam hazafelé. A nap már kezdett feljönni, néhány mániákus sportolót is láttam, ahogyan még munka előtt formába hozzák magukat, vagy épp öltönyösöket, akik a luxuskocsiukban hajtanak melóba. A madarak is kezdtek már ébredezni, és megcsapott a frissen sült pékárú illata, ami a helyi pékségből áradt. Én pedig csak magamban vigyorogtam. Folyton az éjszaka, és ez a fiú járt a fejembe. Pont olyan volt, mint az első alakalom után. Mikor nem akarsz mást, csak visszamenni pár pillanatra, hogy újra átélhesd, de nem tudod, ezért be kell érned a folyamatos emlékképekkel, amik ha akarod ha nem, úgyis kísértenek, és ehhez még a pillangóid is társulnak a hasadban. 

Akkor még  azt hittem soha többé nem látom. Mekkorát tévedtem! És vele együtt megkezdődtek az újabb bonyodalmak az elbaszott életemben.