Nyolcadik Fejezet

1.8K 158 7
                                    

- Ki volt az? -kérdezte Misty csokis szájjal. Pont úgy eszik, mint Scott.

- Az étterem...-motyogtam. - Tűz ütött ki...az egész porrá éget.

- Micsoda? -kerekedett el Misty szeme.

- A főnökasszony azt mondta holnap menjünk át hozzá, hogy oda tudja adni az utolsó fizetésünket, ami igaz csak pár nap, de...-túrtam a hajamba feszülten.

- Most akkor munkanélküli vagyok? -nézett maga elé hatalmas barna szemeivel a barátnőm, mire csak csendeben bólintottam. Nagyon jól jött nekünk ez a munka, jó volt a jatt is. A táncos fizetés sem rossz, de így kevés lesz. Túl kevés.

- Munkát kell keresnünk. -mondtam.

- Segítek. -állt fel Nicole, majd az emeletről lehozta a laptopot. Mind leültünk elé, keresgéltünk, telefonáltunk, de semmi. Vagy betelt, vagy nem is egészen az a munka, amit ígérnek.

- Miből fogom fizetni a rezsimet? -pánikolt Misty.

- Ne csüggedjetek, találunk valamit! -biztatott Miguel. - Két nap múlva úgyis jön a friss újság. Majd kérdezősködünk, nézelődünk a neten is...

- Igaz. -sóhajtottam.

- Hátha a főnökasszony is tud valamit. Sok embert ismer.

- Holnap meg is kérdezzük. -jelentettem ki.

Egy hónappal később

A helyzet pocsék. Nem találtam semmilyen munkát, max alkalmit. Mistynek sikerült egyet találnia, de nem merte miattam elvállalni. Mondtam neki, hogy ne is gondolkozzon. Mi most valahogy kihúzzuk a táncos, meg apu pénzéből, aki már valamiért egy ideje kevesebbet küld, vagy mindig más összeget. A sóher seggfej. Vagy olyat is csinált mostanság, hogy "kifelejt" egy hónapot, és a másikban tesz hozzá egy kicsit, de még úgy se jönne ki a két havi összeg, szóval ő jól jár. Misty egyébként egy fodrászatnál talált magának kisegítő munkát ideiglenesen. Közben ő is, és én is állás után vadászunk, de nehezebb, mint hinnénk. Nagyon jó volt ez a pincérkedés. Szerettük csinálni, és a pénz is jó volt. Nicolenak pedig már nem tudok megadni annyi mindent. Rengeteg pénz elmegy Scott szükségletes dolgaira. Nicolnak jövőhéten be kell fizetni az osztály, plusz a kirándulási pénzt, ahová tudom, hogy nagyon el szeretne elmenni, de így nagyon nehéz. A múlt héten hívott is az osztályfőnök a pénz miatt. Nagyon meg vagyunk szorulva. Rengeteget gondolkoztam, és találtam egy megoldást. Az apánkkal már beszéltem, és bele ment, de csak ha én nem megyek, egyedül Nicole. Őt szívesen látja a házában, minket Scottal már nem, de ez a legkisebb bajom jelenleg.

A konyhában ültem, kattogott az agyam, hogy is mondjam el neki, majd egy nagy sóhaj kiséretében lehívtam a húgomat.

- Mi az? -kocogott le a lépcsőn.

- Ülj le.

- Nem tetszik ez nekem. -hunyorított, majd leült a szemközti székhez a konyha asztalhoz, én pedig megfogtam a kezét.

- Nézd... mostanában nehéz egy kicsit a pénzzel...-kezdtem sóhajtva.

- Igen tudom, de figyelj csak. -tett le az asztalra egy lapot. - Utána néztem, és én is vállalhatnék egy kis munkát suli után. Igaz, fekete, de a pénz jól jönne. Takarítás, és...

- Nem. -vágtam közbe, mire csalódottan pillantott rám. - Neked az iskolára kell koncentrálnod.

- Az is meglenne közben.

- Nem, nem lenne. -mosolyodtam el keserűen.

- Joanna, mi a baj?

- Beszéltem apuval...

ELBASZVAWhere stories live. Discover now